Az idő hűvösebbre fordult, a napocska már nem ontja ránk forró sugarát. A madarak sem dalolnak olyan lelkesen, és a szél – ami hidegen, metszően kavarog, fel-felkapva egy elszáradt, kifakult kórót a földről – egészen más illatokat hoz az orrunk alá. A szombati nap ebben az időszakban a legtöbb falusi család számára szerencsére még mindig azt jelenti, hogy dolgozni kell a kertben.
Talán kicsit morcosabban ébredünk ilyenkor (szívesebben maradnánk még a jó meleg paplan alatt), de miután megittuk a forró kávénkat vagy teánkat, már jobb kedvvel indulhat napunk. Vastag pulcsit, mellényt és vízálló bakancsot húzunk, aztán irány a kert. Szívünket a rossz idő ellenére csendes öröm járja át: eljött a betakarítás ideje. Egész éves munkánk gyümölcse végre beért.
Fotóink a karvai Varga Géza kertészmérnök gyümölcsösében készültek. Igaz, ő már nem csak a saját családja számára termeli az almát. Varga Géza rögtön a rendszerváltás után, 1990-ben átvett a karvai állami birtoktól egy 17 hektáros területet. (Azelőtt a birtokban dolgozott mint gyümölcsész). Ebből jelenleg csak tíz hektárral foglalkozik komolyabban, a másik részen termő almát már nem lehet eladni, csak feldolgozásra való. Vargáék idared, jonagold, rajka, golden delicius, fuji, pinova és gála almafajtákkal foglalkoznak.
Varga Géza, az almáskert tulajdonosa
– Öten kezdtük, azaz annak idején rajtam kívül még négyen vettek ki a birtokból gyümölcsöst – mondja a széltől cserzett arcú, fakó tekintetű, ugyanakkor energikus, középkorú férfi. – Mára már csak ketten maradtunk... Nézzenek körül ezen a vidéken: mindenfelé elhanyagolt almásokat láthatnak.
És valóban, útban odafelé feltűnt, hogy Karva fölött hatalmas területen elhanyagolt, terméketlen almafák merednek az ég felé. Nem volt éppen szívderítő látvány. Valóságos megkönnyebbülés volt, amikor a sok elhanyagolt kert között megláttam az itteni, pirosló almást.
– Mi történt?
– Valaha, húsz évvel ezelőtt megérte vele foglalkozni – felel kérdésemre. – Az új fák telepítésére támogatást is kaptunk az államtól (az állam egyébként a mai napig igyekszik segíteni a hazai gyümölcsészeket). Szlovákia gyümölcsfogyasztása jóval nagyobb, mint a termelése. A cél az volt, hogy minél kevesebb külföldi almára szoruljunk rá. A 90-es években nagy volt a kereslet az alma iránt. Mióta azonban bejöttek az óriás áruházláncok, teljesen szétzilálták a hazai piacot. A kisvállalkozók – eladók – teljesen tönkrementek, hiszen az áruházláncok eleinte sokkal olcsóbban adták a külföldi almát (és más gyümölcsöt, zöldséget is). Megvárták, míg az itteni kisvállalkozók feladják, és most szépen megemelték az árakat... Mondani sem kell, a külföldi termelők nem vigyáznak annyira, mivel, hogyan permeteznek. Tőlünk azonban nem veszik meg a gyümölcsöt, mert nem tudunk nagy mennyiséget termelni. A hazai gyümölcsösök legtöbbje ugyanis nem annyira modern, mint amennyire az elvárható volna. Ez azt jelenti, hogy a telepítések már régebben történtek, a fák kiöregedők. Nem a minőséggel van baj, hanem a mennyiséggel. Ma egy jó gyümölcsös hektáronként 40-45 tonnát tud termelni, mi csak olyan 25-35 tonnát. Mindennek eredményeként országunk rá van szorulva a nagy, külföldi hálózatokra... Hát ezért adta föl mindenki itt a környéken.
