Egyre több könyvtáros nézte értetlenül az olvasók hirtelen támadt nagy érdeklődését a régi, beporosodott kötetek iránt. Vajon mi lehet a nagy kereslet oka? Töprengtek, míg ki nem derült: a Facebook. Pontosabban: Nyáry Krisztián irodalomtörténész és PR-szakember posztjai a magyar irodalom nagyjainak életéről és szerelmeiről.
Az internetes népművelés sikere olyan hangos lett, hogy nem kellett sokat várni, és a szerzőhöz bekopogtattak a kiadók emberei is. És nem sokkal később már a kezünkbe is vehettük az izgalmas és elragadóan szép külsejű kiadványt, Így szerettek ők – Magyar irodalmi szerelmeskönyv címmel. A kötet második részébe nyújtunk bepillantást olvasóinknak.
„Megölöm őket, ezzel a pisztolyommal!” (Örkény István és Gönczi Flóra)
A 28 éves Örkény István, a Magyar Királyi Honvédség egészségügyi tisztje eldöntötte, hogy megöli 23 éves feleségét és annak szeretőjét. Felrohant a 32 éves Pálóczi Horváth György lakására, ahol a férfi és Örkényné Gönczi Flóra tartózkodott. „Most meghaltok!” – kiáltotta vészjóslóan, a pisztolytáskájához kapott, majd mindenre elszántan előrántott egy doboz mackósajtot. A kettős gyilkosság elmaradt, az egyperces jelenet végén Örkény visszatette a pisztolytáskába a sajtot, összetörten kullogott el a helyszínről, és még aznap visszautazott a századához Erdélybe.
Egészen addig tenyerén hordozta a szerencse, úgyszólván minden az ölébe hullott. A gyógyszerész végzettségű írót irodalmi körökben afféle tehetséges úri műkedvelőként tartották számon. A jómódú polgári család fia túlkorosnak számított a Szép Szó fiatal írói között, és azzal is kilógott közülük, hogy megengedhette magának, hogy évekig utazgasson, majd egy második diploma kedvéért beiratkozzon a műegyetemre.
1936-ban 24 évesen ismerte meg húga barátnőjét, a 19 éves Gönczi Flórát. A feltűnően szép lány régi nemesi földbirtokos családból származott, és azonnal megtetszett neki az életvidám fiatalember. Az sem érdekelte, hogy Örkényék zsidó származásúak, bár ez a katolikus vallású, magyar tudatú patikus családban sem volt központi téma. A fiatalok néhány nap alatt egymásba szerettek, és hamarosan már az esküvőt tervezték.
Örkényt zavarta, hogy éppen akkor kaptak a szüleitől nászajándékba egy berendezett polgári lakást cselédlánnyal, amikor József Attila szerkesztőként mindössze egy adag kőrözöttel tudta honorálni első, a Szép Szóban megjelent novelláját. Szégyellte magát, amiért barátai, akiket írói példaképnek tartott, filléres gondokkal küzdöttek.
Neki és feleségének csak akkor kellett nélkülözniük, amikor londoni vagy párizsi utazgatásaik alatt a szigorodó devizaszabályok miatt nem kaphattak apanázst otthonról, de ilyenkor legfeljebb hazautaztak feltölteni a pénztárcájukat. Örkény egy későbbi novellájában emlékezett meg egyik útjukról, amikor Európa egyik legfelkapottabb síparadicsomában időztek. A csinos fiatalasszony alaposan felkavarta az üdülőhely életét: az olasz trónörököstől a síoktatón át a svájci milliomosig mindenki vele akart kikezdeni, de Flóra észre sem vette a nyomában tülekedő férfiakat, akik közül valaki rózsacsokrot is küldtetett neki a házaspár apartmanjába.
Amikor a férj felhívta rá a figyelmét, hogy szépsége másokra is hatással van, a feleség megsértődött. „Rosszkedvünk lett, estig alig szóltunk egymáshoz, de a vacsoránál kibékültünk, mert vörösbort hozattam, és mind a ketten becsíptünk. Utána azt javasolta a feleségem, hogy ne lifttel menjünk föl, hanem gyalog, mert ő minden hetedik lépcsőn meg akar csókolni. Nagyon sok lépcsőn mentünk föl, és úgy belejöttünk a csókolózásba, hogy egy emelettel följebb tévedtünk, és csókolózva újra lementünk a földszintre.”
Örkény István és Gönczi Flóra
A gondtalan szerelmes idill Örkény számára váratlanul szakadt meg. „Egy év múlva szó nélkül faképnél hagyott, csak egy rövid levelet küldött utánam Erdélybe, ahol katona voltam. »Kérlek, egyezz bele a válásba, mert nem tudok nélküle élni.« Elfelejtette megírni, hogy kicsoda nélkül nem tud élni, azonkívül bélyeg se volt a levélen, sőt a borítékot se ragasztotta le.” Hamar kiderült persze, hogy a szerető nem más, mint Pálóczi-Horváth György újságíró.
