A japán emberekről nem sokat tudunk, legfeljebb annyit, hogy sokáig nem ismerték a szerelmet. Meg hogy rengeteg pornót fogyasztanak. És hogy ma Japánban több...
Munkahelyünkön gyakran visszatérhet bennünk egy régi, gyerekkori érzés. Az, amikor még az iskolapadban ültünk: feladatokat kaptunk, készültünk, ötleteltünk, és feltehetőleg már akkor is a legjobbat akartuk nyújtani.
Az ifjú, frissen diplomázott titánok egyáltalán nem szeretnek alkalmazkodni, s bár nagy a munkabírásuk, egyenesen kiállhatatlanok a tiszteletet pedig távolról sem ismerik. Valóban így lenne?
Az elsőknek mindig különleges szerep jut: az első tanító néni, az első iskolában töltött nap, az első szerelem mind-mind nagy hatással bírnak sorsunk alakulására. Nincs ez másként az első munkahellyel sem. Olvasóink közül válogattunk, akik az iskolapadból kikerülve máris belekóstoltak a munka világába.
"A gyógyító öröm egyenletes napsütés belül. Ez az élet kiolthatatlan lángja, amely kezdet
nélküli s végtelenbe rezgő derűvel világítja meg a körülötte hullámzó erők szimbólumokban
kifejeződő jelbeszédét"