Végre itthon! Naponta ezzel a felkiáltással érkezünk meg kényelmes otthonunkba. Már amikor tiszta és kényelmes! Mert ez, ugyebár, nem mondható el akkor, amikor egyhetes kiküldetés után érkezünk haza.
A fotel karfáján piszkos zokni, a székek alatt pormacskák, a konyhaasztalon nehezen azonosítható edények... Férjünk tehetetlenül felhúzott válla... Rendetlenség? Ő ugyan semmi ilyet nem lát... Hogyan menthető a helyzet? Ügyes férfiak ügyes találmányaival. Nekik köszönhetjük, hogy a fáradságos házimunkát megkönnyítik számunkra.
Hubert Cecil Booth, aki feltalálta a porszívót
Ennek az angol mérnöknek köszönhető, hogy a háziasszonyoknak nem kell órák hosszat söprögetniük, nem kell morzsát szedegetniük. Ma már a takarítással egy tízéves gyerek is megbirkózik – hála a porszívónak. Hubert C. Booth 1871-ben, egy fakereskedő hatodik gyerekeként született Gloucesterben. Építészmérnöki diplomáját Londonban szerezte meg, több cégnél dolgozott tervezőként, például ő a bécsi óriáskerék főtervezője.
Huszonnyolc éves volt, amikor meghívást kapott egy londoni termékbemutatóra. Egy tengerentúlról érkezett mérnök olyasmit ígért, „ami még nem volt”. A felettébb furcsa gép egy sűrített levegőt tartalmazó tartályból, egy bádogdobozból és egy csőből állt. A csövet a poros padlóra irányította, a kiáramló levegő felkavarta a port, és a bádogdobozba irányította. Hubert C. Booth hazament, és nem hagyta nyugton a dolog. „A port szívni kell!” – állította.
Lehajolt a fotelhoz, a szája elé fehér zsebkendőt tett, mert allergiás volt a porra, és nagyot szippantott. Nagy megelégedésére finom porréteget pillantott meg a tiszta zsebkendőn. Az ötlet tehát megszületett. Három év múlva bejegyeztette találmányát.
Hogy hasznosíthassa a masinát, 1902-ben létrehozta a British Vacuum Cleaner Company nevű takarítócéget. A ló vontatta, ormótlan vákuumos tisztítót öt ember kezelte. A vákuumpumpát benzinmotor hajtotta, a fehérbe öltözött kezelőszemélyzet a tisztításra váró ház elé hajtott a szerkezettel, és az ablakon keresztül vezette be a csövet a lakásba. A port olyan ügyesen likvidálták, hogy az emberek hamarosan lelkesen dicsérgették a gépet. Újabb és újabb szerkezeteket kellett munkába állítani. Booth nemsokára autóval helyettesítette a lófogatokat. Egyre többen voltak, akik magas ára és hatalmas méretei ellenére vásárolni szerettek volna ilyen port szívó gépet. Nemcsak magánlakások és irodák, hanem szállodák is.
Nagy szenzáció lett a poliphoz hasonlító masina. A pincékben helyezték el, és hatalmas csöveken vitték a különböző helyiségekbe. A szokatlan újdonságot az elsők között szerelték be a Buckingham-palotába és a windsori kastélyba. A találmánynak egy hibája volt: szörnyű nagy zajt csapott. Fel is jelentették a feltalálót, de a bíró szerencsére felfogta, hogy itt korszakos találmányról van szó, és felmentette a vádlottat. A szerkezet annyira népszerű lett, hogy VII. Edward koronázása előtt ezzel tisztították ki a Westminster-apátság koronázótemplomát.
Az első porszívó illusztrációja
Hubert C. Booth később átlátszó csöveket készíttetett, hogy szemmel is követni lehessen a por útját. A londoni Crystal Palace az első világháborúban a haditengerészet állomáshelye volt. Amikor több katona kiütéses tífuszt kapott, az orvosok arra gyanakodtak, hogy a betegség por által terjed. Booth alkalmazottai két héten át porszívózták a szőnyegeket, falakat, lépcsőházakat, és huszonhat kocsi szemetet szállítottak el. A kiütéses tífusz soha többet nem jelent meg a Crystal Palace-ban.
Booth nagyon ötletesen reklámozta találmányát. Tudósokkal megvizsgáltatta az angol parlament folyosóján található port, és nyilvánosságra hozta, hogy sok halálos betegség, például a tuberkulózis kórokozója is megtalálható benne. A porszívó iránti kereslet ugrásszerűen megnőtt. A porszívó hamarosan státusszimbólummá vált. Hubert Cecil Booth nyugdíjas korában megírta visszaemlékezéseit. 1955-ben, nyolcvanhat évesen hunyt el.
