Mi az a nagybetűs jóság? A jó érzés, a meghatódás, az elégedettség? Történeteink erről mesélnek.
Valószínűleg a „mindent és mindenkit magam elé helyezek” betegség kifejezetten a nőket érinti. Nők százezrei élnek vele még mindig, és generációkon át szépen átörökítik egymásra. Pedig van rá gyógymód! Lássuk történeteinket.
(Kép forrása: instagram.com/ola_artists)
Két évszám, két karácsony – 2020
Karácsony közeledtével Kati nyúlcipőben rohamtempót diktál magának. A munkahelyi év végi hajsza őt sem kerüli el. Ahogy este lázasan böngészi a teendő- és bevásárlólistát, a gyomra görcsbe rándul. December közepére alig van pipa a listákon. A család felének még nem vett semmit, még nem sütött semmit se, pedig megígérte, hogy a testvére családjának is süt aprósüteményt, és a nagytakarítással is teljesen elúszott. Az adománygyűjtés! – hasít bele tudatába a felismerés, hogy erről teljesen megfeledkezett, pedig a barátnőjének megígérte, hogy segít, hiszen jónak lenni jó. Ezek után éjjel már rémálmok gyötrik, hogy ott áll karácsony napján sütemény, ajándék és karácsonyfa nélkül. Ez valóban rémes, hiszen mindig is imádta a karácsonyt.
Miért lett ennyire stresszes ez a szép ünnep? Felébredve megfogadja, hogy ez a rémálom nem következhet be! Ezek után a bibliai „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” szellemében mindennap korábban ébred és később megy aludni, hogy még munka előtt és után jusson idő a takarításra, sütésre, ajándékkészítésre, adományok összeszedésére és a bevásárlásra.
Elérkezik a szenteste, a ház ragyog, minden ajándék beszerezve, nyolcféle sütemény megsütve és szétosztva a családnak, az adományok is célba értek.
Kati enyhén erőltetett mosollyal, de zilált lélekkel és szürke arccal ül a karácsonyi asztalnál. Minden csillivilli, mindenre gondolt, csak útközben valahol elveszett az öröm varázsa. És ő, ő maga veszett el, mert sehol nincs, egy kifacsart rongydarabnak érzi magát. Az est folyamán jött a felismerés, hogy a nénikéje ajándékáról teljesen megfeledkezett. Nincs minden kipipálva?
Katinak a kritikáért nem kell a szomszédba menni, hiszen ő önmaga legnagyobb kritikusa.
M. Ando Krisztina, a történet szerzője
2021
Kati a tavalyi nagy hajszából, stresszből és kimerültségből megtanulta, hogy idén mindent másként csinál. Felismerte, hogy a „szeresd felebarátodat, mint önmagadat” bölcselet csak úgy működik, ha a szeretetet önmagán is gyakorolja. Ha nem szereti önmagát, miként tudna szeretni másokat?
Kati rájött, hogy a napi önszeretet segíti abban, hogy másokhoz is szeretettel tudjon fordulni. A munkája mellett naponta talál minőségi időt a pihenésre és a feltöltődésre, amit szeretetidőnek hív.
Ehhez az életszemlélethez azt is megtanulta, hogy mindent időben és előre eltervezzen. A nagytakarítással járó ablak- és függönymosást még november elején letudta. Azóta pedig szinten tartja a tisztaságot.
A rendrakásból és a díszítésből a család többi tagja is kiveszi a részét. Az ajándékokat már október végétől folyamatosan mindenkinek megrendelte, beszerezte. Idén csak ötféle sütit készít, abból a linzer és a mézes krémes lapjai már a kamra polcán várják. Ha valamit mégsem sikerült teljesítenie, vagy elfelejtett, nem dől össze a világ, könnyen lehet, mások észre sem veszik. Akkor nem is volt olyan fontos dolog.
Kati örömmel és várakozón gyújtja meg az adventi koszorú két gyertyáját. Kora este finom gyümölcsteát készít magának, és előveszi kedvenc karácsonyi novelláját, hogy az ünnepekre hangolja magát. Masszázsra és kozmetikushoz is bejelentkezett. Idén önmagát is megajándékozza azzal, hogy odafigyel a szükségleteire, és jóságos magához is, nem csak másokhoz! Megtanulta, hogy ha a családban a nő boldog, mindenki boldog!
