Inkább érzett, mint értett! Diana halála megváltoztatta Angliát. Szép volt, kedves, természetes és nagyon közvetlen. Olyan ember, akivel szívesen beültünk volna egy kávéra.
Egyesek szemében mégis elkényeztetett királykisasszony volt, aki életében egyetlen könyvet sem olvasott végig, míg férje, a trónörökös Károly az operát kedveli, rajong a magas művészetekért, és a környezetvédelem elkötelezettje. (Azért is vett magának házat Erdélyben, mert ott még háborítatlan a természet.) Már ebből is látszik, hogy házaspárként nem nagyon illettek össze. Nehéz volt nekik közös pontot találni.
Dianát mégis földre szállt angyalnak tartjuk, aki jóságot varázsolt mindenhová, ahol csak megjelent, s ezzel megváltoztatta a világot. És talán azért is, mert igazat mondott, és olyannak láttatta a királyi családot, amilyen valójában volt. (S ezzel kis híján megdöntötte az angol alkotmányos monarchiát.) Egymás után nyitogatta ki a szekrényeket, ahonnan csak úgy dőltek a csontvázak. Igazából neki köszönhető, hogy fiai és polgári származású menye, Kate most már sokkal boldogabban élhetnek, s nem kötik őket gúzsba az értelmetlen szokások. Amikor Diana 23 évvel ezelőtt meghalt egy balesetben, két fiút hagyott maga után: a tizenöt éves Vilmos herceget és a tizenkét éves Harryt. Az a hatalmas változás, amely húsz év alatt bekövetkezett a merev kasztrendszerhez igazodó angol társadalomban, ennek a be nem törhető walesi lánynak is köszönhető.
Áldozat volt
Diana igazából áldozat volt: nem ő maga, a személyisége volt fontos, mikor feleségül kérték – csupán az, hogy hajszálra megfelelt a jövendőbeli királynéval szemben támasztott elvárásoknak. Mert 1981-ben az angol trónörökös feleségéül kiszemelt lány egyik legfontosabb tulajdonsága még a szüzesség volt, a fiatalság és a szolid főúri származás. Dianának nem volt szüksége főiskolára, és nem is volt valami eszes: óvónőként dolgozott Londonban, ahol barátnőjével egy lakást bérelt. Családjából, a Spencer családból származott Winston Churchill – és a többi rubrikát is nyugodtan kipipálhatta. Károly herceg eleinte Diana nővérével randevúzott ugyan, de a csinos és energikus Dianával jobban kijött. Nem volt szó szerelemről, dehogy! Hiszen Károly akkor már közel tíz éve a királyi család számára elfogadhatatlan Camilla Parker-Bowles-t szerette, aki akkor már férjes asszony volt. Az ártatlan Spencer-lány erről persze mit sem tudott.
Károly tapasztaltabb volt, élete addigi harminckét évét a csak látszatra adó királyi udvarban töltötte. Hamar megtanulta, hogy egy herceg mást mutat, mint amit érez: a magánéletét és az érzelmeit szigorúan külön választja a közélettől. És ami a mesénkben fontos: Károly nem lázadt emiatt!
Diana akkor tizenkilenc éves, álmodozó fiatal lány volt, aki falta a romantikus sorozatokat. Károly úgy képzelte, Diana engedelmes „jó kislány”, aki az udvar arisztokrata hölgyeihez hasonlóan bölcs belátással elnézi majd minden szeszélyét. Szíve hölgyéről, Camilláról az esküvő után sem szándékozott lemondani. (Biztosan megpróbált, de igazából soha nem akart vele végleg szakítani.) Menyasszonyával „az évszázad esküvője” előtt mindössze tizenkét alkalommal találkozott. Bizony, bizony. Nem meglepő, hogy a nagy nap előtt mind a ketten sírva fakadtak. A végén a trónörököst keserves csalódás érte. Felesége ország-világ előtt kitálalt: egy tévéinterjúban elmondta, hogy „sokan vannak hárman ebben a házasságban”. Közben ugyanúgy sírt, mint az esküvője előtt. Egész Anglia ledöbbent, és mindenki tudta, hogy a monarchiában holnaptól új világ kezdődik.
