– Január – Boldogasszony hava – az év első hónapja, melynek első napja a mai ember számára is különleges, hiszen egy újabb év kezdetét jelenti.
Őseink hitték, hogy amit ezen a napon cselekednek – az kihatással lesz az egész elkövetkező esztendőre. A nőket megkülönböztették: vigyáztak például arra, hogy ezen a napon nő ne lépje át a ház küszöbét, ne jöjjön látogatóba, és először mindig férfi kívánjon a ház népének jó szerencsét. Közismert az a hiedelem, hogy ezen a napon semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész éven át minden kimegy onnan.
Az újév igencsak kedvére volt a kevésbé szorgalmas asszonyoknak, hiszen dologtiltó nap volt. Mindennemű házimunka tiltott volt, így a főzés, mosás, varrás, de még az állatok befogása is. Jól ismert a baromfihús evésének tilalma e napon, mert úgy tartották, hogy a baromfi elkaparja a szerencsét, a disznó viszont előtúrja.
Az új év köszöntésének kettős célja volt: elűzni a gonosz, ártó szellemeket, valamint a kimondott szó mágikus erejével szerencsét hozni. A zoboralji Kolonban „szerencsézni” jártak, és ezzel a verssel köszöntöttek:
Az újévnek reggelén köszönteni jöttem,
A fiúi szeretet hozott ide engem.
Az Úr minden jókkal a házat szeresse,
A benne lakókat sokáig éltesse,
Boldog új évet kívánok!
Január hatodikát választhatjuk a házszentelás napjának!
Vízkereszt a másik jelentős ünnepe az új évben. Ekkor emlékezik meg az egyház Jézusnak a Jordán vizében történt megkereszteléséről. Ezt a napot jelölte ki a víz felszentelésére. A szenteltvízből aztán a hivők haza is vittek, meghintették vele a ház földjét, a gazdasági épületeket, sőt még a lakószobákat is, hogy a gonosz szellem ne tudjon ártani, és Isten áldása legyen a házon. A szentelt víznek gonoszűző, gyógyító erőt tulajdonítottak – és tulajdonítanak ma is.
A házszentelésnek sokféle változata alakult ki. A római katolikus falvakban a pap, a kántor és ministránsok végigjárták a házakat, és megáldották a lakóival együtt. Az áldás után felírták szentelt krétával az ajtó szemöldökfájára az évszámot és a háromkirályok nevének kezdőbetűit! Úgy vélték, a felirat megvédi őket a villámcsapás és a boszorkányok rontása ellen.
Január 25-ét Csallóköz-szerte pálforduló néven ismerik, de egyes vidéken pálfordulásnak is nevezik, arra a bibliai történetre utalva, amely szerint a Jézust üldöző Saul ezen a napon tért meg – és lett belőle a legbuzgóbb apostolok egyike.
Mivel ezen a napon érünk a téli időszak feléhez, és ettől kezdve napról napra közelebb kerül hozzánk a tavasz, a régmúlt embere ekkor főleg időjárásjóslással foglalkozott. A derült idő az Ipoly menti falvakban azt jelentette, hogy még hosszan tartó hidegre lehet számítani. Az egész napi jó idő a jó termés ígéretét hordozza magában, a ködös pedig a jószág pusztulására figyelmeztet. Reméljük, hogy idén ettől nem kell tartanunk, és a barlangjukból ezen a napon előbújó medvék sem ijednek majd meg a saját árnyékuktól.
