1. MIÉRT HAGYOD SZANASZÉT A ZOKNIJAIDAT?
Ez a kérdés a férfiak 80%-át kiborítja. Miért? A férfiak természettől fogva rendetlenek. Gyakran szükségük van rá, hogy szétrakják maguk körül a holmijaikat.
Mi a megoldás?
A célzás a zoknikra úgy hat, mint macskára a kutyaugatás. Pedig ez az egyik leggyakrabban elhangzó mondat. Hogy miért lesznek a férfiak idegesek tőle? Mert a gyerekkori figyelmeztetésekre és az anyjukra emlékezteti őket. Az anya ugyanis naponta többször is elismételte, ezért allergiásak lettek a mondatra.
Valljuk be: nem kellemes, ha a férjünk a mamával azonosít bennünket. Az ingerültség okát egy szókimondó férfi így fogalmazta meg: „Butaságnak tartom már magát a kérdést is, hiszen mind a ketten tudjuk, miről van szó. A feleségemet idegesítik a zoknik. Engem meg egyáltalán nem idegesítenek, sőt, igen jól megvagyok a szerteszét heverésző zoknijaimmal.”
Csak annyit tehetünk, hogy megbékélünk a szanaszét heverő zoknikkal, no meg persze azzal, hogy amilyen hosszú az év, nekünk kell összeszedegetni őket. Igazságtalanság, de ha békét akarunk a házban, inkább a kezünk járjon, ne a szánk.
2. EZT MEG KELL BESZÉLNÜNK
A fenti mondattól a férfiak 60%-a a plafonon van. Miért? Mert a férfiaknak meggyőződésük, hogy beszéddel nem lehet megoldani semmiféle (nekünk problémás) ügyet.
Mi a megoldás?
A férfiak agya nem beszédre termett. Nem szeretik boncolgatni a házasságot, az érzelmeket, a kellemetlen eseményeket. Ilyenkor úgy érzik, a feleség konkrét megoldásokat vár el tőlük. Ilyen megoldásuk azonban nincs. Az egyik férj őszintén bevallotta: „Amikor Ingrid előáll valami hasonlóval, én kikapcsolom az agyamat, és csak bólogatok. Tudom, hogy úgyis csak lelkizni akar. Később aztán másra terelem a szót.” Már az is megesett, hogy a „beszéljük meg!” felszólítás szétvert egy házasságot. Amikor a feleség kimondta az ominózus mondatot, megfagyott a szobában a levegő. A férj aztán két perc múlva bevallotta, hogy igen, igaz, valóban hűtlen volt. Azt hitte ugyanis, hogy a feleség barátnője, akivel pár perce a városban összefutottak, mindent elmondott a feleségének. Pedig a feleség csak azt akarta megbeszélni, hogy milyen mosógépet vegyenek!
Elég baljóslatú ez a mondat. A jövőben, mielőtt kimondanánk, gondoljuk meg, valóban valami fontosat akarunk-e megtárgyalni, vagy csak beszélgetni szeretnénk. Ahhoz viszont fölösleges a bevezetés.
3. UGYE, MEGMONDTAM!
Ez a mondat a férfiak 95%-át kiborítja. Miért? Mert minden férfi főnöknek születik. Titkárnőre van szüksége, nem vetélytársra.
Mi a megoldás?
Egy férfi számára vereség elismerni, hogy a nőnek van igaza. Olyasmi, mint Napóleon számára Waterloo. Elviselhetetlen szégyen, a férfias gondolkodás kudarca. Az „ugye, megmondtam”-szerű mondat olyan hatást vált ki, mintha ráléptünk volna a tyúkszemére. A nők legalább annyira imádják ezt a mondatot, amennyire a férfiak gyűlölik. Óriási elégtétel egy nőnek, ha kimondhatja. A nő férje, ha normális, elismeri, amikor a nőnek van igaza, és megígéri, hogy máskor kikéri a véleményét, és mégis – századszor is a maga feje után megy. A férfi már csak olyan, hogy szüksége van arra a tudatra, hogy ő az, akinek áttekintése van, ő az, aki dönt. Ne romboljuk le illúziói kártyavárát!
