Tisztelt Szerkesztőség! Sok-sok éve rendszeres olvasói vagyunk a lapnak, s most összeszedtük a bátorságunkat, hogy megosszuk Önökkel a kálváriánkat.
Egy kis falu kertes házában lakunk öten. A nagy problémát – nemcsak a mi, hanem az egész utca problémáját – az egyik szomszédunk jelenti.
Falun természetes, hogy az ember állatokat – tyúkot, libát, esetleg disznót – tart, ő azonban a falu közepén, kis helyre bezsúfolva teheneket és lovat is. A sok háziállat, amellett, hogy hangos és büdös is, rengeteg patkányt, egeret és a nyári hónapokban legyet vonz a környékre. Odáig jutottunk, hogy a jól megtermett, macskányi patkányok fényes nappal is nyugodtan sétálnak át az udvarunkon, vagy épp az utcán, ha arra van kedvük.
Mi csak tyúkokat tartottunk, de hiába próbáltuk őket védeni, a patkányok kiirtották az összeset. Az utcában senki sem meri kiengedni a gyerekeit a saját udvarára sem játszani, mert félünk, hogy a patkányok vagy az egerek megharapják őket.
Többen is próbáltunk már beszélni a szomszéddal, de hiába. Futottunk egy tiszteletkört a polgármesternél is, azonban ez sem vezetett eredményre, ugyanis falunk első embere és a szomszédunk testvérek.
Különböző hivatalokhoz is fordultunk, de a polgármester keze messzire elér. Nem beszélve arról, hogy esze ágában sincs a testvérét rendre utasítani, hiszen jómaga is szereti a friss tejet meg a húst, főként, ha nem neki kell érte megdolgoznia.
Mi nem azt várjuk el, hogy a szomszéd ne tartson állatokat, pusztán annyit szeretnénk, hogy fokozottan ügyeljen a tisztaságra, és az állatai mellett ne rágcsálókat neveljen. Az állatokkal járó hangokat meg lehet szokni, de a trágyaszagot – főleg a forró nyári hónapok során – egyszerűen nem lehet elviselni. Ráadásnak ott van a szemétégetés is: a műanyag palackokat, mosóporos, tisztítószeres flakonokat ahelyett, hogy műanyag zsákban a kukásokra bízná, inkább elégeti egy kis használt fólia, gumiabroncs vagy fáradt olaj társaságában. Ilyenkor aztán a levegőben sűrű fekete füst gomolyog. A nyáron kihívtuk a tűzoltókat, de egy ejnye-bejnyével elintézték a dolgot. Valószínűleg nem egyedi eset a miénk, eddig azonban még senki sem tudott nekünk segíteni. Ha van egy jó tippjük az ilyen emberek ellen, kérjük, osszák meg velünk.
Tisztelettel: N. család
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen!
Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
