Irány a Balaton! Mostanság ez a leggyakrabban elhangzó felkiáltás körülöttünk. Mindenki a Balaton felé tart, vagy onnan haza. A gyerekeim idén motoron indultak útnak. Olcsó menü, egész éjjel nyitva tartó diszkók és fiataloktól hemzsegő strandok vonzzák őket.
Mit jelent nekünk a Balaton? Nem ugyanazt, mint a magyarországiaknak. Sokáig a BULIT jelentette, ahol az Omega és a Neoton koncertezett, és ahol a gebinbe kiadott lángossütők illata a szabadság illúzióját hordozta a szoci feszesebb változatából odaruccanóknak. Magyar volt, és a miénk volt – de másképp.
@hnonline.sk
Balatoni hangulat:
fények játszanak a víz színén, a hajók hol megnőnek, hol összemennek a hullámok tükrében. Mellettem egy fickó integet, a szeme fe kete, mint a horgászlék a tavon. Tegnap volt a Kékszalag tókerülő verseny nagy napja. Mára kivigyorodott az idő. Hatásos a kép: a horizont feketében játszik, egy nagy vihar ígéretével. Jó széllel magyar partra! A versenyt a füredi Hunga ria Yacht Club buzgó vitorlázói 1934-ben hirdették meg először. A versenyt azóta is megrendezik. Igen, ilyen is a Balaton – és sok más arca is van! Magyarország legnevesebb, Közép-Európa legnagyobb tava. A képen egyik riportalanyunk, aki a „szoci retrónak” elnevezett térben és időben fotózkodott a parton.
Derzsi Béla, Nagyszarva, 59 éves
– A hetvenes években olyan zenekarok léptek fel a Balaton partján, melyeket imádtunk: Omega, Piramis, LGT. És persze ekkor élte a diszkó a fénykorát. Egy vagy két hetünk volt arra, hogy kitomboljuk magunkat, se pénz, se idő nem volt rá több. Akkortájt szinte az egész „Balcsi”sátortáborból állt: voltak kempingek, melyek hivatalosak voltak, és voltak vadkempingek, melyek nem voltak hivatalosak. A vadkempingekben természetesen nem kellett fizetni. A szocialista országokból itt találkozott a szabadságra áhítozó fiatalság! Addig legfeljebb az osztrák tévében láthattuk, milyen egy nagybetűs BULI. Ezért nekünk a Balaton volt a csúcs! Ott találkoztak a lengyelek, a keletnémetek, a csehek, a szlovákok és a magyarok.
A diszkókban kemény nyugati zene szólt, és sokszor csak öt nap után jöttünk rá, hogy azért meg kéne fürödni is a tóban. A Balaton azt a Magyarországot testesítette meg, amelyik a szívünkben élt. Itt a kurzus nyitottabb volt, és a balatoni mozik – főként a kertmozik – színvonalas filmeket vetítettek, mint Az utolsó valcer, a Hair, a Jézus Krisztus szupersztár vagy egy-egy Fellini-mozi. A szabad élet utáni vágyakozás kiteljesedése volt ez az egy-két hét! Azért járok ma is vissza minden évben, mert a Balaton az ifjúságom, az emlékeim, az első szerelmek titkos ékszerdoboza. Jó meglátogatni a régi barátokat, és nosztalgiázni, keresni azt a régi, különleges érzést. Emlékszem, annak idején Badacsonyban mennyire örültek nekünk, szinte simogatták a hátunkat, mondván: Ti hazánkfiai vagytok!
Balaton 100 címmel minőségi él- ményeket leíró kalauz látott napvi- lágot. A szerzők pincészeteket, ét- termeket, szállodákat, múzeumo- kat jártak körbe. Igyekeztek olyan kínálót összeállítani, ami minden- ből mazsoláz. Minden Balatonimádónak érdemes beszerezni. Ajánljuk!
Anna-bál nálunk is!
Ami a Balatonon történik, az példát mutat a magyar közönség számára. A balatoni nyár legsikeresebb eseménye az Anna-bál, amely a magyar ruha és magyar tánc ünnepe. Ez volt a minta, melynek nyomán nemrégiben Bélyben, a felújított Sennyeykastélyban rendeztek Anna-bált. A keleti végeken fekvő Bélynek is volt egy „kontesz” Annája, Sennyey Anna grófnő, aki megmutatta, hogy a nemesség a szívben lakozik. A bál ötletadói Orlovsky Erzsébet és Proscák Ilona voltak, akik a balatoni Anna-bálok majd kétszáz éves hagyományából merítettek. (Az első füredi Anna-bált a nemrég felújított Horváthházban rendezték, Anna Krisztina névnapján. A monda szerint Krisztina ott ismerte meg férjét, a későbbi aradi vértanúk egyikét, Kiss Ernő altábornagyot.)
