,,Istenkém, olyan buta voltál!" Minek mentél férjhez olyan fiatalon? Ezt Lívi mondta Esztinek, aki ott ült mellette a konyhaszéken, összetörve, kócosan, nyugtatóval a gyomrában.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."