Összeállításunkban bemutatkozik a székíró és a kerekesszékes szépségkirálynő... Tánc és izmok kerekesszékkel? Kevesen tudják, hogy ilyen is van, sőt! Székben ülve is szép az élet!
Kara Mária (26, Kőhídgyarmat) nem ismeri azt a szót, hogy unatkozni. Rius – ahogy barátai hívják – idén a Miss Spinner International szépségverseny közönségdíjasa lett. Büszke az elért eredményre, nagy élmény volt számára a budapesti versenyen való részvétel.
Kara Mária
A legszebb!
– Attól, hogy kerekesszékes vagyok, nem élek unalmas életet. Sokat jövök-megyek, mindig elfoglalom magam. Aktív vagyok, már a lehetőségekhez mérten. Minden csak fejben dől el. Nem hagyom, hogy a kerekesszék gátoljon – vallja magáról Rius. – Nálam nincsenek akadályok. Ha valaki azt mondja, hogy nem lehet, nem tudom, akkor én csak azért is megmutatom. Nagy álmom volt, hogy taníthassak, de az egészségi állapotom miatt nem tanulhattam tovább. Az önkéntes munkám viszont a tanításról szól, így ezt a labdát is leüthettem...
Rius a párkányi Fénysugár csoportban évek óta önkéntes kultúrfelelős. A csoport hetente találkozik, foglalkozásokat tartanak, verset, prózát és rövid színdarabot tanulnak be, a betanult műsort később előadják. Például a galántai versmondó fesztiválon, amelyet a mentálisan sérültek számára rendeznek. Rius büszke a csoportjára, és minden csöpp elért sikerükre! Szabadidejében agyagozik, használati és dísztárgyakat készít, amihez éppen kedve van. Emellett kosarat fon és énekel. Szép hangjával mindig elvarázsolja a közönséget. Zumbaórákat vesz, erre még az egykori edzője vette rá. Volt cserkész, nagy álma a lovaglás, de lovon is ült már, ez a vágya is teljesült. Kedvenc énekesével, Peter Šrámekkal többször találkozott, szóval, ez is kipipálva. Otthon pedig olvas és főz.
Öt éve vagyok ennyire buzgó! Azelőtt sem ültem a négy fal között, de idő kellett, hogy rájöjjek: rám is ugyanúgy süt a napocska. Azzal kezdődött, hogy a barátnőmmel jelentkeztünk egy helyi táncversenyre. Pont az inspirált, hogy az emberek általában szánakozva néznek rám. Itt mindjárt elhoztuk a közönségdíjat, a következő évben pedig a zumbával elsők lettünk.
Rius születésétől fogva mozgáskorlátozott. Nagy és összetartó családban nőtt fel, az öt testvér közül ő a legfiatalabb.
– Aki így nő fel, annak könnyebb az élet, még kerekesszékben is. Célom, hogy megmutassam a világnak, hogy bennünket, mozgáskorlátozottakat vagy sérülteket nem kell sajnálni. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint az egészségesek, ugyanúgy érzünk, örülünk. Helyünk van a nap alatt. E mottó szerint élek, és igyekszem a pozitív kisugárzásommal ráerősíteni.
A testépítő
Szitka Péter (25, Réte) amint elkezdte a versenyzést, máris első lett a szlovák bajnokság testépítő kategóriájában.
– Tornázni még a középiskola első osztályában kezdtem. A barátokkal mindennap eljártunk az edzőterembe. Ám közbeszólt a balesetem. Egy évig tartott a felépülés, majd újból nekiálltam edzeni, és két év után idén két versenyre is eljutottam – meséli Péter, aki a Selye János Egyetem Közgazdaságtudományi Karának levelezős hallgatója. Motorbaleset következtében került kerekesszékbe, ám neki van esélye a felépülésre, ezért hetente kétszer neurorehabilitációra jár.
