Miért kell védeni a madarainkat? Ennek jártunk utána – közben pedig megismerkedtünk egy különleges szállodával, a rovarhotellel, ahova nem emberek, hanem madarak járnak „vendégségbe”.edig megismerkedtünk egy különleges szállodával, a rovarhotellel, ahova nem emberek, hanem madarak járnak „vendégségbe”.
A fitneszedzőm elmesélte, hogy talált egy sérült egerészölyvet, s közel-távol hiába keresett neki doktort, nem talált. (Már ettől kikerekítettem a szememet. Még akad ember, akit egy szerencsétlenül járt madár akcióra sarkall. Ilyet is lehet?!) Végül Gútán járt sikerrel, ahol madárvédő egyesület működik.
A gútai hajómalomnál közel 60 fajta madár él. A gyönyörű jégmadár mellett megférnek itt a gémek, a kócsagok, a tövisszúró gébics, a poszáta, a függőcinke, a hattyú, a seregély, a rigó, a harkály... Fotónkon tenyésztett házi ludak napfürdőznek éppen
Miért olyan fontosak a madarak?
A madarak kiválóan jellemzik a tájat, amelyben élünk. Ők rakják fel az utolsó ecsetvonást a képre! Ha nő a madarak száma, az azt jelenti, hogy valami jó történik a természetben. Az elmúlt néhány évtizedben több madárfajta eltűnt tájainkról, köztük védett fajok is! Ha nincs megfelelő élőhelye, akkor a madár köszöni szépen, és továbbáll. S visszahozni őket majdhogynem lehetetlen küldetés...
Nagy fakopáncs
Eltűnt a túzok!
Pedig nagyapáink idejében még mennyi volt belőlük itt, a Csallóközben. Ma viszont a túzok a legveszélyeztetettebb madarunk. Gúta és Nemesócsa között fekszik a Túzokos Környezetvédelmi Központ. Túzokosnak nevezik, de túzok nem sok található itt. Ma a környezetvédők oktatóközpontjaként működik. Túzokmentő állomásként indult húsz éve, akkoriban, persze, még voltak túzokok.
Hová tűntek a madaraink? Túzokosban jártunk, ahol nincs túzok
– A túzok a legnagyobb európai röpképes madár – meséli nekünk Katka Béresová, a központ menedzsere. – A tojó 6 kg-ot nyom, de a kakas 22 kg-os is lehet! Rovarokkal és apró rágcsálókkal táplálkozik, tojása terepszínű. Nem repül ügyesen, ezért sokszor a villanyvezetéknek ütközik. Nálunk az utolsó túzok Dumás névre hallgatott, húsz évig élt. Azért preparáltattuk ki, hogy a gyerekek lássák, milyen csodaszép madár a túzok.
Katka Béresová
Megtudjuk, hogy Ausztriában és Magyarországon akad még belőlük, s az országhatárokat átszelve, időnként hozzánk is „átlesnek”, feljavítva ezzel a hazai túzokpopulációt. Sőt, idén húsvéthétfőn – 30 év után! – Érsekújvár környékén újra megfigyeltek egy vadon élő túzokot. Jó jel!
A gólya is kevés
Miért nincs nálunk túzok?
Azért, mert alig maradt élőhelye a madaraknak, hiszen eleve kevesebb a rét, kevés a víz... Ezért tűnnek el a madaraink. A hatvanötös árvíz ráadásul „kiradírozta” a tájat: Gúta környékéről eltűntek a tanyák, s ezzel együtt a madarak. (Gúta annak idején a tanyavilágáról volt híres.) A madárvédelmi terület kilencvenöt százaléka ma már szántóföld, s ez nem jó. Éppen ezért a Túzokosban dolgozók azon fáradoznak, hogy megújítsák és visszaállítsák az eredeti élőhelyeket, valamint az úgynevezett Szigeti-réteket. Ez a különleges madárvédelmi terület az Alsó-Csallóközben található, a Duna, a Vág és a Kis-Duna határolják.
Madárvédelmet ugyanis nem lehet „csinálni” természeti táj nélkül! Ezt már vezetőnk, Riflik Zsolt mondja, aki a Gútai Madár- és Természetbarát Egyesület elnöke. Ő kalauzol bennünket végig a tájon.
Riflik Zsolt
– Mi elmegyünk a madarak után, ha már ők nem jönnek hozzánk. Gyöngybaglyokkal négy éve foglalkozunk. Régi templomtornyokban és elhagyott szövetkezetek padlásain keressük őket a kollégáimmal. Ugye, ott szeretnek leginkább, de egy rendelettel anno minden tornyot lezártak, s a gyöngybagoly élőhelye ezzel együtt megszűnt. Négy év alatt nagyjából 20 madarat találtunk, egy költésünk volt. Decembertől januárig 4 gyöngybagolytetemet találtunk az utak mentén. A leggyakoribb halálozási ok a gyöngybaglyoknál ugyanis a gázolás. Keserves a helyzet, de nem adjuk fel!
Zsoltnál a madárvédelem hobbinak indult – ám azóta teljesen beszippantotta őt a madarak csodálatos világa. – Aki védi a természetet, az saját magáért is tesz. Nekem is nagyot alakítottak az életemen a madarak. Fagyos hajnalokon és a nyári hőségekben indulok utánuk, de megéri! – nevet.