Ma is a Balaton szerelmese a Fülekkovácsiból származó, ma már angol szigeten élő Tóth házaspár. A nyolcvanas években egyáltalán nem szokványos módon utaztak le a magyar tengerhez: stoppal! Azon versengtek, ki ér hamarabb célt a balatonkenesei családi nyaralóban. A feleség, Melánia nagyon szeret úszni: mindig beúszott a tó közepére, és több órán át látni sem lehetett. Több alkalommal még a Balaton-átúszásra is benevezett. A férj, Sándor pedig, míg felesége szorgos karcsapásokkal edzett, a pingpongasz talnál foglalta el magát. (képünkön) Esténként aztán együtt pihent a család a terebélyes cseresznyefa alatt. Jobbra Feke Anita biciklivel a Balatonnál.
A Balaton nekem a Riviéra
Mit jelentett nekünk anno a Balaton – és mit jelent most? Ezt kérdeztük riportalanyainktól. Sajóméhi Tornalja mellett fekszik. Innen indult gyermekkorában Bábeczky Ildikó a magyar tengerhez: – Igen! Minden évben! A lakosságcsere során kitelepítették rokonainkat Kálosról egy sváb faluba, Bándra. Édesanyám unokatestvérei a mai napig ott élnek, a Balaton-vidéken, Veszprém, Bánd, Herend környékén. Elsősorban miattuk jártunk le a Balatonra. Közben pancsoltunk a hűs hullámokban, és faltuk az odacsomagolt rántott csirkecombot. A Balaton a gyermekkori nyarakat jelenti nekem, a bakonyi túrákat édesapám nyakában, a nagyvázsonyi Kinizsi-várat. A sült keszeg és a kürtőskalács ízét még mindig a számban érzem.
@Mészáros András
Vasárnap, útban a Balatonhoz
– Hát most mondd, mi a különbség?
Később a „Nyugatot“ szimbolizálta, ahol osztrákokkal, olaszokkal találkozhattunk. Őket látva elhittük, hogy létezik egy másik világ is a miénken kívül. A parton német és angol családok csevegtek felettem. Én pedig élveztem, mert csábítóan más volt ez, mint az otthoni szocis szürkeség. A Balaton a Kelet „Riviérája“ volt, ahogy a dal is mondja. Később már magánszállásokon szálltunk meg. Zimmer frei! Egyik évben pont ott laktunk, ahol Szécsi Pál, aki ott lépett fel. Na, ez kislányként fantasztikus élményt jelentett!
Általában augusztus 15- én indultunk Füredre, s már ott leselkedtünk az Anna-bál előkészületeinél. Kell több egy tininek? Az ablakon kihajolva hallgattuk az odahangzó zenét. Alig vártuk, hogy kirakják a bálkirálynő és az udvarhölgyek képét. Tátott szájjal néztük a szebbnél szebb ruhakölteményeket. Mögéjük fényes életeket képzeltünk, a romantika hímporát. Ki nem hagytuk volna a szabadkoncertes estéket, ahol a zenekarral együtt énekelt a tömeg. Egyek voltunk, az igazi LÉTEZÉS nagy élményének részesei. Azóta eltelt röpke 30 év. Most arra vágyom, hogy kerékpárral körbekerekezzem a tavat.
A Balaton-átúszást egyre többen bevállalják, sőt, nő az érdeklődők száma is. Ez a bátorságpróbának is nevezhető verseny több ezer fős tömeget vonz, a résztvevők több mint 5 km-es távot teljesítenek Révfülöp és Balatonboglár között. A pozsonyi Együd Zsuzsanna és lánya, Zsuzsika ma is szorgosan edzenek rá.
– Ez az úszás nem csupán az öt kilométeres táv legyőzését jelenti! Az úszás egészséges sport, minden tagodat megmozgatja, sőt, rehabilitál. Már kétszer átestem egy komoly májműtéten, s nemrég mindenféle gyomorbántalmat állapítottak meg nálam. Ám nem hagyom, hogy a betegségtudat eluralkodjon rajtam. A lányom az átúszásnál mindig velem tart, ő az én őrzőangyalom. Én pont ezért szeretem a Balatont, mert csak pozitív élmények kapcsolnak hozzá: önmagam legyőzése, a hűs víz erőt adó simogatása. És az akarat próbája!