Jobb oldalon: Szitka Péter
– Most ez a legfontosabb! Azzal biztatnak, hogy ha kitartó leszek, talpra fognak tudni állítani. Ám ez még nem most lesz. Mindenesetre két év alatt sokat javult az állapotom – magyarázza. Mint mondja, az edzőterem adta meg neki azt a lelki pluszt, amire szüksége van a továbblépéshez. Cíferbe és Szencre jár edzeni, mindkét helyen ingyen használhatja az edzőtermet. Barátaival és barátnőjével, Vanessával ez a közös hobbi, együtt járnak tornázni. Egy barátja inspirálására kipróbálta a fekvenyomó versenyt is, ahol egészségesekkel mérette meg magát. (A mozgássérültek számára speciális pad áll rendelkezésre.) Moziba Győrbe járnak, ugyanis ott könnyen át tud ülni a kerekesszékből a moziszékbe.
Péter sokáig egészséges ember volt, ezért a balesete után meg kellett tanulnia másként gondolkodni. Ma már előre megtervezi, hova menjen, és lesz-e ott akadály, lépcső. Családja sokat segít neki, és a barátai sem eresztették el a kezét, sőt, azóta még több barátra tett szert. Szeret koncertekre járni, hétvégén kirándulgat. Az egyetemet szeretné sikeresen befejezni, emellett a tornát sem akarja feladni. Érdekli az edzés: egyszer majd szeretne saját fitneszstúdiót nyitni. Addig is népszerűsíteni szeretné sorstársai között a testépítést, a mozgássérülteket is bekapcsolni a sportolásba.
A székíró
Bíró Szabolcs (32, Kisudvarnok) neves író, könyveit sokan kedvelik. Sőt, műfajában (történelmi regény) az egyik legolvasottabb Magyarországon. Magát székírónak nevezi. 13 éve jelent meg az első könyve.
– Tizenhárom évvel ezelőtt eldöntöttem, hogy én pedig hivatásos író akarok lenni – mondja. Rá egy évre megjelent az első könyve. Saját könyvkiadással kezdte, ma pedig a nagy múltú pesti Athenaeum Kiadónál jelennek meg regényei. Épp a 15 részes Anjouk sorozat 4. részét fejezte be. A teljes sorozat, ami öt trilógiából áll majd, várhatóan 2025-re készül el.
Bíró Szabolcs
– Kiskoromtól kezdve kitárulkozó gyerek voltam. Már az óvodában is különböző kitalált történetekkel szórakoztattam a többieket. Gyerekkoromban rockkoncertet akartam adni a sportcsarnokban. Míg mások gyereklemezeket hallgattak, addig az én korai zenei hatásaim a Queen és az AC/DC volt – meséli magáról Szabolcs. Kilenc évig a Csak Van zenekar énekese volt, a Megasztárban is jól szerepeltek.
– Elsős gimis koromban hívott el a Csak Van zenekar meghallgatásra, és így lettem a banda tagja. Előtte több zenekarban szerepeltem, de mind feloszlott. Akkoriban újságírónak készültem, több szerkesztőségnek írtam rendszeresen. A gimnázium alatt nyílt ki nekem a világ. Betegségem miatt akkoriban kerültem kerekesszékbe, és gyorsan rájöttem, hogy kerekesszékkel könnyebben megy a mozgás. Addig a mankókkal csak bicegni tudtam, egész nap csak az iskolapadban ültem, nem mehettem osztálykirándulásra. Kerekesszékkel minden más lett! A barátaim élvezték, hogy velük gurulok, csavarogtunk a városban, kimentünk az éjszakai életbe. A koncertezés is könnyebben ment.
Szabolcs akkor hagyta abba az éneklést, amikor megtudta, hogy apa lesz. Megváltozott ugyanis életében a fontossági sorrend. Viszont a rock’n’roll még mindig dübörög benne, ma is szívesen hallgatja. A könyvkiadóját leépítette, hogy az írásra tudjon fókuszálni, megjelent könyveivel könyvbemutatókon turnézik.
Fontosnak tartja, hogy a mozgássérültekkel ne bánjon a környezet hímes tojásként, mert az nem vezet sehová. Otthon mindig kivette a részét a teendőkből. Míg az öccse a kertben segített, addig Szabolcs a konyhában tevékenykedett édesanyja mellett. Ma ennek jó hasznát veszi, mert imád főzni.