A karvai almásban éppen a jonagoldot szüretelik.
– Mintha kissé el lenne keseredve...
– Nagyon nehéz öt éven vagyunk túl. Igazi mélypontot éltünk át: 2007-ben, tavaly és tavalyelőtt mindenünk elfagyott. Tavalyelőtt nem volt egy kiló almánk sem. Óriási kárral kellett szembenézni, kis híján én is befejeztem. Ha nem szeretném annyira, amit csinálok, valószínűleg rég feladtam volna. Aztán szerencsére összeálltam egy pozsonyi barátommal – most már kettőnké a gyümölcsös, azaz ketten viseljük a terheket.
– Hogy sikerült megoldani az értékesítést?
– Két értékesítési szövetkezet működik Szlovákiában, az egyiknek mi is tagjai vagyunk. Elsősorban nekik adjuk el az árut, a hibátlan, hetven milliméternél nagyobb almákat. Ők aztán raktározzák, csomagolják, és országszerte eladják. A hetven milliméternél kisebb vagy hibás terméseket mi magunk dolgozzuk fel, almalevet készítünk belőle. Ezt négy éve találtuk ki, éppen azért, mert nem tudtunk minden almát eladni. Úgynevezett „bag-in-box”-os megoldást alkalmazunk, aminek lényege, hogy a pasztörizált almalé egy zacskóba, majd egy papírdobozba kerül. Ebben egy évet is kibír tartósítószerek, minden más adalékanyag nélkül. Nekünk azért jó, mert egy évünk van rá, hogy értékesítsük az almalevet. Többnyire nagyraktárakba és éttermekbe adjuk el.
Mossák az almát.
– Mostanában nagy divat a bioélelmiszer. Önök nem gondolkodtak ebben?
– Gondolkodni gondolkodtunk, de számunkra nem igazán érdekes, ugyanis nem találnánk rá piacot. A bioalma termesztése valamivel drágább, és a szlovákiaiak többsége nem engedheti meg magának, hogy ennél is nagyobbra nyissa a pénztárcáját. Azt viszont el kell mondani: mi úgynevezett integrált növényvédelmet folytatunk, azaz mérgeket nem használunk. Ez magyarán azt jelenti: az almánk jóval egészségesebb, mint a hagyományos gyümölcsészetekben termettek, vagy amelyet külföldről hoznak be.
Édes, finom almalé. Kóstoltuk. Mennyei!
A csodálatos alma
Az alma ősidők óta a termékenység, a szerelem és a szerencse szimbóluma. A paradicsomi gyümölcsből a hatalom almája lett, a Föld jelképe a királyok tenyerén. Őseink még sokkal kisebb és savanyúbb gyümölcsöt ismertek. A mai almánk vélhetően az ázsiai és az európai fajta keresztezéséből született, a nemesítések eredménye a zamatos íz és a nagyobb méret. Az alma - éppúgy, mint a cseresznye - a rózsák családjába tartozik.Talán ez furcsán hangzik, de máris hihetőbb, ha virágaik hasonlóságára gondolunk. Még meggyőzőbb, ha az almát és a csipkebogyót hasonlítjuk össze.
Az alma csodálatos gyümölcs, amelyet a népi orvoslás gyógyszerként tart számon, a konyhában pedig számtalan módon elkészíthető: sütve, főve, párolva; édesen süteménybe, sósan hús mellé; levét fogyaszthatjuk natúran, de készíthetünk belőle almabort, illetve ecetet is. Egyszóval: igazi Jolly Joker minden család asztalán.
Ez az első szilárd táplálék, amit csecsemők fogyaszthatnak, ezt kapjuk elő a polcról, ha hasmenésünk van, de akkor is, ha éppenséggel székrekedéssel küszködünk. A fogyókúrázó hölgyek alapétele, és azoké is, akik szervezetüket tisztító kúrára fogták.
A szinte szárazra facsart maradékból állatok tápláléka lesz.
