Az egész egy csokisdobozzal indult. Csokira fájt a fogunk, s vettünk egy nagy doboz csokit. S ahogy ott eszegettük a padon, elkezdtük nézegetni a dobozát. A pléhdobozt egy vagány rajz díszítette..
Nem tudom, képtelenség dönteni! – csattanok fel, miközben erősen szuggerálom a szerkesztőség falára kiragasztott két címlaptervet. Nagy dilemmában vagyunk a szerkesztőségben: ki az egyik, ki a másik mellett tart kortesbeszédet.
„Nem akarok egyedül aludni, egyedül lélegezni, egyedül alkotni, egyedül létezni, egyedül érezni” – szól az ismert idézet. De mi van, ha egy láthatatlan kórokozó emberek millióit kényszeríti arra, hogy egyedül létezzenek, egyedül érezzenek?
Kovács Ákost (Nyárasd) Joli néniként ismerte meg az internet népe: így beszél a jó öreg csallóközi! Pedig Ákos se nem öreg, se nem népi, hanem egy trendi újító. Fiatal csallóközi.
Milyen a kapcsolat egy nárcisztikussal? Aranykalitka? Nem. Börtön, ahol az áldozat lenyelte a kulcsot. Kik ezek a könyörtelen „börtönőrök”, és egyáltalán mennyien vannak? Miért viszik saját és párjuk bőrét a hiúság vásárára?
Kedvenc sorozatkaraktereink észrevétlenül olvadnak bele a mindennapjainkba: velük fekszünk, velük kelünk, s olykor azt kívánjuk, bárcsak elcserélhetnénk velük az életünket…
Miért minősítjük egymás munkáját anélkül, hogy ismernénk annak összes vetületét? Miért szólunk le szakmákat anélkül, hogy tisztában volnánk azok dinamikájával és rejtett kihívásaival?