A regényírás fortélyait, a kreatív írást autodidakta módon sajátította el, mindig sokat olvasott. Felesége, Ági mindenben támogatja. Fiuk, Bence (7) már iskolás. Szabolcsnak nagy álma vált valóra, amikor másfél éve tagja lett a visegrádi alapítású Szent György Lovagrendnek. Idén egy mesekönyvet és egy ifjúsági regényt is írt. Ez utóbbi Egerről szól: meg is választották Eger kulturális nagykövetének. Bevallása szerint makacs típus, ami kitartással párosul: ez viszi őt előre. Az írással nagy tervei vannak, szeretné a magyar történelem összes fontos évszázadát megörökíteni.
A guruló trió
Tánc kerekesszékkel? A guruló trió tagjai, Jakus Judit (53) és Jenő (55, Bős), Elek Júlia (64) és László (64, Dunaszerdahely), Majthényi Jana (67) és Zoltán (70, Etrekarcsa) határozott igennel felelnek. A három házaspár ugyanis pár éve úgy döntött, hogy táncra perdül. Csak úgy, hobbiból.
– Tíz évvel ezelőtt láttunk egy budapesti tánccsoportot, amely ilyen felállásban táncolt. Nagyon megtetszett az ötlet. Eldöntöttük, hogy mi is ki szeretnénk próbálni – kezdi a beszélgetést Jenő. – Hét évvel ezelőtt vágtunk bele. Végül egyik tánctanár se vállalt el minket. Így aztán a koreográfiát is magunk találjuk ki. Nagy segítség volt, hogy a kultúrház igazgatónőjétől kaptunk egy próbatermet. Hetente egyszer van próbánk. Az első fellépésünk a városi bálban volt, ahol két tánccal debütáltunk. Négy párral kezdtünk, ám az egyik kilépett. Így lettünk Guruló Trió.
A csoportot fellépésekre hívják, nagy a sikerük. Hosszú, 45 perces műsort tudnak adni.
Balról jobbra: Majthényi Jana és Zoltán, Jakus Judit és Jenő, valamint Elek Júlia és László
– Kiválasztjuk a dalt, utána összedugjuk a fejünket – magyarázza László. Jenő hozzáteszi, hogy a próbákat az utóbbi időben kamerával is rögzítik, így az új lépéseket otthon is tudják gyakorolni. Mindezt azért csinálják, mert szeretik a zenét – és szeretnék megmutatni, hogy kerekesszékben ülve is szép lehet az élet. A három férfi a mozgássérültek helyi csoportjának is a vezetőségi tagja. Jenő és László egykor autóbaleset következtében került székbe, Zoltán pedig egy fáról esett le. A három házaspár nem csupán a próbák alkalmával találkozik, jó baráti társaság ők, akik együtt járnak kirándulni.
– Jó, hogy Zoltán köztünk van! Ő mindig vidám, jókedvű, aki feldobja a hangulatot – mondja Jenő. – Az 50. születésnapomon táncoltunk először. Ez mérföldkő volt az életünkben. Ám azt nem gondoltuk volna, hogy egyszer még tánccsoportunk lesz – teszi hozzá Zoltán. Mára ők az elsők a táncparketten.
– A közönség főként a ritmusos dalokért rajong. Táncolunk tangót, keringőt, countryt, vannak közös táncok, és minden pár külön is táncol – magyarázzák a feleségek.
Jenő a hétköznapokban hobbiból csodaszép tájképeket fest, és fából farag, emellett pedig sokat tornázik. Felesége Judit egészségügyi ápolónő, szabadidejében szívesen olvas, gondozza a kertet, és minden szabad idejét kis unokájával tölti.
László igazi DAC-rajongó, a balesete előtt focizott, a tévében mindig megnézi a meccseket. Felesége, Júlia szintén nyugdíjas, ő síelni szeret. Zoltán pedig műszaki ember, de ma már csak hobbiból szerel: rádiókat, tévéket, kisebb elektronikai eszközöket javít. És a kerti virágokkal is gondosan törődik. Feleségével, Jankával, aki asszisztensként dolgozik, mindig együtt nézik a focit. Főként Magyarországra járnak kirándulni, mert ott a kerekesszékesekre is gondolnak a szállodákban. Sajnos, nálunk nem ez a jellemző.