Úgy tűnik, az alma mindenre jó. Nem csoda, hogy az aranyalmákat még Tündér Ilona is elirigyelte a mesében, Árgyélus csak úgy szaladt utána... Az almákkal kapcsolatos történeteknek se szeri se száma. Talán nincs még egy gyümölcs, amely ekkora múlttal dicsekedhetne. Itt van mindjárt az első emberpár esete: már Ádám sem tudott ellenállni annak az édes-zamatos gyümölcsnek, amellyel Éva elcsábította.
Nem sokkal később pedig, a görög mitológiában, három istennő versengett egy aranyalmáért, amelyet végül Aphrodité, a szerelem istennője nyert el. Aztán itt van Tell Vilmos, aki fia fejéről lőtte le az almát, és Newton, akinek agyából egy fejére pottyant alma ugrasztotta ki a gravitációs törvényt...
Ilyen múlt után nem csodálkozhatunk rajta, hogy az alma, mióta világ a világ, mindig is szimbolikus jelentéssel bírt. Egyszerre jelent ifjúságot, ártatlanságot és csábítást, nőiességet – de okosságot és egészséget is. Gondoljunk csak a világ egyik vezető szoftvercégének emblémájára vagy az almába jóízűen beleharapó ép fogak reklámjaira...
A nyers almalevet pasztörizálják, majd bag-in-boxba töltik. Ebben egy évig is eláll tartósítószerek nélkül.
Mindig és mindenütt ott volt és van az alma. A tökéletes, kerek, édes, bűnre csábító gyümölcs. De vajon mivel vívta ki magának ezt a tiszteletet? Csupán konyhai sokoldalúsága miatt lenne ilyen népszerű? Egyáltalán nem.
Varga Géza a végtermékkel.
Naponta egy alma az orvot távol tartja – vallja egy állítólag angolból átvett közmondás. Nem véletlenül. Az alma vitaminokban az egyik leggazdagabb gyümölcs. Hozzájárul immunrendszerünk megfelelő működéséhez, valamint a gyomor és a belek egészségéhez. A népi hagyomány szerint a felső légúti betegségek gyorsabb gyógyulásában is segít. Emellett erős antioxidáns hatású, és jótékonyan hat a fogakra, ugyanis a benne lévő gyümölcssavak elpusztítják a fogínyt megtámadó baktériumokat. Tehát almával még a fogorvoson is spórolhatunk.
Ezek az icipici almák – merthogy azok! – nem a rossz termés jelei. A majd minden sor végén található növények az ún. porzófák. Lényegük, hogy általuk a méhek tavasszal több pollenszemet szállítanak az almás bibéire: 100 helyett 1000-et! Így a fák természetes módon bővebb termést hoznak.
Sokan gondolják, hogy az alma gyomorsavat termel, de éppen ellenkezőleg. Az alma bázikus és gyomorsavmegkötő tulajdonsággal rendelkezik. Az érett almát lassan és jól megrágva kell enni, ez a helyes módja a fogyasztásnak. Azoknak, akik gyomorproblémákkal küszködnek, kifejezetten ajánlott a fogyasztása. Különösen a szárított almahéj, amelyből teát is készíthetünk, alkalmas a panaszok enyhítésére. És hogy milyen vitaminokat tartalmaz az alma?
Az almában több mint 30 féle vitamin és nyomelem található. A vitaminok közül megtalálhatók az A, a B1, a B2, a B6, a niacin és a folsav.
Az ásványi anyagok közül a kálium, a foszfor, a magnézium, a vas és a kalcium emelendő ki. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy akárcsak a többi gyümölcs esetében, az almában sem a vitaminok, ásványi anyagok mennyisége a döntő, hanem azok speciális keveréke, kombinációja, amelyet a természet az alma formájában ad nekünk. Azt viszont jó tudni, hogy az almában lévő vitaminok 70%-a a héjban vagy közvetlenül a héj alatt található. Ezért nem szabad az almát meghámozni, illetve a héjat kidobni, ha már meghámoztuk. Az alma típusától függően a héj önmagában 5-35 mg C-vitamint tartalmazhat. A héja gazdag még vasban, magnéziumban, telítetlen zsírsavakban is.