Mese és valóság fedésben
Három évtizeddel később szintén esküvőre került sor a királyi családban. Itt azonban már valóság és mese egybefolyt. A huszonkilenc éves Vilmos herceg, aki szinte pontosan egy évvel született boldogtalan szülei házasságkötése után, igent mondott nem nemesi származású osztálytársnőjének, akit Skócia egyik legrégebbi egyetemén, a jó nevű St. Andrews-i Egyetemen ismert meg. Nekik nem kellett tartaniuk semmilyen drámai csetepatétól – már jóval az esküvő előtt közös házat béreltek néhány osztálytársukkal. Volt idejük összeszokni. A 21. században Kate Middleton szüzessége már senkit nem érdekelt. Pedig anyósa, Diana az esküvő előtt még kénytelen volt részt venni egy vizsgálaton, ahol a királynő nőgyógyásza megállapította, hogy „szűzi állapota semmiféle csorbát nem szenvedett”. Lord Fermoy, Diana nagybátyja is megerősítette a nyilatkozatot. Egy sajtótájékoztatón kijelentette: „Mindenkit megnyugtathatok, Dianának egyetlen szeretője sem volt.”
A nők imádták, mert szokványos női sorsa volt: nem megértő anyós, csalfa férj, önértékelési problémák...
Hiába, világok jönnek és mennek. Elképzelhetetlen, hogy Catherine Middleton valamelyik férfi rokona ilyen szexista és megalázó kijelentést tett volna 2011-ben, mikor Kate feleségül ment Vilmoshoz. Vilmos és Kate az „új monarchia” jelképévé váltak. Arcképük mindenhol fellelhető: pólón, porcelántárgyakon, hamutartón, képeslapon. Diana és Károly utódai folytatják „A legkedveltebb brit fétis” elnevezésű játékot, amelyben a királyi család tagjai a főszereplők. (Christopher Hitchens újságíró titulálta „fétisnek” a királyi családot Angliában.) Mindenesetre a Windsor-család népszerűsége Diana 1997-ben bekövetkezett halála után a mélypontra zuhant. Sőt, sokszor nyilvánosan is elhangzott, vajon igazán szüksége van-e Angliának a királyi családra.
A zárkózott, de lelkiismeretes és állhatatos II. Erzsébetnek azonban sikerült helyreállítania a királyi család tekintélyét, s ezzel megmentette a monarchiát. Unokái közkedveltebbek, mint fia volt valaha is! A több, mint hatvan éve uralkodó, 94 éves királynőnek ez a huszárvágása is sikerült. A britek közel háromnegyede osztja azt a véleményt, hogy a brit birodalom a királyi család nélkül nem lenne az igazi. A királyi család jelkép: Anglia nagyságának jelképe, a Commonwealth kötőanyaga. A királynőt nagyon ügyesen támogatják unokái és dédunokái. A világ összes újságját megtöltik Vilmos és Kate képei, amint bájos csemetéikkel kiszállnak a repülőből. A hercegnő ruháit naponta hozza a bulvársajtó, minden fiatal lány úgy akar öltözködni, mint ő.
Változik a világ. 1981-ben az angol trónörökös menyasszonyától még elvárták, hogy ne csupán szűzies, szűz is legyen. Diana és Károly az esküvő előtt csak 12-szer találkozott. Katalin pedig már együtt élt Vilmossal az egyetem alatt.