A Pálóczi-házaspár összejárt Örkényékkel, a feleségek gyerekkoruk óta legjobb barátnői voltak egymásnak, és sok közös programot csináltak négyesben. Pálóczi több volt, mint írogató gazdag úriember. Teleki Pál miniszterelnök bizalmi emberének számított, és a Magyarország című kormánylap külpolitikai rovatát vezette. Emellett pedig a brit hírszerzés fontos magyar kapcsolata volt, és a háborúból való kiugrást készítette elő. Egy Davidson nevű laptudósítónak álcázott angol kémmel dolgozott együtt, és terveik megvalósításához valószínűleg szükségük volt egy gyanún felül álló, csinos fiatalasszonyra is. Nem tudjuk, hogy az izgalmas munkakapcsolat hozta meg aztán a szerelmet is, vagy fordítva, Flórát mindenesetre beszervezték, és ugyanolyan halálosan beleszeretett Pálócziba, mint négy évvel korábban a férjébe.
Örkényt mint gyógyszerészt és vegyészmérnök-hallgatót ekkoriban több alkalommal is behívták tartalékos tisztként a központi egészségügyi századba. 1940 nyarán a visszacsatolt Észak-Erdélyben teljesített szolgálatot, amikor megkapta felesége táviratát.
Mindössze egy nap kimenőt kapott, futárgép hozta Budapestre. Unokatestvérétől, Ágnestől tudta meg, hogy a felesége egyik legjobb barátja miatt akarja elhagyni. „Megölöm őket – kiabáltam –, ezzel a pisztolyommal! – Jó, mondta az unokahúgom, csak előbb mosakodj meg. Rendbe hoztam magam, akkor megmondta, hol vannak, és odarohantam.” Ezután következett a kínos mackósajtos jelenet. Az előrelátó unokahúg ugyanis, míg Örkény a fürdőszobában volt, a pisztolyt kivette, s betette helyette a mackósajtot.
A házaspár hamar megegyezett a válásban, akárcsak Pálócziék. Gönczi Flórának és szeretőjének végül nem lett tartós a szerelme, a gyanússá vált férfinek hamis kanadai útlevéllel menekülnie kellett az országból, s csak hosszú évek múlva tért vissza. Örkényt nem sokkal ezután újra behívták katonának, de csak az állomáshelyén tudta meg, hogy már nem tisztként van rá szüksége a hazájának, hanem rangjától megfosztott zsidó munkaszolgálatosként. Az ezt követő háborús vérzivatar és a hadifogság alapvető írói tapasztalatát jelentették. A háború után újra megnősült, de jó kapcsolatban maradt első feleségével is. Pálóczi-Horváth Györggyel azonban soha többé nem állt szóba. Az egykori csábító miután megjárta Rákosi börtönét, 1956-ban Angliába disszidált, ahol Faludy Györggyel szerkesztette az Irodalmi Újságot. Örkény valószínűleg soha nem szerzett tudomást róla, hogy nem csak egy szerelmi románcnak, hanem egy kémhistóriának is majdnem véget vetett a groteszk pisztolyos jelenetben.
„Szerettem, szeretem, és az utolsó gondolatom az övé” (Molnár Ferenc és Varsányi Irén)
1911. január 11-én hajnalban Szécsi Illés keramitkőgyáros és Molnár Ferenc író pisztolypárbajt vívtak egymással a nagykovácsi erdőben. 25 lépés távolságból kétszer lőttek egymásra, de végül egyikük sem sérült meg. A felek a párbajsegédek felszólítására sem békültek ki, ami nem csoda: a 33 éves Molnár Ferenc elszerette a gyáros 35 éves feleségét, Varsányi Irén színésznőt.
A történet 1907-ben kezdődött, amikor a Vígszínház bemutatta az író Az ördög című darabját. Varsányi Irén (született Wollner Malvin) a teátrum vezető színésznője volt, Hegedűs Gyula mellett az ő modern stílusú játékáért gyűlt a közönség az akkor még külvárosinak számító Vígszínházba. Új darabja két főszerepét már eleve nekik írta Molnár. A kézirat annyira megtetszett a direktornak, hogy hat hetet adott a társulatnak a próbákra, hogy a premiert még a tavaszi évadban megtarthassák. Rendezőnek magát a szerzőt kérték fel, aki az intenzív másfél hónapot szinte éjjel-nappal a társulattal töltötte. A festőművészbe beleszerető férjes asszony figuráját Varsányi Irén átütő erővel alakította. Olyan sikerrel, hogy az író-rendező maga is beleszeretett a férjes színésznőbe.
Molnár Ferenc ez idő tájt a pesti színházi élet legnépszerűbb alakja volt, ráadásul köztudott volt róla, hogy Vészi Margittal kötött, botrányokkal tarkított házassága zátonyra futott.
