Mennyire és miben egyformák az ikrek? – kérdezem L. Stipkovits Erika klinikai szakpszichológust (Kapuvár), a közelmúltban megjelent Ölelni és ölre menni – Testvérekről, nem csak szülőknek című könyv szerzőjét.
– Az ikrek ellátása során az anyának meg kell osztania a szeretetét és a figyelmét – kezdi nagy lendülettel a válaszadást Erika. – Ez érzelmi és fizikai terheléssel jár. Egy gyerek helyett kettőt „kell” feltétlen elfogadással szeretni, s ettől a legtöbb anyában felvetődnek a nem kívánt kérdések. „Kit szeretek jobban? Tényleg egyformán szeretem őket?” Soha, de soha nem szabad egy anyának lelkiismeret-furdalást éreznie amiatt, ha az egyik gyerekét valami miatt közelebb érzi magához! Mert általában ilyenkor kezdenek el az anyák – önmaguk megnyugtatására – tudattalanul is „kétszemélyes” kapcsolatot kialakítani az ikergyermekeikkel. Gyakori, hogy nem is szólítják őket a nevükön, csak „ikreknek” hívják őket. Beszéd közben sok anyuka többes számot használ, és nem a gyerekek szemébe néz, hanem valahová kettőjük közé. És a zoknitól a kistányérig mindenből ugyanolyat, pontosan ugyanolyat kapnak az „ikrek” – a különneműek esetleg más színben. Iskoláskorban pedig nem veszik figyelembe, hogy mennyire eltérő a személyiségük. Mert sosem egyforma, bizony! Ebből kifolyólag máshoz van tehetségük is. Ha olyan irányba próbáljuk terelgetni őket, amihez nincs vonzalmuk, előbb a gyerek, majd az egész család frusztrálttá válik. Az adottságok szerinti külön szakkörök, KÜLÖN programok kifejezetten ajánlottak. Ilyenkor az ikrek különálló individuumként tudnak nyitni a világ felé, más és új barátokat szereznek.
– El sem tudom képzelni, miképpen lehet helytállni egyszerre két pici mellett?
– Nehezen! Bár az utóbbi években egyre elterjedtebb, hogy az édesapák magukra vállalják az egyik gyermek gondozását. Ennek rengeteg hozadéka van. Ám csak addig, míg „cserélgetik” őket fürdetés, etetés közben, mert ha nem, akkor gyorsan kialakul az „apa gyereke”, az „anya gyereke” leosztás. Később az anya és az apa is csak az általa kiválasztott gyerekhez kötődik jobban. A gyerekeknek hihetetlenül érzékeny szenzorjaik vannak. Pontosan érzik, ki szereti őket – és ki képes maradéktalanul ellátni őket! Sajnos, azoknál a gyerekeknél, akik nem érzékelik az elfogadást, lelassulhat a szellemi-lelki fejlődés. Mikor az ikerpár egyik tagjával kivételez az anya, mindkét gyermeknél önbecsüléshiány vagy éppen magatartászavarok léphetnek fel. Az egyik azért szorong, mert mindig meg kell felelnie, a másik pedig azért, mert sosem tud. Ez egy igazi ördögi kör! Ráadásul a megkülönböztetés kiváltotta depresszív tünetek felnőttkorban sem múlnak el. Egy vizsgálat során tíz éven keresztül, egészen a felnőttkorig követték figyelemmel a szülőkhöz való kötődést. Azok a felnőtt ikerférfiak mutatták a legkevesebb negatív tünetet, akik úgy érezték, hogy mindkét szülő közel áll hozzájuk. Az anyához és apához egyaránt kötődő nők sem szenvedtek neurotikus tünetektől.
– Köztudott, hogy az ikrek sokkal jobban kötődnek egymáshoz, mint a szimpla testvérek. Nem egyszer saját nyelvet, külön világot teremtenek maguknak, az óvodában, iskolában nem szereznek barátokat. Felnőttkorban pedig gyakran megérzik, ha a másikkal valami baj történik. Mindez arra vezethető vissza, hogy gyerekkorban erősebb náluk a „mi”, mint az „én”?
– Az ikertestvérek már a magzati lét kilenc hónapja alatt is együtt vannak. A serdülőkorban, mikor kialakul az identitásunk, és megtanuljuk, hogy kik vagyunk, vagy éppen kik akarunk lenni – az ikreknek nem csupán a szülőkről, de egymásról is le kell válniuk. Mikor a kamaszkor küszöbén megindul ez a leválás, és az ikrek hol szeretik, hol utálják egymást, nem szabad közbelépni. Hagyni kell, hogy külön utakra induljanak. Nehéz időszak ez, mert az ikerkamaszok egyfelől önállóságra vágynak, másfelől az ikertestvér támogatására. Hatalmas viharok dúlnak ilyenkor a kamaszlélekben.
– Miből lehet észrevenni, hogy az ikrek közt függőség alakul ki?
– Az egyik legelismertebb ikerkutató, Muriel Winestine szerint az ikerfüggőségnek több jellemzője van. Az egyén egy egész részének érzi magát. Az ikertestvér nem meri a „saját” útját járni. Ha az ikerképzés szintje magas, vagyis a gyerekek elfogadják a „mindig mindent együtt ugyanúgy” életvitelt, az már patológiás lehet. Helyzetüket nehezíti az a kulturális attitűd, amely igyekszik csírájában elfojtani az ikrek közti egészséges rivalizálást. Az ikres szülők egyébként is hajlamosak rá, hogy a gyerekeket érzelmileg „egymásra” hagyják, ami csak növeli egymás iránti kötődésüket.
– Az ikrek születési sorrendje mennyire befolyásolja a későbbi testvérkapcsolatukat?
– Személyes tapasztalataim szerint általában az ELSŐSZÜLÖTT a dominánsabb. Természetesen akadnak kivételek, de egymás közt többnyire első- és másodszülöttként működnek. A szülőkkel, a többi testvérrel szemben viszont egységként. Van egy érdekes megfigyelés, miszerint az ikrek egyike „külügyminiszterként” viselkedik. Ő ápolja a külső kapcsolatokat, védi az érdekeiket, és oldja a felmerülő problémákat. A másik, az „ikerség felelőse” pedig közös világuk működését felügyeli. Az ikrek sokszor eltérő, de egymást jól kiegészítő tulajdonságokat fejlesztenek ki magukban, így aztán egységként működhetnek. Ezzel nincs semmi gond, ez a kamaszkorig természetes jelenség! Egyébként kutatások bizonyítják, hogy jóval több a stressz ott, ahol a domináns ikerpár nő. Szóval, nem könnyű az ikrek élete. Ám ha a szülők segítenek nekik abban, hogy két teljesen egyedülálló individuummá váljanak, akkor az ikertestvérség az élet nagy és csodálatos ajándéka lehet.
Janković Nóra
