A vályog- és sárházakra sokan alacsony társadalmi státuszú emberek szükségmegoldásaként tekintenek. Ráadásul nemcsak ezeknek a lakóépületeknek kedvezőtlen a megítélése, de a bennük lakóknak is. Ilyen előítéletek mellett könnyen el lehet képzelni, mekkora volt a döbbenet, amikor előálltunk azzal, hogy mi is vályogházat szeretnék építeni – egy kis csavarral.
Korábban nem voltam közvetlen kapcsolatban az engem körülölelő természettel, egy jóval önzőbb létformában éltem. Nem voltak hosszú távú elképzeléseim a tekintetben, hogy milyen körülmények között és kivel szeretnék élni. A napi lótás-futás közben mindez elsikkadt. Aztán egyszeriben azon kaptam magam, hogy ott állok egy építkezés kellős közepén, formálódó kis családommal karöltve.
Amikor a családban megtudták, hogy szalmabálaházon törjük a fejünket, rögtön megpróbáltak lebeszélni róla minket. Akadt például olyan, aki az oviban hallott Farkas és a három kismalac történetét hozta fel, hiszen a mesében a farkas könnyedén lerombolta a szalmából készült házikót.
A férjem révén közel 3 évig éltünk vályogházban. Ez az időszak teljes mértékben meggyőzött bennünket arról, hogy vályogházban élni egészséges és környezetkímélő. Ezért úgy gondoltuk, megéri saját alternatív lakhely építésébe fektetni az energiánkat. Az elhatározásunkat tovább erősítette az is, hogy egy időre panellakásba kellett költöznünk. Ez a váltás az életminőségünk szempontjából hatálmas visszalépést jelentett. A fellélegzést ebből a helyzetből egy sikeres telekvásárlás jelentette, és nem is akármilyen teleké.
Pontosan azt a vályogházat sikerült megvennünk, melyben korábban a férjem felnőtt, és amelyben pár évig már mi is éltünk családként. A házhoz ráadásul egy közel 20 áras hatalmas kert is tartozik, melyen a férjem már korábban kertészkedett: ismeri a földet, és képes kihasználni a benne rejlő lehetőségeket. Hosszú távú célunk, az önfenntartó életmód megvalósítása ezáltal hirtelen elérhetővé vált.
Építeni vagy felújítani?
A ház megvásárlása után még azt kellett eldöntenünk, hogy igényeink szerint lépésről lépésre felújítjuk azt, vagy felépítjük a saját, passzívház-szabvánnyal rendelkező vályogházunkat (ha lehetőség van rá). Ahogy egyre mélyebbre ástuk magunkat a vályogépítészetben, rájöttünk, hogy az évek során e köré is egy komoly iparág épült, szigorú szabványokkal és minősítési eljárásokkal.
Az előzetes becslések szerint a vályogház felújítása és egy új építese körülbelül ugyanannyi kiadással jár, ezért a végösszeget látva inkább egy új ház építése mellett döntöttünk.
Azt tudtuk, hogy nem az öröklétnek szánjuk a házat, tehát az építőanyag választásnál fontos szempont volt számunkra, hogy az gyorsan „visszaépíthető” legyen a környezetbe. Ez óriási előnyt jelent a telken álló vályogház elbontásakor is, a régi vályogépület egy része ugyanis újra hasznosul: tovább él egy új épületben, minimális környezetterhelés mellett.
A szalma mint építőanyag
Időközben részben elcsábultunk a vályogtól egy másik, szintén újra reneszánszát élő építőanyag irányába, ez pedig a szalma. Találtunk is Szlovákiában egy céget, amely előregyártott panelekből épít fel passzív szabványok szerint meglepően gyorsan szalmabálaházat vályogvakolat használatával. Ez a technológia annyira megtetszett mindkettőnknek, hogy nemcsak ez lett az új álmunk, de a férjem még egy házépítő workshopot is elvégzett.
Felmerülő kétségek
Ekkor léptek színre a családban a hitetlenkedők. Volt, aki az oviban hallott Farkas és a három kismalac története felől közelített, miszerint a szerkezet tartóssága erőteljesen megkérdőjelezhető, hiszen a farkas a mesében könnyűszerrel megsemmisítette a szalmából készített házikót. Holott az időtállóság mintapéldányai világszerte magukért beszélnek.
Áll ma is olyan szalmabála-konstrukció, ami lassan már 150 éve használatban van – és ez nem mese. Akadtak olyanok is, akik kicsit reálisabban közelítettek, és a rágcsálók tömegét jósolták. Próbáltuk elmagyarázni nekik, hogy a széna sokkal inkább kedvelt eleség a rágcsálók körében, mint a szalma. Sajnos, sokan maguk sem tudták, mi az alapvető különbség a szalma és a széna között.
Az egerek és a pockok az erősen tömörített szalmabálába nemigen kívánkoznak bepréselődni. A szalma a magas cellulóztartalma miatt ráadásul nem is ízlik a rágcsálóknak, tehát szóba sem jöhet számukra mint táplálék.
A fanyalgóknak a végső döfést az adta, mikor eloszlattuk a kétségeket afelől, hogy a házunk túlságosan könnyen tüzet foghat. A szalma valóban gyúlékony anyag, viszont pont ezért visznek fel rá egy 5-10 cm vastagságú vályogvakolatot. Ezzel praktikusan tűzállóvá teszik.