Végül egy jó tanács: nem kell feltétlenül a legszebb, viaszosan fénylő, darabonként selyempapírba csomagolt, méregdrága import, zöld vagy mélyvörös almát vásárolni, hiszen kora ősztől késő tavaszig kapható a kevésbé látványos, ám annál egészségesebb, ömlesztve kilózott hazai termék, és az sem baj, ha némelyik már kissé ráncos a tél végén.
A mi almaecetünk
Anyukám, Dráfiné Szabómihály Borbála minden ősszel többek közt almaecetet is készít. Az egész család ezt használja a következő év őszéig. Csak ezzel főzünk, és nemcsak saláták ízesítéséhez használjuk, hanem főzelékek, levesek habarásához is. Íze sokkal kifinomultabb, mint a hagyományos eceté. A boltban kapható almaecetek szintén a közelébe sem érnek.
Személy szerint reggelente megiszom egy pohár vizet, egy kanál almaecettel elkeverve. Ez gyorsítja az anyagcserét, és lúgosít, meg a kellemesen savanykás ízét is kedvelem. A recept egy régi-régi könyvből való, melynek szerzője D.C. Jarvis, címe pedig: A méz és más természetes készítmények.
– Mindenkinek csak javasolni tudom, hogy próbálja meg elkészíteni saját almaecetét – mondja édesanyám. – Egy kicsit sok vele a munka, de megéri. Én azért is szeretem, mert az alma feldolgozásakor kimaradó részeket, a héjat és a csutkát sem kell kidobni! Márpedig ezek is sok értékes tápanyagot, vitamint tartalmaznak.
Dráfiné Szabómihály Borbála – készül már az ízletes, családi almaecet.
Íme, a recept
Az almákat megmossuk. Kivágjuk a férges vagy rohadt részt, majd összerázzuk, illetve a csutkával és a héjjal együtt nagyfokú reszelőn lereszeljük. Az összerázott almát megfelelő nagyságú üveg-, fa-, porcelán- vagy zománcozott edénybe tesszük, és előzőleg felforralt, de már langyos vizet öntünk rá. 0,5 l vizet számítunk 0,4 l almapépre. Ezenkívül minden 1 l vízhez 100 g mézet vagy cukrot teszünk, és – hogy az erjesztés folyamatát siettessük – minden l vízhez 10 g sörélesztőt és 20 g száraz fekete kenyeret adunk.
A keveréket tartalmazó edényt tiszta konyharuhával letakarva 20-30 ˚C-os hőmérsékletű helyiségben tartjuk. Ne tegyük a napra, mert az ibolyántúli sugarak akadályozzák az erjedést. Az erjesztés első szakaszában, amely 10 napig tart, az almapépet naponta 2-3-szor megkeverjük fakanállal. A 10 nap elteltével ritka szövésű zsákban kipréseljük. A nyert folyadékot gézen átszűrjük, megmérjük, és nagy szájú edénybe öntjük. Ha szükséges, a folyadékhoz literenként 50-100 g mézet vagy cukrot adunk, és alaposan elkeverjük. Az erjesztés második szakaszában az üveg száját gézzel lekötjük, és az erjedésnek megfelelő hőmérsékleten tartjuk. Az erjedés akkor fejeződik be, mikor a folyadék megnyugszik és letisztul. A folyadék előkészítése és az erjesztés hőmérséklete szerint az almaecet 40-60 nap alatt kész, mikor is gumicső segítségével tölcséren át üvegekbe húzzuk. Az üvegeket jól bedugaszoljuk, és hűvös helyen tároljuk.
A leszűrt (tavalyi) almaecet.