Amit többször láthatunk az utak mentén: rétihéja elejtett zsákmányával
Még viccesen megjegyzi, hogy hét évvel ezelőtt kétféle madarat ismert, a sült csibét és a spanyol madarat. Aztán egy alkalommal a gútai malomnál felfigyelt egy különös madárra. Lefotózta, s otthon az internet segítségével kiderítette, hogy gyöngyszemet – egy gyönyörű őrgébicset – látott. A hobbiból mára szenvedély lett, és neve is lett a gyereknek: ma már Zsolt Nyitra megye természetvédelmi őreként jogosult arra, hogy a sérült madarakkal, s azon belül a védett fajokkal is foglalkozzon. Zsolt a párját, Timit is „megfertőzte” a madárszenvedéllyel. Ő is besegít a gondozásba, táplálékot biztosít a sérült madarak számára. Szóval, mit tegyünk, ha sérült madarat találunk? – A Szlovák Állami Természetvédelmi Hatóságot kell hívni – avat be minket Zsolt. Majd hozzáteszi, hogy mégis sokan őt hívják.
– Természetvédelmi őrként jogosult vagyok a sérült madárhoz érni, így gyakran csöng a telefonom. Ha elkóborolt madárról van szó, akkor visszahelyezzük a fára. Ha komolyabb a sérülés, akkor állatorvoshoz viszem. A sebészi beavatkozás után mindig a lábadozóba, a röpdébe kerül a madár – meséli Zsolt.
A füstifecskék az istállóban fészkelnek, a molnárfecskék a ház falára tapasztják fészküket. Tavaly 53 darab fecskét jelöltek meg gyűrűvel, és közülük szép számban tértek vissza idén is a központba. Visszaérkezéskor a hímek jönnek elsőként, aztán a tojók, majd a fiókák
Szerencsénk van, már illusztrálni is tudjuk az ügyletet, ugyanis megmutatja nekünk az elkóborolt erdei fülesbaglyot, Zolikát, akit együtt visszahelyezünk a fára. – Ha valaki talál egy elkóborolt kis baglyot, akkor tegye vissza a fára. A kicsi még nem tud fára mászni, ám ha felkerül az első ágra, onnan már átugrik a másikra. Így könnyen megtalálják a szülei.
Zsolt egy másik madarat is megmutat nekünk, egy sarlósfecskét, amelyik orvosra vár. Nem piszkáljuk, mert komoly sérülése van. – Néhány órája került hozzánk, nem tud repülni, valószínűleg a válla vagy a szegycsontja tört el.
Zsolttól megtudjuk, hogy a sarlósfecske azért nagyon érdekes faj, mert élete nagy részét a levegőben tölti, csak a fészkelésnél van a föld közelében, ám még akkor sem száll le a földre. Van, hogy több hónapig a levegőben él! Vékony hangon sikít, kisebb-nagyobb csapatokban vonul, és panelházak szellőzőibe fészkel.
A Túzokos Környezetnevelési Oktatóközpontban a gyerekek kedvence az állatsimogató, ahol a bűbájos csacsik, vicces kecskék és szívet nyugtató lovak várják a lelkes vendégeket
Mi magunk is segíthetünk. Mivel? Rovarhotellel!
A madárvédelemhez az is hozzátartozik, hogy táplálékszerzési lehetőséget biztosítsunk a madarak számára. Ehhez pedig a rovarhotel kialakítása a legjobb módszer. (A madaraink, ugye, rovarokkal táplálkoznak.) Ezzel védjük a rovarokat is, amelyek pedig a kertben lehetnek a segítségünkre!
Rovarházat fából építhetünk, melyet természetes anyagokkal bélelünk ki, a tetőt náddal, zsindellyel fedjük be. Készíthetünk luxusverziót, raklapból – de az is elég, ha egy régi fiók, cserép kerül a kezünk ügyébe, s abból készítünk rovarszállodát. Egy köteg nád kell bele, és máris kész az ötcsillagos rovarlakosztály! A szálloda vendégei pedig az apró rovarok, pókok, bogarak lesznek. A homokdarázs is gyakori vendég. Megfogja a kisebb zsákmányát, megbénítja és a saját petéire rakja azt. Így, ha kikelnek a peték, friss hús, azaz fejedelmi vacsora várja majd őket...
Megsimogattuk Zolikát, az elkóborolt erdei fülesbaglyot
Mérgezik a madarainkat!Nagy valószínűséggel szándékosan mérgezik a madarakat Komárom, Dunaszerdahely, Vágsellye és Érsekújvár környékén! Legutóbb 60 madár lett a méreg áldozata, melyből több fokozottan védett, mint a rétisas! Nagy szívfájdalom ez a Szlovákiai Ragadozómadár-védő Egyesületnek. S hogy ki vagy mi áll a mérgezés hátterében? Vizsgálják...
A táj tükörképe a madár. Ám ha kevés a madár, az csak egyet jelenthet: baj van!
A hajómalom mögötti Dögös
Repül a madár
A madarakat többféleképpen jelölik: vagy egy gyűrűt helyeznek a lábukra (gyűrűzés), vagy egy hátizsákszerű jeladót tesznek a hátukra, ami GPS-ként működik. Ezekkel állandóan figyelik őket: hogy élnek, mennyit repülnek, visszatérnek-e a költözés után? Adatszerzésre pedig „hálózással” gyűjtik be őket. A madárvédők hálókat húznak, amin kisebb zsebek találhatók. A madár belerepül a hálóba, belecsúszik az egyik zsebbe, ahonnan már szakavatott kéz emeli ki, s már olvassa is az adatokat a gyűrűről...
Derzsi Bernadett
Fotó: Dömötör Ede és Riflik Zsolt