A feleség Pest, Róma és Párizs között ingázott, kislányukat is magával vitte. Sok színésznő szívesen omlott volna az ismert és egyre gazdagabb író karjaiba, kivéve Varsányi Irént. Két gyermek anyja volt, és – a színházban talán szokatlan módon – hűséges a férjéhez. Bár tetszett neki az író, mégis elhárította a közeledését, így Molnár egy időre felhagyott az udvarlással. Az ördög zajos siker lett, a következő évben meghozta a világhírt az írónak, a darabot Párizstól New York-ig játszották a színházak. Molnár sokat utazott és eközben megpróbálta rendbe tenni elrontott házasságát is. Sikertelenül: 1909 végén a Liliom próbáin már újra Varsányi Irén kötötte le a figyelmét. Rajongása feltűnő lehetett, a féltékeny Szécsi ugyanis egy idő után még a próbák alatt is a színházban őrködött, nehogy a szerző túlságosan közel kerüljön a feleségéhez.
A Liliom hamar megbukott, Molnár később leghíresebbé váló darabja szokatlan volt a pesti közönségnek. Újra könnyedebb vígjátékok jöttek, és az író ezeknek köszönhetően megtalálta az utat Varsányi Irén szívéhez. Megkérte a kellékest, hogy egy darab levéljelenetében az ő valódi szerelmi vallomásait helyezze a borítékba, amelyet a színésznő szerepe szerint a színpadon bontott fel és olvasott el. Az ostrom megtette a hatását, Varsányi Irén lassan viszonozni kezdte az addigra elvált író közeledését. Kettesben maradni azonban a féltékeny férj miatt nem tudtak.
Molnár Ferenc és Varsányi Irén
Kapóra jött, hogy a Vígszínházat 1910 májusában párizsi vendégjátékra hívták. Molnár önként jelentkezett, hogy tolmácsként elkíséri a társulatot. Biztos volt benne, hogy a szerelem városában végre beteljesülhet három éves vágya. Annál nagyobb volt a csalódása, amikor a Nyugati pályaudvaron meglátta Szécsi Illést is felesége oldalán. A gyáros szabadságot vett ki, csak hogy feleségét megóvja az író feltűnő közeledésétől. Molnár a turné során ráadásul ízületi gyulladást kapott, s hazatérve kórházba került. Itt írta meg a féltékenységről szóló színészkomédiáját, A testőrt. A főszerepet természetesen Varsányi Irénnek írta, s ismét magát kérte rendezőnek is. A premiert 1910. november 19-én tartották, tomboló sikert aratott. Ady Endre írta a bemutató után: „Ma Molnár Feri az Isten, uralkodjék.”
Az író és a színésznő esténként egymás mellett hajolt meg a közönségnek. Molnár úgy érezte lépnie kell, mert nem bírja tovább a beteljesületlen szerelmet. Innentől kezdve három kortárs háromféleképpen meséli el a történetet. Az egyik verzió szerint a premier utáni éjjelen Varsányi Irén elhagyta a férjét és Molnárhoz költözött. Néhány hét múlva azonban egyik gyermeke megbetegedett, ezért hazaköltözött, majd elküldte szerelmét. A másik forrás szerint nem volt összeköltözés, mert Szécsi megérezve a felesége és az író közti egyre nyilvánvalóbb vonzalmat, Berlinbe vitte a feleségét, akit csak azután engedett haza gyerekeihez és imádott színházába, ha megígéri, hogy többé nem áll szóba Molnárral.
A harmadik történet szerint a pár egy kisebb színházi delegációval mégiscsak kijutott Párizsba, és itt szökött szárba a szerelmük, amelynek a féltékeny férj vetett véget.
Annyi bizonyos, hogy Molnár Ferenc év végén ismét kórházba került, ahol a színésznő többször meglátogatta. Nem sokkal szilveszter után Szécsinek valaki megsúgta, hogy a pár a Varsányi-szülők lakásán van. A férj egy gyári munkásával rájuk törette az ajtót, feleségét hazavonszolta, a szeretőt pedig párbajra hívta. A párbajról hamarosan a fél város beszélt. Ahogy arról is, hogy Varsányi Irén a családját választotta és szakított szeretőjével. Molnár nem tudta feldolgozni, hogy elhagyták. 1911. május 11-én egy kávéházban rengeteg pálinkát ivott, majd lakásán egy marék veronállal megmérgezte magát. Három napig lebegett élet és halál között.
”Halálom egyetlen oka, hogy az én drága jó, sokat szenvedett Irénem nem lehet az enyém, hogy kétségbeesésében a maga boldogságát tönkretette és az én életemet, amely egyesegyedül csak az ő kezében volt, eldobta. (…) Szerettem, szeretem, és az utolsó gondolatom az övé” – írta végrendeletében. Az öngyilkossági kísérletet a lapok is megírták. A volt feleség, Vészi Margit szerint csak egy teátrális figyelemfelkeltő akcióról volt szó, s sokan értettek egyet vele. Őket igazolta, hogy Molnár néhány hónappal később már Fedák Sári oldalán vigasztalódott. Sok évvel később azonban több barátjának megvallotta, hogy hiába nősült háromszor, egész életében Varsányi Irén volt az egyetlen nő, akibe igazán szerelmes volt.
