Tudjuk egyáltalán, hogy mi kerül az asztalunkra? Sorozatunkban erre keressük a választ.
Az ízipar átvette a hatalmat. Igazság szerint nem érdemes áltatni magunkat: ma bármit is veszünk, mindenben adalékanyagok, mesterséges ízaromák vannak. Ma már a külföldi ízipar éves forgalma nagyobb, mint a fegyvergyáraké.
Csak az EU élelmiszergyártó vállalatai évente 170.000 tonna iparilag előállított aromát használnak fel, melyek nagy részét az International Flavors and Frangance cég állítja elő (a cég bevétele 2010-ben 2 600 000 000 $ volt). Szóval hatalmas üzlet baktériumból kávétejszínt, krémsajtot, gyanús zsiradékból műszalonnát, menthenthiolból grépfrútaromát, babból gesztenyepürét stb. előállítani. Jelenleg húszezer (!) élelmiszeradalékot és hétezer ízaromát forgalmaznak. És ezeknek a segítségével sikerült elérniük, hogy valójában bármit megeszünk. Nem működik többé az egészséges szelekció, ami évezredeken át védte az ember szervezetét attól, hogy számára káros anyagokat is elfogyasszon. Valahogy semmi sem az, aminek látszik.
A pékipar humbugjai
Nézzünk most kicsit körül a pékáruk háza táján! Ott van a ropogós héjú kenyér, melyet frissiben sütnek a nagyáruházak látványpékségeiben. Otthon aztán lefagyasztjuk a „jó” áron vett kenyeret, kiflit, és nincs gondunk napokig. De vajon milyen ez a kenyér? Hogy egy kenyeret nem lehet hamisítani?
– A nagyáruházak pékségeiben jóval áron alul kínálják a pékárut – mondja egy élelmiszervegyész. – A minőségük viszont erősen megkérdőjelezhető. Naivitás azt gondolni, hogy nekünk szeretnének kedvezni, és szeretetből árusítanak olcsón. Ma a barna kenyér a legtöbb esetben puszta illúzió, mivel „barnasága” csupán a fehér liszt megszínezésének köszönhető. Pont az a héj alatti rész nincs benne, ami a gabonában fontos. A fogyasztónak sok esetben az egészségre ártalmas terméket kínálnak. A rendszeres ellenőrzés pedig kivitelezhetetlen. A gyártók tisztességére van bízva, hogy mindig abból a minőségi nyersanyagból fognak gyártani, amelyből az árujukat bevizsgáltatták. A gabonafélék feldolgozásánál gyakori, hogy míg a bennük lévő nehézfémeket mérik, a penészgombára már nem fektetnek olyan nagy hangsúlyt, miközben toxinjaik számos megbetegedést okoznak.
Ma nálunk nincs érdemi versenyjogi szabályozás, mely kimondaná: termelési ár alatt tilos forgalmazni. Ez azt jelenti például, hogy a külföldi joghurt olcsóbb az üzletben, mint a hazai joghurt a hazai termelőnél. (Aki még rá se rakta a saját hasznát.) Sok esetben a külföldi többlettermelés nálunk csapódik le, és tönkreveri a hazai árképzést.
– A laikusok közül sokan abban a tévhitben élnek, hogy a rossz minőségű, penészes búzából készült kenyérben a sütés során megsemmisülnek a penész mikotoxinjai. Az élő penész megsemmisül, de a káros hatású toxinjai nem bomlanak le! Azok tovább mérgezik az ember szervezetét. Sok kutatás kimutatja, hogy a daganatos megbetegedések egy része ezek számlájára írható. Valamikor Szlovákiának szigorú élelmiszer-biztonsági szabványai voltak: az EU-s szabadpiac megnyitása után ezeken a szabványokon enyhítenünk kellett. A következmény: egyre több szemét került az üzletek polcaira. Az egyik megoldás az lenne, ha nálunk is, mint Nyugat-Európában, az iskolákban oktatnák az élelmiszer-ismeretet. Ezzel tudatos vásárlókat sikerülne kinevelni.
