A virágok közt annyi szín, pompa, illat csalogat bennünket, hogy kedvünk támad beleharapni. Jelentjük, szabad, hiszen ismét divatba jöttek az ehető virágok. Mit és hogyan fogyaszthatunk? Ennek jártunk utána egy elkötelezett termelőnél.
Intelligens cserepek és ehető virágok. Olyan fogalmak ezek, melyek „zöld” hóbortnak tűnnek. Ámde Kováč Barnabáš fiatal komáromi vállalkozó számára a szenvedélyt jelentik. A biológus végzettségű fiatalemberrel komáromi otthonában, ehető virágokat rágcsálva beszélgetünk.
Kováč Barnabáš permakultúrával, vagyis ökokertekkel foglalkozik (feelgreen.sk)
Nem újdonság!
Az Odüsszeából ismert lótuszevők korunk kedvelt kábítószerét, a lótuszvirágot fogyasztották. Ehető virágokra – sáfrányra és gyermekláncfűre – lelhetünk a Bibliában is. Egy kora római szakácskönyv pedig remek rózsapitét ajánl a háziasszonyoknak. A reneszánsz idején a színházak közönsége rózsaszirmos vízzel csillapította szomját, és előszeretettel fogyasztott párolt kankalint. A viktoriánus korszak édessége a cukorban kristályosított ibolya volt.
Az ehető virágok azóta szerepelnek az étlapon, amióta az ember étkezik. Sok gyomnak nevezett növény, mint a pitypang vagy a cikória, salátába téve ehető, de a csalán is fogyasztható. A rózsát magas C-vitamin-tartalma miatt esszük. A legtöbb mindennapi virág, például a lonc, a napraforgó és a jázmin is megjelenhet a tányérunkon ehető körítésként. Az üde saláták kiegészítői lehetnek a különféle bársonyvirágok, például a körömvirág, a sarkantyúvirág vagy éppen a mezei katáng, melynek bimbóit be is főzhetjük... Egyszóval, ehető vad- és termesztett virágok tucatjai léteznek. (Fontos azonban, hogy a túltrágyázott vagy vegyszerekkel kezelt virágok nem alkalmasak étkezési célokra.) Ma már nem olyan nehéz ehető virágokat beszerezni. A nagy áruházláncok és a Metro ellát bennünket holland importból származó ehető virágokkal. Ám mivel a virágok szedés után a legfinomabbak, sokkal észszerűbb, ha magunk neveljük őket a kiskertünkben vagy akár erkélyládában. Riportalanyunk cserépben neveli ehető virágait, főleg házi használatra. Minden egyetlen maggal kezdődik! – mondja.
– A legtöbb olvasónak az ehető virágokról legfeljebb a karfiol vagy a brokkoli jut eszébe. Itt, ugye, nem ezekről van szó?
– Nem, itt hétköznapi értelemben vett virágokról van szó. A weboldalunkon kínált sárga virágkeverékes kapszulánk például törpe napraforgót, bársonyvirágot, azaz népies nevén büdöskét és sarkantyúvirágot tartalmaz. Három különböző növény, három különböző magassággal, hogy ne zavarják egymás köreit, de az közös bennük, hogy mindhárom virága nagyon ízletes.
A túltrágyázott vagy vegyszerekkel kezelt virágok nem alkalmasak étkezési célokra.
– Tudjuk, hogy ma már a menő vendéglők virágokkal díszítik a tányérokat. Csupán gasztronómiai divatról van szó?
– Korántsem. Ókori forrásokból tudjuk, hogy az egyiptomiak és a görögök is fogyasztottak virágokat. Elég csak kiemelni a sáfrányt: a királyi és a nemesi udvarokban ezt használták ízesítésre. Korabeli feljegyzések leírják, hogy Mátyás udvarában a nemesek, de az egész háznép ruhája is mindig sárga volt a sáfránytól. A legtöbb kornak megvolt a maga „zászlóshajója” ehető virágokból. Talán nem is olyan nehéz egy cukorba mártott ibolyát képzelnünk az angol királyi asztalra! Az ehető virágok ma azt a remek gasztrotrendet képviselik, hogy ételeink helyi alapanyagokból, kis környezeti terheléssel készüljenek. Az ehető virágok mindhármat biztosítani tudják. Nem kell hozzá más, csak kis cserép és megfelelő magvak.
Bolyhos napfénykóró
– Említetted a zászlóshajót. Meg tudnád mondani, hogy melyik virág lehetne napjaink legkedveltebbike?
– Mivel nem szívesen sérteném meg egyik nagyra becsült ehető virágot sem, azt mondanám: a szezonálisak a legjellemzőbbek. Bár az olyan, állandóan virágzó növények, mint például a begónia, kétségkívül előnyben vannak.
– Ez mind remek, de tényleg van valami ízük?