Ilyen és ehhez hasonló jelenetek most nagyon kapóra jönnek a királynőnek, aki épp azon fáradozik, hogy méltóságát megőrizve tudjon kivonulni az Európai Unióból. Berlinben ráadásul Catherine és Charlotte egyaránt kék ruhát viseltek, s ez a szín tudvalevően Európa egységét jelképezi. Angela Merkel kerek perec feltette Kate-nek a kérdést, hogy a St. Andrews-i Egyetemen tanult-e németül. A pironkodó válasz persze a „nem” volt. Vilmos és Harry rendszeresen nyilatkoznak arról, hogy: „Mi lenne, ha...”. Mi lenne, ha még élne édesanyjuk? Vilmos – sokak számára meglepő módon – így emlékezik anyjára a huszadik évforduló tiszteletére írt könyvben: „Kellemetlen nagyanya lett volna, kész őrület! Imádta volna a gyerekeket, de fogadni mernék, hogy mindig fürdetés közben érkezne, mindent összezavarna, és minden csupa víz meg szappanhab lenne körülötte. A végén meg fogná magát, és elmenne.”
Egy jól időzített film is készült Dianáról, amelyben a két herceg az édesanyjára emlékezik. Ez a film három éve a nyár slágere volt, ami nem lep meg senkit, aki tud egy kicsit számolni. Károly és Diana esküvőjét háromnegyed milliárd néző követte a televízióban – a temetését már kétmilliárd ember nézte. Ezek az emberek mind elmorfondíroznak azon, milyen lenne Diana most, ötvenkilenc évesen. Vajon szeretné-e a menyét? Mit szólna Donald Trump elnökké választásához? Trump ugyanis Diana válása után naponta küldözgette a hatalmas virágcsokrokat a Kensington-palotába, és halála után úgy nyilatkozott: nagyon fáj neki, hogy nem udvarolhatott neki. Ki tudja, feleségül ment volna-e az egyiptomi Dodi Al-Fayedhez, aki vele együtt halt meg a párizsi aluljáróban? Vagy inkább megmutatta volna a világnak titkos nagy szerelmét, a pakisztáni Hasnat Khan szívsebészt...
Húsz évvel a halála után lady Diana a nőiesség és a hírnév ikonikus alakjává vált. Nem volt klasszikus szépség, mint például Christy Turlington, akit egyszer meghívott a palotába, hogy a tizenéves Vilmos herceg találkozhasson az ideáljával. De mindmáig a múlt század egyik legbájosabb jelensége. Mint igazi híresség, a jó célok érdekében használta hírnevét. Erősen sminkelte magát, és merész ruhákat viselt, de amikor nyilatkozott, lehajtott fejjel, szégyenlős őziketekintettel nézett a kamerákba. Szóval, egyáltalán nem volt fensőséges. Szokatlan nyíltsággal beszélt a bulimiájáról, ami a megfelelni akarás miatt alakult ki nála. Bátran nyilatkozott Károly hűtlenségéről, rideg anyósáról: egy olyan gyerek arckifejezésével, aki tudja, hogy rossz fát tesz a tűzre...
Diana hibáiról Vilmos és Harry nem beszélnek a dokumentumfilmben. Diana indulatosságáról Vilmos csak akkor nyilatkozik, amikor nagymamaként jellemzi... Nyilvánosan meg csak úgy beszél anyjáról, ahogy kései rajongói hallani szeretik. Odaadó anyának, hűséges barátnak, az emberi problémák iránt érzékeny aktivistának írja le, aki nemzetközi egyezményt csikart ki a taposóaknák betiltásáról, és kezet nyújtott a kórházban egy HIV-fertőzöttnek. A brit társadalom figyelme akkor fordult a hajléktalanok felé, amikor kiderült, hogy Diana hercegné is rendszeresen látogatja őket. Ez mind nagyon szép. Ám még szebb az, hogy a nagy ismertség ellenére is megmaradt közvetlen teremtésnek, akit bármikor néven lehetett szólítani..
Kapcsolódó írásunk: Dresszkód és pénzügyek hercegnő módra