Percy Lebaron Spencer – neki köszönhetjük a mikrohullámú sütőt
Azért (is) születtünk, hogy együnk. Ezt bizonyítják a folyamatosan megjelenő szakácskönyvek, az újságok főzőrovatai, a főzési tanácsokat osztogató tévéműsorok... Miért keltek volna fel hajnali háromkor az asszonyok, ha nem azért, hogy bedagasszák a kenyeret? Ezért a nők minden újítást örömmel fogadnak, ami megkönnyíti a főzést. A melegítő szekrényke, amelyben láthatatlan mikrohullámok működnek, teljesen véletlenül keletkezett. Megalkotója 1894-ben született az amerikai Howlandben.
Találmányát olthatatlan kíváncsiságának köszönheti. Percy hároméves volt, amikor meghalt az édesapja. Hamarosan édesanyja is elhagyta, nagynénjére és nagybátyjára bízva a gyermeket. A szeretett nevelőapa azonban négy év múlva meghalt, ezért a kisfiúnak kellett átvennie a férfiszerepet a házban. Fát vágott, kapált a földeken, megülte a lovat. Alig fejezte be a hetedik osztályt, nagynénje úgy gondolta, elég a tanulásból, és munkát keresett számára.
Percy tizenkét éves korában egy mosodába került gépkezelőnek. Négy év után a helybeli papírgyárba ment dolgozni, ahová éppen akkor vezették be a villamos áramot. Itt tanult ki ügyes villanyszerelőnek. Két évvel később süllyedt el a Titanic, és a fiatal Percyt teljesen elbűvölte a segítséget kérő távírászok munkája.
Jelentkezett a haditengerészethez, hogy ő is távírász lehessen. A hadsereg iskolába küldte, és Percy tanult, ahol csak lehetett. Önképzéssel elsajátította a trigonometriát, kémiát, fizikát, kohászatot. Amikor kilépett a hadseregből, belépett az egyik legnagyobb telegráfgyártó céghez, majd 1925-ben átkerült a Raytheon nevű társasághoz, amely erősítőkhöz való elektroncsöveket gyártott. Kíváncsi, kutató természetére itt is hamar felfigyeltek. Mindennel kísérletezett, ami csak a keze ügyébe került.
1929-ben egy kis repedést fedezett fel az egyik elektroncsövön. Mások az ilyet kidobták, ő tovább dolgozott a kisülési csővel, és megállapította, hogy fényerőssége a tízszeresére nőtt. Spencer ekkor már sok kiváló fizikussal kapcsolatban állt, munkabírása legendás volt. Munkacsoportjával megállás nélkül dolgozott, és a második világháború alatt sikerült növelnie a mikrohullámokat kibocsátó magnetronok teljesítményét, amelyeket a radarokhoz fejlesztettek ki, később pedig a mikrohullámú sütőkben alkalmaztak.
1946-ban Percy egy kísérlet után észrevette, hogy zsebében megolvadt a csokoládés cukorka. Ezen elgondolkodott, és egy zacskó pattogatni való kukoricát helyezett el a magnetron közelében.
Döbbenten tapasztalta, hogy a kukoricaszemek feldagadnak, szétpukkannak, és szanaszét röpködnek a helyiségben. Másnap egy tojással végzett kísérletet: a tojás rezegni kezdett, majd fölrobbant. Percy rájött, hogy mindezt csakis a mikrohullámok okozhatják. Az energia behatol az étel belsejébe, s mivel nem távozhat onnan, tovább rezeg benne, és az étel fölmelegszik.
A Raytheon cég egy bostoni vendéglőben helyezte el az első mikrohullámú sütőt. Súlya négyszáz kiló, magassága két méter volt. Mérete később egyre kisebbedett. 1975-ben már több mikrohullámú sütőt adtak el, mint konyhai tűzhelyet. Percy Spencert a bostoni egyetemen annak ellenére díszdoktorrá avatták, hogy nem végzett főiskolát.
A mikró már továbbfejlesztett változata
James Harrison, Carl von Linde és Carl Munters – az ő találmányuk a hűtőszekrény
A hűtőszekrény igazi csapatmunka eredménye. Az ételhűtés egyik úttörője egy skót halász fia, James Harrison. Ez a fiatalember nem folytatta apja mesterségét, hanem nyomdai szedő lett. Egyszer különös fölfedezést tett: észrevette, hogy amikor a szedőgépet éterrel tisztogatja, az éter gyorsan elpárolog, az ólombetűk pedig lehűlnek. 1854-ben jelentette be ezt a felfedezését, 1856-ban pedig levédette találmányát: olyan gépezetet szerkesztett, amely „vákuumban párolgó folyadékkal hűt”.
