A válópert követően sokféle érzés kerítheti hatalmába a nőket. A bontóperről kijövet a legtöbbjük lelkiállapota pocsék, bár vannak, akik mérhetetlen megkönnyebbülést éreznek. Lelkükben ismét felüti tanyáját a nyugalom. „Most mindenki azt hiszi, hogy össze vagyok törve. Én azonban úgy érzem, hogy ezután valami jó fog következni” – mondta az egyik fiatalasszony a bíróság folyosóján.
Sok nő érzi úgy, hogy megnyílik előtte újra a világ: fényes lehetőségek állnak előtte. Milyen pontokban foglalható össze a válás utáni helyes viselkedés?
Dicsérje volt férjét
A szemrehányások listázása helyett gondolja végig, mi jó történt az elmúlt években. Volt egy gyönyörű esküvője, született két nagyszerű fia, és maga mellett tudhatott egy férfit, aki jobban ismerte önt, mint saját maga. Ezenkívül a házasság sok mindenre megtanította, sok jó tapasztalatot szerzett, amelyeket senki sem vehet el.
„Egyszer igen rossz hangulatban voltam. A férjem elvitt sétálni. Mentünk, mentünk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy a rosszkedvemnek nyoma sincs. Megértettem, hogy nagyobb hatalmam van a lelkem felett, mint valaha is képzeltem.”
Az ex a sok rossz mellett sok jót is adott a nőnek, amit szamárság lenne elfelejteni.
Tanuljon meg kereket cserélni
A nő megrémül, amikor egyedül kell kicserélnie az autón a kereket. Ezt mindig a férj szokta csinálni. Most itt van a lába előtt a kerék és a szerszámok, a gyerekei pedig kíváncsian nézegetnek kifelé az ablakon. Hirtelen megérti, hogy egyedül van: kerek e világon csak magára számíthat.
És nekifog… Mert nagyszerű dolog, ha az embernek párja van, aki megteszi, amihez neki se kedve, se tehetsége (néha mersze). Mégis az is lehet öröm, hogy a saját lábunkon is meg tudunk állni – főképp, ha nincs más választásunk. A nő rájön, a volt szomszédjának volt igaza, aki azt mondta: Meglátod, nagy elégedettséget fogsz érezni, ha bebizonyosodik, hogy a kerékcserét magad is el tudod végezni.
Tanuljon a hibáiból
A válás megtanítja a nőt arra, hogy a kapcsolatot ápolni, csúnya szóval: „fejleszteni” kell. Hiszen ahogy telik az idő, úgy mi is fejlődünk (esetleg visszafejlődünk – sajna, erre több példa van), s lett légyen bármi a nagy helyzet, nem leszünk szinkronban, nem passzolunk majd egymáshoz, ha nem egyenlő a tempónk. Nem lehet csak úgy élni bele a világba. A nő ezt is az első házassága kudarcából tanulja meg. Már nem akarja halálra dolgozni magát, nem akar fáradtan és mérgesen lefeküdni.
Ma már tudja, mit veszíthet, ha nem kellemes érzésekkel fekszik ágyba. És már azt is megtapasztalta, mennyit veszíthet és mennyit nyerhet, ha szakít azzal a pasassal, aki nem felel meg vágyainak, szükségleteinek – akivel nincsenek szinkronban.
