Néha még most is elolvasok egy-egy beszámolót arról, kit hogyan próbáltak tőrbe csalni álprofilt használó adathalászok. Tavaly júniusban ugyanis csalók áldozata lettem, akik óriási összeggel rövidítették meg a családi kasszánkat.
Harminc évvel ezelőtt a miénk volt az a generáció, amelyik a rendszerváltás után járta végig a gimnáziumi éveket, és járult a zöld asztal elé, hogy kilépjen utána egy új és szabad világba. Érettségink margójára.
Miközben Elon Musk egy olyan jövőről ábrándozik, ahol emberszabású robotok dolgoznak helyettünk, egyre több cég számolja fel az otthoni munkavégzést – és rendeli vissza alkalmazottait az irodákba.
Márciusban lesz négy éve, hogy életmódot váltottam. A sport azóta a mindennapjaim része, és ma belegondolni is furcsa, hogy azelőtt mozgás nélkül léteztem. Valahányszor szóba került, legyintettem: mégis mihez kezdenék én az edzőteremben?
Hogyan maradhatunk fókuszáltak egy szétszórt, zajjal teli világban? S miért fontos minél magasabb szinten teljesíteni a saját szakmánkon belül? A következőkben ezekre keressük a választ.
Egy papírkönyv mindig jó ajándék, ékes dísze minden otthonnak, nem utolsósorban pedig menekülőutat jelent a hétköznapi valóságból. Mi a helyzet az e-könyvvel? Mi rejlik a varázslat mögött? Ismerjük meg az e-könyvek világát.
A mai divatos lakás seszínű, bézs vagy szürke. Gyönyörű otthonok születnek ezekkel a semleges és előkelőséget – csöndes luxust – sugalló színekkel. De mi van, ha megszületik a gyerek, akinek színes játékai lesznek, s azok bezavarnak a „színben tartott” lakás képébe?
Minden azzal kezdődött, amikor tavasszal elmentem egy gyógyfürdőbe. A vízben ülve valamifajta belső nyugalom áradt szét az egész testemben. Az agyam megállás nélkül termelte a boldogsághormont, miközben egyre csak az járt a fejemben, hogy milyen rég nem éreztem hasonlót.
Írásunkban az irigység témakörét járjuk körül. Mindez pedig hol máshol csúcsosodhatna ki leginkább, ha nem a munkahelyen? Hiszen könnyebb a kollégánkat befeketíteni, mint belenézni a tükörbe...
„Újabb költözés. Újabb ingovány, de ez az utolsó!” – mantráztam magamban, miközben a költöztetőautóra vártam. Közben megannyi érzés kavargott bennem, hisz tudtam: ez más lesz, mint a korábbiak. Ennek most egy életre szóló elköteleződésnek kell lennie…