4. AKKOR MIKOR CSINÁLOD MEG?
Erre a mondatra a férfiak 70%-a reagál ingerülten. Miért? Mert a férfi a leglustább teremtmény a világon.
Mi a megoldás?
Az ember természettől fogva lusta. A nők erről azonban elfeledkeznek, amikor kinyitják a lakásajtót – ki kell pakolni a bevásárlást, meg kell főzni, mosni kell, takarítani. Lustálkodásra nincs idő. A férfiak lusták helyettük is (hogy fennmaradjon a természet egyensúlya). Utálják a házimunka minden fajtáját, leginkább az ún. férfimunkákat, például a csepegő csap megjavítását vagy az eltört konnektor cseréjét. Hogy miért? Mert bizonyítani kell ügyességüket, rátermettségüket, ötletességüket. S megalázó dolog, ha saját térfelükön vallanak kudarcot.
Talán egyszerűbb volna egyszer szakembert hívni, hogy a kedves észhez térjen. Talán elszégyellné magát, ha látná, hogy a szexi szerelő azonnal tudja, hová kell nyúlni, és legközelebb extra kérés nélkül nekilátna a javításnak.
5. VENNI KELL EGY ÚJ ÖLTÖNYT!
A férfiak 60%-a magánkívül van ettől. Miért? Mert utálják a plázákat, még az őserdő is jobb hely, mint egy női bolt. Az átlagpasi irtózik attól, hogy a sok polc és állvány között bolyongjon.
Mi a megoldás?
Előfordulnak olyan férfiak is, akik szeretnek vásárolni. Ezek a példányok ritkák, mint a fehér holló, és majdnem biztos, hogy az otthon levő férj nem tartozik közéjük. A férfiak elvből nem akarnak felvenni semmi újat. Soha! S ha mégis vásárolni kell, akkor inkább egyedül mennek, mert őrületbe kergetik őket a nej vagy a barátnő lelkes kiáltásai: „Ezt kell megvennünk! Nagyon jól áll! Miért nem veszed meg, remekül illik hozzád!” Ha egyedül vásárol, egy óra alatt megmegy az egész. A férfi ugyanis, ha zakót akar venni, csak a zakókat nézi meg a boltban. Bezzeg a nők! Ha együtt mennek zakót venni, a feleség még leugrik a drogériába, megáll az ékszerésznél, bekukkant a háztartási boltba...
6. NINCS MIT FELVENNEM!
Erre bizony ugrik a férfiak 95%-a. Miért? Mert a feleség ruhái két szekrényben sem férnek el, ugyanakkor a férjnek elég egyetlen fiók.
Mi a megoldás?
A felkiáltás nem annyira a mennyiségre, mint inkább a minőségre vonatkozik. Nem a nők hibája, hogy a férfilakosság nem tudja, milyen bonyolult összeválogatni a megfelelő színű, minőségű és anyagú ruhákat, amelyeket egy-egy alkalomra felvehetünk. Ráadásul úgy, hogy ne ugyanabban az öltözetben jelenjünk meg mindennap. Bár ha figyelembe vesszük, hogy a férfiak másnapra elfelejtik, mit viseltünk előző nap (s nemegyszer előfordul, hogy a három éve hordott szoknyát látva megkérdik: Jé, új cuccod van?), talán nem strapálnánk magunkat oly nagyon. A férfiak agya másképpen működik, mint a nőké. A férfiak nem raktározzák el az agyukban, hogy ilyen vagy olyan ruha volt rajtunk, csak arra figyelnek fel, hogy valami jól áll, és illik hozzánk. Mindegy nekik, hogy a ruha új-e vagy régi.
7. MEG KELLENE...
A férfiak 50%-át kihozza a sodrából az ilyen szavakkal kezdődő mondat. Miért? Mert nincs benne logika, és ez ellenkezik az észjárásukkal.
