A mesében is 3 kívánságot teljesít a jó tündér. Mi az Új Nőben olyan vágyakat kutattunk fel, melyek nem tehetők díszcsomagolásban a szépen feldíszített karácsonyfa alá.
Írják meg, mi a kívánságuk, kértünk olvasóinkat! Egy héten keresztül szervezkedtünk, dolgoztunk, hogy a 3 kiválasztott egy-egy kívánsága teljesüljön.
A TALÁLKOZÁS
Asztalos Anita (21) egyetemista Méhiből Gyurcsík Tibivel szeretett volna találkozni.
A harmadéves egyetemista lány, szülei nyomdokában haladva, vidékfejlesztés szakon tanul Nyitrán. (Anyukája csitári, úgyhogy nem véletlenül esett a választása Nyitrára, szereti a Zoboralja szelíd dombjait.) A szülők már huszadik éve magángazdák vidéken, és a falusi turizmus felé is nyitottak: támogatással kis wellnesst építettek. Anita reméli, az iskola befejezése után be tud majd segíteni a családi vállalkozásba.
– Rengeteg hobbim van – mondja magáról a kedves, mosolygós lány. – Évszakfüggő, mert télen síelni, nyáron teniszezni és lovagolni szeretek. Egyszóval minden jöhet, amiben van sport és mozgás.
Anita a zenét is kedveli, és nem csupán hallgatja, de műveli is: zongorázni tanult, és a testvérével együtt énekelni járt. Az előadó-művészet „prózai oldala” is megérintette. Az alap- és a középiskolában részt vett szavalóversenyeken, mesemondóversenyeken, és gyakran megbízták az iskolai műsorok felkonferálásával. Ebből kiindulva szeretett volna találkozni valakivel, aki a színpadon keresi a kenyerét. Választása az X-Faktorban szereplő dunaszerdahelyi Gyurcsík Tiborra esett.
Asztalos Anita és Gyurcsík Tibi
– Kicsit félve vártam a találkozást – meséli. – Attól tartottam, sztárallűrökbe burkolja magát, de Tibi az első pillanattól kezdve közvetlen és kedves volt. Így én is magamat tudtam adni, nem görcsöltem rá. Sok minden szóba került: kérdeztem őt a magánéletéről, a színpadról, a koncertjeiről és a médiáról is. Humorosan kezdte: éppen egy pesti koncertjéről érkezett, és lekéste a vonatot, s majdnem a találkozónkat is. Minden kérdésemre őszinte választ kaptam. Megtudtam, hogy nem szereti a nyomulós lányokat, azt keresi, akiben van tartózkodás, de azért el tudja varázsolni. Rengeteget nevettünk, észre sem vettük, hogy repül az idő.
A kérdésre, hogy párja (aki egyben az iskolatársa) miként fogadta a nagy találkozás hírét, Anita mosolyogva felelte: semmi különös nem történt. Találkozott egy énekessel, akit a rivaldafény nem vakított el.
A CÍMLAPLÁNY
Illés Mónika (30) Bősről logisztikusként dolgozik, és nem szeret fotózkodni. Éppen ezért szeretett volna legalább egyszer az életben úgy istenigazából lencsevégre kerülni.
Mónika csendes, visszahúzódó lány, aki naponta ingázik Bős és Pozsony között. A munkahelyén egész nap szervez és tervez, e-maileket ír, telefonál: azon dolgozik, hogy a gyárakból kikerült élelmiszerek mihamarabb a fogyasztókhoz jussanak. A pörgés mellett nem jut elég ideje önmagára.
– Nem szeretek a középpontban lenni. A családi fotókat is jobban szeretem elkészíteni, mint szerepelni rajtuk – mondja. – De szerettem volna kilépni a komfortzónámból, feszegetni a határaimat. Így esett a kívánságom a címlapfotóra. Nem titkolom, a reggeli induláskor úrrá lett rajtam a kétségbeesés: Vajon tényleg akarom-e? Győzött a kíváncsiság. Már a rákészülés is élményt jelentett: kicsit átváltoztattak, sikkes frizurát és divatos sminket kaptam. Ilyesmire a hétköznapi rohanásban esélyem sincs – az év végi hajrá közepében vagyunk. Jólesett a kényeztetés, közben le is nyugodtam. Fura érzés volt az objektív elé állni. Nem tudtam, hova nézzek, mit csináljak.
De az első kattintások után sikerült feloldódni – meséli élményeit Mónika. A fiatal lány távúton egyetemet végzett, de a tanítás nem vonzza, viszont a kereskedelemben megtalálta magát. Szabadideje kevés van.
– Mindig is szerettem olvasni. A kellemeset összekötöm a hasznossal: angol nyelvű könyveket olvasok, vagyis egyszerre tanulok és szórakozom is. A könyvek mellett a természetjárás a másik nagy szenvedélyem. A fotózás kellemes tapasztalat volt, élmény egy életre: többé nem ódzkodom a kamerától.
Illés Mónika
A KÉNYEZTETÉS
Rácz Petra (32) Őrsújfalun dolgozik egy varrodában. Egy 14 éves fia van, akit egyedül nevel. Egy kényeztető, kivételes napot kívánt magának.
– A Facebookon megosztásban olvastam a felhívást. Soha életemben nem nyertem semmit. Véletlenül néztem meg a fiókomat, mert a telefonom valahogy nem jelezte, hogy borítékot kaptam. Meglepetésemben felsikoltottam. Vonattal, átszállással utaztam, és hétfőn reggel háromnegyed kilenckor már ott álltam a várkonyi Amade Kastélyszálló kapujában. Beléptem egy mesevilágba. Eddig fogalmam sem volt róla, hogy ilyen is létezik.
A recepción Zsolti fogadott, aki először körbevezetett, elmesélte az aranyos falak történetét (a dunai aranymosást szimbolizálják). Utána a török fürdőben, a hamamban ejtőztem, majd Rosita, a Dominikáról érkezett kozmetikus arckezelése varázsolt el.
– Ebéd előtt Zsolti ajánlására – aki egész nap a kedvemet kereste, minden óhajomat kitalálta – megkóstoltam az Amade tortát, a világ legfinomabb csokijából. Kis áztatás következett a pezsgőfürdőben, heverészés a baldachinos ágyban, egy könnyű ebéd (nem is olyan könnyű, mert jól belaktam, de szerencsére nem vagyok hízásra hajlamos) – és indult a szaunaszeánsz. Büszke vagyok, mert 15 percig bírtam hősiesen, finom olajokkal kényeztettem a bőröm, miközben a szaunamester törülközővel hajtotta a meleg levegőt, és harsányan szóval tartott. Elmesélte például, hogy a finnek vodkát öntenek a fenyőfára. Utána pihenés kis borocskával, lazulás a télikertben...
– A napot ötórai teával fejeztük be a kastély cukrászdájában. A pincér elmesélte a délutáni teázás kialakulásának történetét, és a pohár pezsgő mellé etazséron szendvicseket, falatnyi sütiket, márványtortát kaptam. Köszönöm mindenkinek, aki széppé tette a napomat, köszönöm az Új Nőnek, hogy egy napig hercegnő lehettem.
Rácz Petra
