A nyár már csak azért is kedvenc évszakunk, mert a házat telerakhatjuk virágokkal. Az ablakon bekúszik a frissen kaszált fű illata, a rózsák olyan magasak, hogy a derekunkig érnek, hiába nyestük meg őket ősszel.
Bőségesen ontják illatukat a mindenféle rózsaszínű, barackszínű és sárga virágok, pillangók verdesnek a levendulák körül. Elkezdünk hinni az aromaterápiában: mikor belélegezzük a virágok illatát, átjár bennünket a boldogság. A színesség igazi életre csábít, és arra, hogy asztalt terítsünk a teraszon vagy a szederfa alatt.
Nekünk a szederfa jutott, házi dekoratőrünk, Alexandra segítségével ezalatt terítettünk színesen – és végtelenül egyszerűen. Tegnap reggel előbányásztuk a padlás mélyéről a nagyi régi csipkecsodáit és hímzett terítőit, pedig még nemrég is azt hittük: na, ez már nem lesz jó semmire! Dehogyisnem!
A minivázákba és a régi poharakba egyetlen szál virág került.
Szenzációsan mutatnak alátétként a fehér terítőn, a pici, „egyszemélyes” üvegvázák és régi pohárkák alatt. Apró fejű rózsa, hortenzia, színes gerbera, frézia, lisianthus: minél színesebb a virág, annál jobb...
A fő rendező elv a kevesebb több, vagyis egy virágszál szebben beszél és jobban mutat. Következő lépésben már csak el kellett rendezni szín és nagyság szerint a virágfejeket, valamint ügyeltünk arra, hogy a horgolt alátétek ugyanazt a színárnyalatot képviseljék – s felütésnek melléjük csempésztünk pár kivarrott terítőcskét. Nyár van, ilyenkor minden könnyebb, a terítés is. Minden könnyű és esetleges, mint az egy ilyen nyári napon illő. A porcelán cseresznyéstányérra igazi cseresznyét raktunk, mellé szedret szedtünk a szederfáról... A tányérra kerülő étel hozzávalói frissek, most kerültek ki a kertből, és rendelkezésünkre áll a legfontosabb hozzávaló: az idő. Nyáron hosszú a nap, nem kell sietni...
Nagyvendégi Éva
Fotó: Dömötör Ede
