Régen nálunk minden szenteste összegyűlt a nagycsalád. Együtt vacsoráztunk. Zsivajjal, élettel telt meg a ház, és én imádtam. Mostanra már csak a családi anekdoták maradtak, amelyeket elmesélünk egymásnak újra és újra…
A mai gyerekeket irigyelni lehet. Mennyivel több jut nekik mindenből, mint a szüleiknek! És itt főleg a tabletre, a bionarancsra vagy az angol nyelvű óvodára gondolunk.
Elég csak felemelni a tekintetünket a mobilunkból (na, ez az), körülnézni, és máris látjuk, hogy hogyan élünk. Szállj fel egy tömegközlekedési eszközre – tízből kilenc ember a mobiljába mélyed.
Akinek szép gyermekkora volt, annak mindig van egy Léli-szigete. Az a hely, ahol a legszebb nyarakat töltöttük, a tóban fürödtünk, egész nap csak játszottunk, és ahol szabadok voltunk, mint a madár. Íme!
"Ha egy boldog embert megkérdezel:
Miért vagy boldog? – nem tud felelni rá.
Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (…)
Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud
az értelmetlen kérdésre, azt mondja: “Csak!”"