A Balatontól nem csupán „vizes“ élményeket várunk. Azért indul feléje oly sok fiatal minden évben, mert romantikus helyszínekben verhetetlen. (Gondoljunk csak a híres naplementékre!) A Guszonáról származó Imre Fodor Tímeának a balatonlellei parton kérték meg a kezét. Azóta egy gyönyörű kislány édesanyja. – Tavaly májusban kérte meg a párom a kezemet a Balaton partján. Ha a Balatonra gondolok, mindig Zsolt jut az eszembe. Nagyon meglepett, mikor előhúzta a zsebéből a gyűrűt. Vannak helyek, amelyekhez valami kivételes aktus miatt kötődünk, és a mi számunkra ez a Balaton.
Sokan később fedezik fel a Balatont, s felnőtt fejjel lesznek szerelmesek belé. Ez az eset a kisgéresi Feke Anitáé. – Hosszú éveken át ámulva hallgattam férjem élménybeszámolóját a balatoni táborozásokról. Nekem ilyesmiben nem volt részem, éppen ezért a Balaton a „vágy tárgyát” jelentette számomra. Olyan titokzatos helyet, amiről sokáig csak álmodoztam.
Az évek teltek, gyerekeink születtek, és egyértelmű volt, hogy első közös családi nyaralásunk úti célja Siófok lesz. Máig emlékszem az első találkozásra a Balaton vizének csodálatos kékségével! Legalább annyira izgatott voltam, mint a kisfiam. Élveztük a szabad strandot, az esti sétákat a parton... Aztán újabb nyaralások következtek, Füredre, majd Tihanyba utaztunk. A legközelebbi útiterv egy balatoni körút biciklivel, sátorral. Kalandra csábítanak a buján zöldellő erdők! Nem frázis ez, mert mióta csak megismertük, a szívünk visszahúz a Balatonra!
NEVES BALATON-IMÁDÓK Szarka Gyulát nem kell bemutatni. A Kossuth díjas zeneszerző, a Ghymes együttes frontembere Nádszegen él, ám van egy kis háza a Balaton partján is. – A családdal régóta a Balaton szerelmesei vagyunk. Akkor nőtt igazán a szívünkhöz, amikor a gyerekek még kisebbek voltak, és rendszeresen eljártunk a Balaton-felvidékre, Badacsony környékére. Azt mondtuk: amint módunk lesz rá, mindenképp vásárolunk ott egy kis házat. Majd rátaláltunk a Kárpát-medence egyik legszebb helyére, a Szent György-hegyre.
2007-től van ott egy kis házunk, borospincével és szőlővel. Festői kilátás és rendkívüli flóra jellemzi. Nem titok, hogy azóta ott rendezzük a Ghymesfesztivált. A fesztivál egy borfaluban zajlik, a díszlete pedig maga a páratlan, élő táj. A Szent György-hegynek erős kisugárzása van. Itt valóban megtaláltuk a nyugalmat! Min denki azt gondolja, hogy a Balaton nyáron a legszebb, de nekem itt minden évszak egy csoda! Nagyjából kéthetente kevesebb-több napra lemegyünk: törődni kell a borokkal, a szőlővel és a házzal. Van egy kis vendégházunk, és borvacsorákat tartunk. Egy szónak is száz a vége: itt van a másik otthonunk.
Az Osztrák–Magyar Monarchia idején, különösen a századforduló módosabb polgári köreiben szinte kötelező volt a nem egyhetes, hanem a többhetes üdülés: a módosabbak Abbáziába (mai Opatija) vagy Fiuméba (mai Rijeka) jártak. Laborfalvi Rózának és Jókai Mórnak azonban Balatonfüreden volt szép kúriája, ahonnan akkoriban még a vízre is ráláttak. Mert a polgárság a divatos fürdőhelyeken pihent – vagy pedig a Balatonon. (A füredi Jókai-villát mindenképpen nézzük meg, igencsak érdekes dolog beleselkedni a híres párocska „nyári” életébe. Én például minden éven végigjárom a Jókai-villa termeit, belenézek a fazekakba, amelyekben főtt a híres Jókai-bableves, megcsodálom a kínai porceláncsészét, amiből a teát itták az uzsonnához, megsimogatom az íróasztal lapját.) Saját nyaralójuk persze csak a kiváltságosoknak volt – s eszerint az írók jó anyagi helyzetben voltak.
Sokan azonban csak álmodoztak arról, milyen lehet megmártózni a Balaton vizében, korzózni a tágas reformkori sétányon, keresni a reggeli párában a tihanyi apátság tornyát… A háború után, a területvesztés során Magyarországnak meg kellett válnia a tengerparti városoktól. Voltaképp ezután, az 1920-as években fedezték fel újra a Balatont. S akkor kezdett IGAZÁN fontossá válni, mikor összekötötte a Keletet a Nyugattal, a határon túliakat a határon belül élőkkel. Leruccanni a Balatonra: még ma is ez a sláger.