– Határozottan! A napraforgó szirmainak, illetve a csúcsgasztronómiában egyre divatosabb, 8-10 napos növénykéknek például egészen kellemes, napraforgómagra emlékeztető aromájuk van. Ez lehetőséget kínál a konyhaművészeknek, hogy egy kedvelt ízt meglepő formában jelentessenek meg az ételben. Valahol ez is lenne az ehető virágok használatának lényege: a bátor játékosság. A bársonyvirág csípős, pikáns íze kiválóan illeszkedik az üde salátákba, de érdekes lehetőséget rejt a sarkantyúvirág is, melynek ehető leveleinek és virágainak aromáját leginkább a retekéhez tudnám hasonlítani. Egy mini virágoskert éppen ezért remek kiegészítője a fűszernövényes konyhakertnek! Tudni kell, hogy az ízérzékelés nem csak a nyelvünkön történik. Mindenki ismeri a mondást, hogy „a szeme kívánja az ételt”. És ezek a virágok nemcsak szépek és illatosak, hanem nagyon finomak is.
Az ízérzékelés nem csak a nyelvünkön történik. Mindenki ismeri a mondást, hogy „a szeme kívánja az ételt”.
– Esetleg valamilyen gyógyhatásuk is van?
– A népi gyógyászatban egy picikét jártas olvasó biztosan ismeri a gyermekláncfű, a körömvirág, a levendula, a kamilla vagy akár a kasvirág (echinacea) pozitív élettani hatását. Így én most talán a kevésbé ismert ehető virágokra hoznék példát. A borágó uborkához hasonló ízű, csodaszép kék virágaiból gyulladáscsökkentő tea készíthető. Ugyanerre a célra jól használható a cickafark is. A felső légúti hurutok feloldásához a tavaszi kankalin virága lehet a megfelelő választás, melyből a szívbetegek fehérboros tinktúrát is készíthetnek. De még az olyan „hétköznapi” virág, mint a réti here is rengeteg pozitív hatással lehet szervezetünkre. Utóbbi például antioxidáns hatása mellett pozitívan hat az emésztésre is. 
– Fogunk egy ilyen virágkapszulát vagy virágmagokat, beletesszük egy cserépbe, és megöntözzük. Ennyi lenne?
– Tulajdonképpen igen, sőt, az első pár napban föld sem kell nekik. Egy kis tálka vízben szépen kihajtanak. Persze, ha igazán jól akarjuk csinálni, érdemes a korongokat virágföldbe helyezni.
– Ha nincs kedvünk a termesztéssel bajlódni, és csak egyszerűen megvásárolnánk a virágokat?
– Szerencsére már Szlovákiában is van egy kertészet, amelyik foglalkozik ehető virágokkal, a hőlaki (Trenčianska Teplá) PD Flóra. Sajnos, mivel a termelésük kis léptékű, nem a legolcsóbbak. Becsülendő viszont, hogy tényleg kézzel válogatnak minden egyes virágot. Bár a hozzájuk hasonló kis családi vállalkozások árban nem vehetik fel a versenyt a holland cégóriásokkal, melyek nagyban termesztenek, s így sokkal olcsóbbak. Ám minőségben – és ha lehetek ennyire szentimentális –, „szeretetben” biztosan mérföldekkel verik őket. Ezért ha napi szinten nem is, de egy-egy kiemelt vasárnapi ebédhez mindenképp érdemes beruházni ezekbe a hálás gasztrocsodákba.
Pomichal Krisztián
Rózsás-epres szelet
-
A leggyakrabban fogyasztott virág a karfiol és a brokkoli. A levendulás desszerteket, szörpöket szintén jól ismerjük. A bodzával leggyakrabban szörp formájában találkozhatunk, de ne riadjunk vissza a merészebb fogásoktól sem, mint amilyen a rántott bodzavirág. Az akác virágát a fáról leszakítva és behabzsolva élvezhetjük ki igazán. A napraforgónak csak a szirmait fogyasszuk, virágpora erősen allergén. A gyermekláncfű virága – mielőtt még fújható pitypanggá válik – szintén kiváló salátákba, akár levelestül. A kapor fiatal virágát is hasonlóan használhatjuk. Az articsókánál könnyen dilemmába eshetünk, hiszen ha megcsodálnánk tenyérnyi lila virágait, sajnos le kell mondanunk húsos bimbóinak fogyasztásáról. A cukkini és a tök virágát sörbundába bújtathatjuk. Az ibolya és az orgona csodás színe és lágy, édes ízvilága bármelyik desszertet megkoronázza.
- A városi embernek legfeljebb egy kis terasza van, sőt, gyakran az sem. Hol termeljen hát magának? A Kováč Barnabáš által forgalmazott megvilágítással akár a konyhai pultunk sötét szegletében is meg tudjuk termelni magunknak az ehető virágokat. – Nincs jobb érzés, mint látni, amikor az óvodából hazatérő négyévesem első útja a konyhakerthez vezet. Ezt szeretném átadni a lehető legtöbb embernek – mondja riportalanyunk lelkesen.
–néva–
