Csók István leánya, Júlia 1909 karácsonyán született Párizsban. A Züzünek becézett gyermek jövetele nemcsak a család életét, hanem apja művészetét is alapvetően új irányba terelte.
A család nem sokkal a leányka születése után úgy döntött, hogy elhagyja a francia fővárost, és véglegesen letelepedik Magyarországon.
Nem véletlen, hogy a festő az emlékiratait épp e döntéssel zárta: „A világsikert persze Párizsban hagytam, de kárpótolt érte az a boldog mosoly, mellyel feleségem kislányunkat szívére szorította. Ez a mosoly vezetett egyúttal annak fölismerésére is, hogy mi vagyok és hogy miért vagyok? (...) Képeim felszabadult lelkem mozaikdarabjai lesznek ezentúl.”
Ettől fogva a monumentális kompozíciók helyét Csók művészetében végérvényesen a hétköznapok szelíden derűs, melegen barátságos világa váltotta fel.
Kislányáról, Züzüről festett képeinek sorozata e korszakának legjava munkái közé tartozik.
Züzü a festő számára megtestesülése volt mindazon értékeknek, amelyek új élete alapjait jelentették, eleven lénye maga volt a bensőséges szeretet, család, otthon, szépség, életöröm és megnyugvás. A Züzü-képek a magyar festészetben egyedülálló odaadással tárják fel a gyermeki lélek gondtalan játékosságát, felszabadult életkedvét. Aligha született maradandóbb festői „napló", mint az, amelyet Csók a kislányáról vezetett.
