A somorjai Sebők Lukovics Rozi élete a kertje – ott űzi kedvenc hobbiját, a fényképezést. A képeken a zöldségek és gyümölcsök olyanok, mint minden kertben a mi napunk alatt: nincsenek áttörölgetve, a hagymák földesek, a levelek fésületlenek. Ám pont ettől szépek!
Rozi egy függönyüzletben dolgozik, sokat van emberek között, a szabad óráit viszont a kertben tölti. A kertem az én természetem: ez a mottója.
– A természeten és a családomon kívül nem fényképezek mást – mondja. – Mikor megszülettek a gyermekeim, kaptam egy okos kis fényképezőgépet. Azóta fényképezek. A részletek a kedvenceim, szeretek elveszni bennük. Azért ültetek virágokat, és azért gyomlálok ritkán, hogy a bogarak megmaradjanak a kertben, és lencsevégre kaphassam őket. Imádom a bogarak csodálatos világát! Szeretem visszanézegetni a fotókat, ma már minden emlékem hozzájuk kötődik. Ha ránézek egy képre, akkor eszembe jut, hogy mikor és hol fényképeztem, és mi történt azokban a pillanatokban.
Mikor kimegyünk az erdőbe, a férjem és a fiaim hamar leszakadnak rólam, mert én mindig a mellékösvényeket keresem. Nemrég az ártéri erdőben a családom csónakba szállt, ám én gyalog tettem meg az utat, és amit értem-kaptam, azt lefényképeztem.
– Egy hatalmas telken terül el a te szeretett kerted. Mi az, ami miatt különlegesnek érzed?
– Imádom azt, hogy van saját termésünk, és kellemes érzés, hogy asztalra tehetem a családomnak a friss, ropogós zöldségeket. A zöldségen kívül rengeteg gyümölcs is megterem a kertünkben, ilyen például az eper, a ribizli vagy az egres. És ezeken kívül minden, ami finom és édes, nemrégiben például gyümölcsfákat ültettünk. Mikor a szüleim a telekvásárláson gondolkoztak, én biztattam őket a legjobban. Mindenki azt kérdezgette, ki fog erről a nagy kertről gondoskodni, de én hatalmas örömmel vállaltam a feladatot.
– Mesélj egy napodról a kertedben!
– Munka után az első dolgom, hogy bemegyek a mamához, adok egy csókot az arcára, majd, uccu, inalok is a kertbe! Teszek-veszek, igyekszem, próbálok a végére érni mindannak, amit aznapra elterveztem. Beülök az ágyásba, és teszem a dolgomat. Ültetek, metszek, és megvizsgálom, hogy mi kelt ki, vagy mit ültethetnék el. A férjem szívesen besegít, ő végzi a fűnyírást. Szeretem azokat a reggeleket, amikor a kertben ücsörögve fogyaszthatjuk el közösen az ételt, miközben gyönyörködünk az élettel teli kertben. Utána előkapom a fényképezőgépemet, és csinálok pár képet a termésről, a bogarakról vagy a természet nagy pillanatairól. Így jellemezném egy napomat a kertben. A többit elmesélik a képek.
– Milyen terved van még vele kapcsolatosan?
– Egyelőre télen nem sok tennivaló akad benne, ám ezen mindenképp szeretnénk változtatni. Ezért télikertet tervezek, ahol az év leghidegebb időszakában is tudok tevékenykedni. Egyelőre a házban nevelgetjük a palántáinkat, de az nem az igazi!
Herdics Juli