Mi a megoldás?
Hogy a férfiak pontatlanok és felületesek volnának? Bizony nem. A férfiaknak nagyon fontos a logika, és sokszor jobban elemeznek, mint egy nyelvtanár. A férfiakat őrületbe kergetik az olyan mondatok, hogy „el kellene mosogatni”, „le kellene vinni a szemetet”. Magától még nem mosogatódott el egyetlen edény sem, nem ment le a szemét a kukába! Miért nem mondja a feleség azt, hogy „vidd le a szemetet”, mosogass el”? Tegyük a kezünket a szívünkre, hölgyek, ugye gyakran használják ezeket a személytelen kifejezéseket? Akkor is, amikor konkrét személyre gondolnak. Mi ebből a tanulság? Konkrétabban kell beszélni!
8. NE IGYÁL TÖBBET!
Erre a férfiak 70%-a felkapja a fejét. Az elfogyasztott ital mennyisége presztízskérdés.
Mi a megoldás?
Ha már elmegyünk férjünkkel egy vendéglőbe, még akkor is, ha nem akarózik, úgy illene, hogy fogjuk vissza magunkat, és ha csak lehet, ne dirigáljunk. Magunkban persze számolhatjuk a söröspoharakat. Áttekintésünk lehet az „állásról” – de nyilvánosan megszégyeníteni a férjet azzal, hogy hangosan rászólunk, ne igyon többet, megengedhetetlen. Hiszen a férfi azért férfi, hogy annyi pohárral igyon, amennyihez kedve van, prédikálás nélkül. Főleg nem az egész vendéglő előtt. Különben papucsférjnek nézik. Ezért jobb, ha a vendéglőbe nem kísérjük el a férjünket, inkább betervezünk egy pletykapartit a barátnőnkkel. Ilyen módon elkerülhetjük a kísértést.
9. CSAK ÖT PERCET VÁRJÁL!
Ezzel a mondattal a férfiak 80%-át felhúzhatjuk. Miért? Mert a férfi türelme a gyerekekéhez hasonlítható. Ráadásul melege van, amikor kabátban várakozik az ajtó előtt.
Mi a megoldás?
A legtöbb nő képtelen időben elkészülni. A férfiak idegessége abszolúte megalapozott. Miért mond a nő öt percet? Miért nem mondja, hogy hét perc múlva, nyolc vagy tíz perc múlva, amikor jól tudjuk, hogy legalább még harminc percig lesz a fürdőszobában? Ha igazat mondanánk, a kedvesünk kinyitna egy sört, vagy bekapcsolná a tévét, és nem lenne idegeskedés. De így – szegény férj ott tipródik a folyosón, és megutálja a mulatságot és a feleségét is. Próbáljunk meg egyszer pontos időt mondani. Lehet, hogy közben a férjnek elmegy a kedve az elmenéstől?
10. MILYEN MEZBEN JÁTSZANAK A MIEINK?
Ettől a mondattól a férfiak 40 százaléka mászik falra. Miért? Az ő agyában nincs helye olyan személynek, aki nem ismeri kedvenc csapatát.
Mi a megoldás?
Legjobban az idegesíti fel a férfiakat, ha a barátnőjük/feleségük a második félidőben teszi fel ezt a kérdést. Nem volna baj, ha a játék elején kérdezősködne, a férj még örülne is. De a második félidőben?! A csúcs mégis az, amikor a nő megkérdezi: „Ez valamilyen világbajnokság? Azt hittem, tavaly volt!” A férfi ettől majd elájul. A férfiak szeretik, ha a nő kiismeri magát a sportban, és ehhez elég öt-tíz perc, hogy egy-egy jelentősebb sportesemény előtt beleolvassunk az újságba. Úgyis mindegyik ezzel van tele. És akkor máris nem fogunk ostoba tyúknak tűnni.
Varga Klára