– A mondás szerint az vagy, amit megeszel. Egészséges, jó minőségű élelmiszert, kézműves termékeket ma leginkább a piacokon, az őstermelőktől tudunk beszerezni. Vissza kellene állítani azt az időt, amikor még a Csallóköz volt az ország éléskamrája. Európában melyik konyha a leghíresebb? Az olasz. Olaszországban virágoznak a kis vidéki manufaktúrák, és az emberek zömében nem a szupermarketekben vásárolnak: ma az unoka ugyanannál a kistermelőcsaládnál szerzi be a sajtot és a zöldséget, ahol annak idején a nagyanyja. Hitele van a kistermelőnek, és az emberek bizalommal fordulnak hozzá! Ehhez képest mi itthon megvesszük a vegyszerekkel bepermetezett zöldséget, csak mert tiszta és szebb a színe… Könyörgöm: mitől olyan tökéletes január közepén a sárgarépa vagy a paprika?! A vegyszerektől.
– Hezitálás nélkül rakjuk a kosarunkba az előrecsomagolt, porciózott húst. Csak mert olcsóbb! Kevesen gondolnak arra, hogy a húst eleve nem ajánlatos csomagolva árusítani, mert már pár óra alatt befullad, és gyorsan beindulnak benne a romlási folyamatok. Ráadásul ezeket a termékeket (ha nem sikerül szavatossági időn belül eladni) sok esetben átcsomagolják, és meghamisítják rajtuk a szavatossági időt. A másik véglet a feldolgozott áru: a pulyka-, a sertés- és a csirkehúsból készült „fantáziatermékek”!
– Ajánlatos mindig elolvasni a termék összetételét. Megdöbbentő, mikor kiderül, hogy húsból csak 10-20% van benne, vagy akár a lekvár gyümölcstartalma mindössze 30%. Hosszú távon az olcsó élelmiszerek fogyasztása súlyos egészségkárosodáshoz vezethet. Figyeljünk oda, hogy mi kerül a tányérunkra! Laikusként csak azt tehetjük, hogy élelmeinket a legkevésbé feldolgozott, még felismerhető állapotában vásároljuk meg. És tegyük fel magunknak a kérdést: Valóban szükségem van ezekre a valamikre? A válasz jó útra terel.
Azt hiszem, ezek után nem nehéz a döntés. De ha valaki még mindig kételkedik, és elhiszi, hogy a külföldi, olcsó árukat megéri a kosárba tenni, akkor olvassa el Hans-Ulrich Grimm német tényfeltáró újságíró A leves hazudik c. könyvét. A megtérés garantált!
A legutóbb Ausztriában és Szlovákiában az ugyanazon csomagolású áruk minőségét ellenőrizték. Kiderült, hogy a nagy láncok rajtunk spórolnak! A Billában árusított virsli például az osztrák sógornál nyolcvan százalék húst tartalmaz, a mi virslinkbe csak negyven százalék hús kerül. A Lidlben árusított olcsó kecsöpnek nálunk csak alig 20 százaléka készül paradicsomból, Ausztriában 70 százaléka! És így tovább. A jót, a minőséget mindig a nyugati szomszédainknál árulják.
A mélyhűtött csirkék, melyeket nálunk forgalmaznak, a megengedettnél sokkal több vizet tartalmaznak. A multik azt tartják: nekünk a szemét vagy a szemetebb áru is jó! Európa lejt kelet felé – a szemét áru is megteszi!
Amikor a nagy áruházláncok bejöttek az országba, akkor az illetékesek azzal érveltek, azért kapnak akkora adókedvezményeket, mert majd fellendítik a kereskedelmünket. Magyarán: polcaikon főleg a hazai kis- és nagytermelők termékeit kínálják majd. Hát, nem így lett! Nálunk főleg a szemetet adják el, a hasznot pedig kiviszik az országból!
A multi nyert, a kisboltok eltűntek. A multik pedig eladják nálunk a szemetet, amit otthon ki sem mernének rakni a polcra, a hasznot meg kiviszik az országból! Egy olcsó külföldi termék (melyet ráadásul magasabb szállítási költség terhel), nem lehet ugyanolyan minőségű, mint a drágább hazai. Az ár minőségbeli különbséget jelent!
