Életemben először a nyolcvanas évek derekán láttam ezt a filmet a budapesti Filmmúzemban. Te jó ég, hogyan fogom kibírni ezt a négyórányi maratoni mozizást! A szenvedésből kamaszkorom egyik legjobb filmélménye lett.
Itt most nem receptek szerepelnek, ahogyan azt sokan gondolnák. Inkább egyfajta sütési technika, amit mára tökélyre fejlesztettem, ha szabad ilyet írni. Jogosan kérdezhetik, hogyan lehet egyszerre filmet nézni és sütni úgy, hogy nem ég oda a karácsonyi édesség? Most kiderül.
"Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni."