Az Amazonas mellett lángolnak az esőerdők, az űrből is látni. Világvége-hangulat van. Az esőerdő ugyanis tűzfal.
Az argentin Ferenc pápa aggódik: az esőerdők a Föld tüdejét jelentik. Minden erdőirtásnál szén-dioxid szabadul fel, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez.
Miért tűzfal?
Évente a világ földterületének három százaléka leég, ami normális. A természetben mindig van tűz. Ám az Amazonas vidéke trópusi esőerdő, hát nem természetes, ha tűz pusztítja. A „vizes-nedves“ esőerdőben a tűz magától nem terjed sokáig. A pusztulás azóta vált csak természetessé, mióta az erdőirtások miatt az esőerdő melegszik, és szárazabbá válik. Ráadásul rendszeres a gyújtogatás. Ennek több oka van: a helyiek ezzel legelőt nyernek, azok pedig, akik fát lopnak, így tüntetik el a nyomokat.
Az argentin Ferenc pápa aggódik: az esőerdők a Föld tüdejét jelentik
Minden erdőirtásnál szén-dioxid szabadul fel, ami hozzájárul a globális felmelegedéshez. Ám ha békében megvárnánk, hogy az erdő újra nőjön, nem lenne ez olyan nagy gond. Ezért nem okoznak nagy fejtörést például a szibériai tüzek. Az erdő működéséhez hozzátartozik, hogy időnként leég, ám ha visszanő, akkor ismét elnyeli a szén-dioxidot. Ez egy körforgás. Baj akkor van, ha az erdő nem tud visszanőni. Márpedig a most leégett esőerdőket az emberek majd nem hagyják újra nőni (vagy pár év múlva megint és megint leégnek).
Miért nem képesek az esőerdők visszanőni?
A marhatenyésztők nem engedik. Ráengedik a marhákat legelni, és a növényzet nem tud visszanőni. Brazília egyik legfőbb exportterméke a marhahús, rengeteg ország vásárolja. A világon mindenki kollagéntől porhanyós argentin és brazil marhát akar enni, és nem éri be a rágósabb hazaival.
A fejlődő népek azt mondják, nekünk is jogunk van a jobb élethez.
Mi is ezt tettük, ők miért ne tehetnék?
Fel lehet szólítani az argentin vagy brazil parasztokat, hogy ne irtsák az erdőket, hagyják meg nekünk az oxigént. Ám a középkorban Európában mi ugyanezt tettük: kiirtottuk az erdőségeket, és a helyükön mezőgazdasági területeket hoztunk létre. A fejlődő országok ma azt mondják, nekik is joguk van a fejlődéshez, a jobb élethez, s ehhez még több mezőgazdasági területre van szükségük. Iparra és infrastruktúrára. Ott is autóval akarnak járni az emberek, nem biciklivel – ma egész Ázsia mopedra vágyakozik, már senkinek sem kell a bicikli. A távoli cél pedig az autó... Az autó, ami tönkrevágja és szennyezi a környezetet. És a kígyó farka körbeér... 2005 és 2012 között ötödére csökkent az erdőpusztítás. Az akkori brazil kormány létesített egy alapot, és azokat, akik az erdőirtásból vagy a marhalegeltetésből éltek, ebből támogatták. Ám ma megint kétszer annyi az erdőtűz, mint tavaly ilyenkor. Ez annak a jele, hogy a jelenlegi brazil vezetést az ügy nem érdekli. Ez pedig baj, mert az erdőirtás visszafordíthatatlan folyamatot indít be az Amazonas vidékén: a szavannásodást. Mára a peremén levő erdők húsz százalékát már kiirtották.
Az esőerdő különleges!
Különleges, mert maga hozza létre az esőjének a felét. Jönnek a felhők keletről, leesik belőlük a csapadék, a fák pedig visszapumpálják a levegőbe ugyanazt a párát, ami továbbmegy – és megint esni kezd. Az Amazonas-medencében lehullott esőnek a fele újra felhasznált víz. Ha viszont a fák nem tudják visszapumpálni a lehullott esőt a levegőbe, akkor beindul a kiszáradás. Erre ráerősít az éghajlatváltozás is. Napjainkban már egy hónappal később érkezik meg az esőerdőbe az esős évszak, mint azelőtt: október helyett csak novemberben.
Összeállította: Nagyvendégi Éva
