A modern orvostudomány egyik húzó ágazata a plasztikai sebészet, amely valóban „csodákra” képes. A műtéti beavatkozások eredeti javallatait (indikációit) a sérülések, égések nyomainak, hegeinek eltüntetése, a test(részek) épségének, esztétikus külsejének helyreállítása (rekonstrukciója) képezte.
Nos, a műtéti javallatok köre mára jócskán bővült, és a plasztikai sebész napjainkban egyre többször végez olyan beavatkozást, amelynek egyértelmű orvosi indikációja nincsen. E „kozmetikai” műtétek többsége azért mégiscsak indokolt, hiszen pl. a szebbé, nagyobbá tett kebel hozzájárul viselője lelki egészségéhez, szociális „jólétéhez”. A nem orvosi, egészségi okból végzett plasztikai beavatkozások sora azonban egyre bővül, s napjaink „slágere” a szűzhártya-rekonstrukció.
(© Patrick Van der Elst)
Mivel globalizálódó világunkban gyorsan terjed minden újdonság, nem lesz talán haszontalan lapunk olvasóit idejében tájékoztatni az e műtét körül dúló vitákról. Miről is van szó? Tudjuk, hogy az ókori görögöknél szinte minden tevékenységnek volt isteni védnöke.
A násznak a bor és mámor istenének, Dionüszosznak és a szerelem istennőjének, Afroditének a fia, Hümen – latinosan: Hymen – volt a védnöke, és mivel a nász egyik fő eseménye a szüzesség elvesztése volt, a szűzhártya is róla kapta orvosi nevét: hímen.
A hímen egy nyálkahártyaredő a női hüvely bejáratában, és épsége – legalábbis a közhit szerint – az „érintetlenség”, a szüzesség bizonyítéka.
Nos, ezt a bizonyítékot kívánják egyre többen visszaszerezni a plasztikai sebész segítségével. Milyen okból kérik a nők e nem olcsó – 500 és 4000 euró közti árréses – műtét elvégzését? Az amerikai, s általában a nyugati kultúra hölgyei férjüknek, párjuknak örömet szerzendő, „Valentin-napi ajándéknak” vagy „második mézeshétre” való ösztönzésnek szánják a helyreállított hártyát. Ennél „komolyabb” indoka van a keleti, a muzulmán világban élő vagy oda – pl. tanulmányai után – visszatérni kívánó nőknek.
„Az én kultúrám szerint nem szűznek lenni egyenlő a szennyel” – nyilatkozta egy New Yorkban tanuló, 23 éves marokkói egyetemista lány. Ha hazájában akar családot alapítani, azt csak szűzen teheti meg. Még a legliberálisabbnak tartott muzulmán országban, Tunéziában is egyre gyakrabban kérik a bába vagy orvos által kiállított szüzességi bizonyítványt.
Ezért a hímen épségének helyreállítása a szó szoros értelmében „életmentő” lehet, hiszen a nászéjszakán kiderülő „szüzességhiány” nemcsak a házasságot teheti semmissé, hanem a muzulmán becsületet „helyreállító” gyilkossághoz is vezethet. (Ennek szépirodalmi illusztrációja a Nobel-díjas G. Garcia Márquez „Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája” c. kisregénye).
Másrészt viszont éppen a muzulmán világban folyik éles vita a szűzhártya-rekonstrukció „erkölcsi” megítéléséről. A muzulmán jog szerint ugyanis tilos minden csalás/becsapás jellegű változtatás az emberi testen. Ennek ellenére a „szépségsebészet” legfiatalabb ága egyre gyorsabban terjed, s várható, hogy tájainkon is rövidesen lehetőség nyílik a szüzesség „visszaszerzésére”.