1872-ben, a Melbourne-ben rendezett kiállításon bemutatta hűtőkamráját, amely „megvédi az ételeket a penésztől és a rothadástól”. Ez a szerkezet volt a hűtőszekrény őse. James Harrison óriási hűtőszekrényét csak nagyüzemekben tudták alkalmazni. Carl von Linde volt az, aki a kisebb méretű hűtőszekrényeket megszerkesztette. A német fiatalember a müncheni politechnikai iskolában tanított, és a tantervbe bevette a hűtőrendszerekről szóló előadásokat is. Az ötlet annyira elnyerte a bajor állami szervek tetszését, hogy laboratóriumot rendeztek be számára.
A hűtőszerkezeteket egyre tökéletesítette, céget alapított, és a 19. század utolsó negyedében háztartási hűtőszekrényeket kezdett gyártani. A hűtéshez ammóniákot és metilétert használt. Mivel ez a két anyag mérgezéseket is okozhatott, ezért 1928-ban a hűtéshez freont kezdtek használni. Ugyanebben az időben két svéd mérnök, Carl Munters és Baltazar von Platen feltalálta a belső cirkulációval működő hűtőszekrényt. Maga Albert Einstein is elcsodálkozott ezen a zseniális fölfedezésen. Tíz év elmúltával Amerikában már kétmillió háztartásban megtalálható volt a feljavított hűtőszekrény. Carl Munters élete folyamán ezernél is több találmányt levédetett, például ő találta fel a habszivacsot is.
Jacob Christian Schäffer és Alva J. Fisher – a mosógép feltalálói
Aki azt hiszi, hogy dédanyáink életében a legnagyobb megpróbáltatás a szülés volt, az téved. Szülni ötször-hatszor, esetleg tízszer kellett életük folyamán, mosni viszont minden héten. A mosás előtti este szétválogatták és beáztatták a szennyest, másnap hajnalban pedig tele kellett hordani a katlanokat vízzel, felforralni, és lúggal és szappannal nekiállni a ruhahegynek: átkefélni, rumplizni, dörgölni, nyomkodni, kicsavarni, majd legalább két vízben, jó hideg kútvízben kiöblíteni, kicsavarni, megint öblíteni, megint csavarni, majd fehéríteni és keményíteni. Egy átlagos család szennyesét kimosni egész napos program volt. Ezután következett a teregetés és másnap a vasalás.
Az első mosógépnek nevezhető, primitív forgólapátos szerkentyűt az 1718-ban született Jacob Christian Schäffer szerkesztette.
A szegény családból származó fiatalember Regensburgban házitanítóskodott, és nagyon ügyes, igazi ezermester volt. 1766-ban egy csudálatos szerkezetről olvasott, amellyel állítólag mosni lehet. Az ötlet erősen foglalkoztatta, mígnem kitalált egy olyan gépet, amelyben kézi forgattyú által mozgatott lapátok keverték a ruhaneműt a szappanos vízben. A regensburgi asszonyok magukon kívül voltak a boldogságtól. A feltalálót maga II. József is kitüntette. Schäffer után több okos férfiú is foglalkozott a nők munkájának megkönnyítésével. Ők találták ki a mosógépdobot, a hajtószíjat, majd később a csavarót.
A 20. század elején egy chicagói mérnöknek zseniális ötlete támadt: miért ne hajthatná a mosógépet villamos áram? Alva John Fisher volt az első, aki 1905-ben a dobos mosógépet villanyhoz csatlakoztatta, és három év múlva megszületett az első villannyal működő mosógép. 1910-ben levédette találmányát, az első villamos áram hajtotta mosógépet. Az első automata mosógép 1951-ben született meg. A mosógépet vezérlőpulttal látták el, a rajta levő gombokkal be lehetett állítani a megfelelő programot, a vízhőmérsékletet és a mosás hosszát. De a mosás azóta is női munka maradt.
A férfiak azt állítják, képtelenek megjegyezni, hogy a fehér ruhát miért nem lehet együtt mosni a tarkával, milyen hőmérsékletre kell felmelegíteni a vizet a műanyag holmihoz és a gyapjúhoz, milyen mosóport és öblítőt kell használni... Jó kifogás nem rossz, igaz?
