Tisztelt Szerkesztőség! Szüleim igen korán elváltak, s mivel édesapám külföldre költözött, édesanyám egyedül nevelt fel engem.
Gyerekként úgy éreztem, anya nagyon jó fej: mindig divatosan öltözik, szórakozni jár. Olyan volt, mintha a barátnőm lenne. Szégyenkezés nélkül megoszthattam vele érzéseimet, és cserébe ő is beszámolt a randijairól.
(© Ksenia Belanger)
A suliban az osztálytársaim is irigyelték a vagány anyukámat, aki ahelyett, hogy leszidott volna, amiért talpig feketében járok, inkább maga is bakancsot húzott, és elkísért életem első rockkoncertjére. Együtt jártunk vásárolni, együtt sminkeltünk, és együtt mentünk el az orrunkba piercinget lövetni.
Anyu viselkedése az egyetemi éveim alatt kezdett kínossá válni: kísérgetni akart, bárhova is mentem a barátaimmal. Az ilyen találkozókon pedig mindent megtett annak érdekében, hogy ő legyen a társaság középpontja. Még az évfolyamtársaimmal is flörtölgetni kezdett.
Hiába kértem őt, maradjon inkább otthon, keresse a maga korabeliek társaságát, azzal vágott vissza, hogy neki rajtam kívül senkije sincs, ő feláldozta a barátait értem.
Ilyenkor mindig megsajnáltam őt, és engedtem, hogy újra és újra velem jöjjön. Aztán csak azt vettem észre, hogy a barátaim kezdenek kerülni engem meg a jó fej anyukámat. A suliban még beültünk együtt a büfébe, de az iskolán kívül már ciki volt velünk mutatkozni. Nemsokára harminc leszek, és az anyám még mindig azt képzeli, hogy a legjobb barátnők vagyunk. Szörnyűbbnél szörnyűbb pasasokkal állít haza, és elvárja, hogy rajongjak értük, majd pedig vigasztaljam őt, ha lapátra teszik. Merthogy nem tud tartós kapcsolatot kialakítani senkivel.
Folyton cicanadrágban jár, meg szűk felsőkben, amikben nemcsak a mellei, de a hurkái is jól láthatók, a haját pedig pirosra festi, az egyik oldalon még ki is borotváltatta. Úgy viselkedik, mintha 18 éves lenne. Hát csoda, ha nem veszi őt senki komolyan? Belefáradtam már abba, hogy én legyek a felnőtt a családban, de nem tudom, hogyan lehetne őt észhez téríteni.
Andrea
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztanünnep a haji örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk (office [at] ujno.sk)
