A hidropóniában a zöldséget talaj nélkül nevelik. Vízben. A tápanyagot műtrágyával viszik be a vízbe. Sokan az egekig dicsérik, mert nem szennyezi a földet, hisz nem használ földet. Sokan pedig átkozzák, mondván, hogy hidrogén-peroxiddal öntözik a paradicsomukat.
Emlékszünk még az általános iskolás kísérletre? Fogjunk egy szem babot, és helyezze rá egy kupac vizes vattára, pár nap múlva a babszem annak rendje és módja szerint kicsírázik, majd ha kicsit még törődünk vele, szárba is szökken. Esetleg állítsunk egy filodendronhajtást egy befőttesüvegnyi vízbe, pár hét után szép gyökeret ereszt. Ez mind a hidropónia, azaz a talaj nélküli növénytermesztés. Ennek a nagyipari növénytermesztésben nélkülözhetetlen technológiának a különlegessége, hogy a növény nem a talajból, hanem a gyökereihez juttatott, szigorú recept szerint kevert tápoldatból veszi fel a neki szükséges vizet és ásványi anyagokat. Többé-kevésbé mindegyik növény termeszthető ily módon. Más kérdés, hogy ez mennyire gazdaságos. (A hidropón nevelés nagyobb keretekben ugyanis drága, nagy beruházást igényel.)
Általában valamilyen tápoldattal átitatott hordozóanyag, például homok, kavics vagy a nagybani paradicsomtermesztésben előszeretettel alkalmazott kókuszrost közé helyezik a növény gyökereit. Nyugaton egyre elterjedtebb az ún. aeroponika is, ahol a levegőben, szabadon lógó gyökereket időnként tápoldatos fürdőben részesítik. A technológiát gyakran kombinálják vegyszermentes, üvegházi termesztéssel. Kicsiny vízigénye miatt ráadásul kiutat jelent a szárazsággal küszködő országok termelőinek is. Ausztrália vagy Izrael zöldségtermesztése már elképzelhetetlen a hidropónia nélkül.
A módszer korántsem újkeletű, mára épp úgy hozzátartozik a zöldségtermesztéshez, mint − mondjuk − a palántázás. Nem biztos, hogy az ilyen paradicsom vagy saláta fád, vízízű és drága − sok függ a termelőtől. Tény, hogy így már decemberben hazai terményekhez juthatunk.
Pomichal Krisztián
A hidropónia vízkultúrát jelent: vagyis a növényeket vízben oldott ásványi sók felhasználásával nevelik. A nagyáruházak zöldségei a sár nélküli gyökereikkel mind innen származnak, környékünkön pedig a Veselá paradajka termeszt hidropón módszerrel. (A technológiát Hollandiából hozták be.) A paradicsom 14 méter magas rendszereken terem, a rendszerben pedig geotermikus víz kering.
Tápoldatozás a talaj nélküli hajtatásban
Justus von Liebig német vegyész már 1840-ben megfogalmazta, hogy a növényeknek szervetlen anyagokra, ásványi sókra van szükségük. Nem ám földre! Már akkor elkezdtek gondolkodni a föld nélküli termesztésről.
A tápoldatos termesztést a második világháborúban próbálták ki, az amerikai katonákat látták el a kiterjedt hidrokultúrás telepeken nevelt zöldségekkel. A hetvenes években aztán Hollandia elkezdte a nagybani telepítést.
Mikor kistermelők gondolkodnak rajta, akkor azt mondják, drága (az is), mert csak számítógépes vezérlésű tápoldat-adagolóval működik. Ám egy központosított élelmiszer-termelésben a hidropónia a megoldás − állítják az illetékesek. Így lehet sokat termelni – s még két hét múlva sem lesz fonnyadt a paradicsomunk, ha kint felejtjük a konyhapulton.
Hátrányok
A tápoldatokat úgy állítják össze, hogy az a legfontosabb makrotápelemeket, mint például a nitrogén, a foszfor, a kálium, valamint a mikroelemeket, mint a cink, a molibdén vagy a vas tartalmazza. A kísérletileg összeállított nevelési közegekben sincs azonban 10-15 féle elemnél több a periódusos rendszer 90 eleméből. A szakértők azt állítják: a növények hiányosak lesznek olyan fontos elemekben, amelyek szükségesek lennének a nem mesterkélt, de a természetes körülmények között – bár, ugye, nagyra és tetszetősre nőnek.
Az ilyen zöldségek rendszeres fogyasztásával alakulhat ki aztán a minőségi éhezés
A táplálkozást ezért később ki kell egészíteni a hiányzó nyom- és mikroelemekkel, amelyekre nyomokban ugyan, de szükségünk lehet. Ezért is virágzik a „funkcionális élelmiszerek“ és vitaminok piaca, amikor is a hiányzó elemeket pótolni igyekszünk. Ezért olyan sikeres például a Béres-csepp, pont a nyomelemek pótlása miatt.
A talajtudósok a fejüket fogják: elképzelhetjük, milyen érzés lehet nekik salátát vagy paradicsomot látni a műtrágyás lében... Ám, ez van! A természet rendszereit a mai ember már nem érti, ki lehet őt oktatni a napfény és talaj nélküli növénytermesztésről – s nem fog tiltakozni.
(Forrás: Bíró Borbála talajbiológus, green.blog.hu)
Kapcsolódó írásunk: Zöld trendek