A kezdeti heves reakciók lassan elcsitultak, ahogy haladtunk az előkészületekkel. Mindenki számára egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy eltántoríthatatlanok vagyunk. A tág családunk számára igyekeztünk kézzelfogható példákkal is bizonyítani a szalmabála működőképességét. Ezeknek az épületeknek igenis van létjogosultsága a mai gyorsuló világunkban: strapabíróak, nem károsítják a környezetet, ráadásul a fizikai és mentális jóllétünkhöz is hozzájárulnak. Hiszen egyáltalán nem mindegy, miben éljük le az életünket.
Vigyázz, kész, rajt!
Országszerte több épülő (azóta már fel is épült), panelekből készülő szalmabálaházat megnéztünk, mielőtt a technológiáról döntöttünk. A gyakorlatban akartuk látni a munkafázisokat és az építőanyagok minőségét, ezenkívül több hozzánk hasonló úttörővel is konzultáltunk. Nem babra ment a játék, hiszen életünk egyik fő művéről volt szó. Szerettük volna a lehető legjobban feltérképezni, milyen kompromisszumokat kell kötnünk ahhoz, hogy felépüljön hőn áhított „zöld” hajlékunk.
Problémák a föld alatt...
Illúziója senkinek ne legyen, a kezdeti elképzeléseket többszöri újratervezés követi, a rugalmasság és a türelem alapfelszereltség, ha valaki építkezésbe vágja a fejszéjét. Nekünk is többször borsot tört az orrunk alá az élet, már a bontás előtt. Komoly fejtörést okozott például a csatornarendszer kialakítása. A falu, ami időközben várossá fejlődött, meglepően szegényes szennyvízhálózattal rendelkezett. Ez már akkor is megdöbbentett bennünket, amikor panellakásba költöztünk, és kiderült, hogy két háztömbre, azaz 14 lakásra csupán egy szennyvízgödröt létesítettek az „előrelátó” kivitelezők. Szerintem nem kell árnyalnom a helyzetet, hogy ez mennyire korszerűtlen és tarthatatlan a 21. században. A telek alatt is volt emésztőgödör.
Mivel a városházán a kanalizációra való csatlakozás időpontja erősen a távoli jövő homályába veszett, így fel kellett mérnünk, hogy a vályogházhoz korábban kiásott gödör számunkra használható lehet-e addig, amíg a központi csatornahálózatra kötnek bennünket.
Szerencsénkre a ház első tulajdonosa átgondoltan használta ki a telek szélességéből fakadó adottságokat a szennygödör kialakítása során, ami minden szakmai elvárásnak megfelelt. Előrelátása és gondossága időt és energiát spórolt nekünk, úgyhogy a régi megoldást meghagytuk, az átálláshoz szükséges új vezetékeket pedig kiépítettük.
...és a föld felett
Mindeközben gőzerővel folyt az áramvételi doboz kihelyezése a házból és a tervrajzok véglegesítése. A tervezőt is át kellett segítenünk az egybe nyitható szobák rejtélyén (a térrendezést tekintve ugyanis a régi ház tervrajzát vettük alapul), ezután az épület árnyékolási lehetőségeit vettük alaposan szemügyre. Az új szalmabála-házikó pontosan a régi helyén fog állni, így az ott töltött idő alatt megtapasztalt, kedvező tájoláshoz köthető előnyök nem fognak változni. A globális felmelegedés és az erősödő légköri mozgások stratégiai kérdéssé növesztették a védekezést, a hirtelen lezúduló esőzésekről nem is beszélve. Ennél a pontnál került bele a tervekbe egy újdonság is, a zöldtető.
A tetőre telepítendő növények magvai egy feltekercselt földpaplanban érkeznek, majd kiterítés után 3 hétnyi öntözést igényel, hogy a növények gyökeret tudjanak ereszteni. A kitartó kezdeti gondoskodás egy életre meghálálja magát, mert a heves esőzés után a zöldtető felszívja és megtartja a vizet, ami párolgás útján visszajut a légkörbe, közben fentről hűsítve az épületet. Az ámulatba ejtő ökoépítészeti megoldások alkalmazásának dacára lemondásokkal is jár a tervezés.
Nosztalgikus hangulatban, meghatódottan főzők azóta, amióta tudom, hogy a passzív ház standardjaiba egyáltalán nem fér bele egy villannyal kombinált gáztűzhely. A házunk fűtésrendszerének lelkét is egy árammal működő csodaszerkezet, a hőszivattyú fogja adni. Mivel a szalmabála kifogástalanul hőszigeteli a házat, fűtés nélkül, -5 fokos hidegben sem fogunk fagyoskodni, a 20-22 fokos állandó szobahőmérséklet garantált.
Az építkezéssel minden családtag így vagy úgy, a maga szintjén elkerülhetetlenül kapcsolatba kerül – a gyermekeink fantáziáját is kellőképen megmozgatja az épülő ház. A kislányom egy organikus, dzsungelszerű, lélegző házat, illetve saját szobát vizionált, ahol a növények áttörik még a hajópadlót is; a kisfiam számára pedig a bontás alatt lévő sárház maga a kincsesbánya.
Kifulladásig
Ha minden jól megy, két év múlva már használatba vehetjük az ökoházunkat, amely élethosszig velünk formálódik majd, és akár több generáción át szolgálja a benne lakók kényelmét. Optimista és problémamegoldó hozzáállásunk addig is megingathatatlan, az ellendrukkerekkel pedig nem kell foglalkozni, végtére is nem nekik épül a ház. Aki pedig a leírtakat nem hiszi, járjon utána. A jövőben mi is szeretnénk fogódzkodót nyújtani azok számára, akik egy hasonló technológiával épített ház mellett tennék le a voksukat.
Lovász Krisztina
