Jót tesz a lelkünknek, ha saját kezűleg alkotott apró dísszel dobjuk fel tavaszváró asztalunkat, polcunkat vagy a húsvéti dekorációt. Nem kell hozzá sok és drága holmi, csak néhány újrahasznosított alapanyag, egy kis idő (közben ne figyeljük az órát, se a mobilt), türelem (kivárni a száradási időt), némi alapkészség (a ragasztópisztoly használatához) és motiváció – mert szépet alkotni nagyszerű dolog!
A kreatívkodásba bevonhatjuk a családtagjainkat, így együtt tudunk tevékenykedni, közben jókat beszélgetni, utána pedig a közös végeredményben gyönyörködni. Alkotásra fel!
Munkatársunk, Zita egyébként a karvai mezőgazdasági szakiskolában tanulja távúton a kreatívkodást...
Hozzávalók
Szükségünk lesz egy jó minőségű ragasztópisztolyra, amelyik nem csöpögteti össze-vissza az olvadt ragasztót, mert az nagyon idegesítő tud lenni, és lőttek a lelki feltöltődésünknek. Sajnos az olcsó, egypár eurós darabok általában ilyenek, ezért érdemes belefektetni egy minőségi darabba.
Mi kell még? Egy üres pléhdoboz, vékonyabb kötél vagy vastagabb madzag, hurkapálca, tűzőhab, akrilfesték, ecset, sok-sok üres pisztáciahéj (az összes ismerősöm gyűjti nekem), festett száraz virág, élő virág, nyuszifigura.
Elkészítés
Először elvégezzük a forró munkát a ragasztópisztollyal. Ha gyerek is alkot velünk, felügyeljük, mert könnyen megtörténhet az apró baleset. (Az olvadt ragasztó nagyon tud égetni, tapasztalatból mondom.) A tulipánokhoz kiválasztunk négy szirmot (fél pisztáciahéjat), melyeket kettesével a hurkapálca végéhez erősítünk. A belső két szirom legyen kisebb és laposabb, a külső nagyobb és mélyebb, így egy nagyon szép, apró tulipánfejet kapunk. Minden egyes szirmot külön nyomjuk hozzá a pálcához pár másodpercig, míg odaragad, csak így érdemes csinálni.
Igazi türelemjáték. Miután elkészült a tíz hosszabb-rövidebb szárú tulipánunk, nekiláthatunk a lapos virágfejeknek. Három nagyjából egyforma pisztáciahéjat szirmok formájában eligazítunk a papíron úgy, hogy a domború felük nézzen az ég felé. Egy pötty ragasztóval a közepén rögzítsük ezeket egymáshoz.
Hat ilyen szirmocskát készítsünk, melyekből száradás után, kettesével összeragasztva őket, virágfejeket kapunk.
Ki ne szeretne festeni?
A kész virágfejeket jó sűrű akrilfestékkel készre pingáljuk. Én most sárga, piros és narancssárga színeket választottam. Majd a tulipánkák szárát zöldre festettem. Természetesen bármilyen színt lehet használni, kedv szerint. Bevallom őszintén, ezt a részt szeretem a legjobban, mert gyerekkori emlékeimet hozza vissza, és az sem zavar, hogy csupa festék lesz a kezem (meg minden más is).
Cuki váza
Amíg száradnak a virágok, a pléhdobozokat körbetekerjük madzaggal, itt-ott pár csepp olvadt ragasztóval rögzítve. Én a kertészeti boltban kapható vastagabb madzagot (vékonyabb kötelet) használtam erre a célra. Jó erősen, sűrűn tekertem, hogy ne látszódjon a pléhdoboz szürke alapszíne. Gyakorlatilag bármivel befedhetjük a vázát, akár a most divatos zsákanyaggal is. Két vázafélét készítettem, az egyikbe szárazon raktam a tűzőhabot, a nagyobba került a pár órát vízben ázott zöld szivacs.
Húsvéti dísz
A kisebb vázába, a tűzőhab közepére ragasztottam a kerámia nyuszifigurát, majd apró műanyag tojásokkal díszítettem az elejét, a nyuszi mögé pedig festett száraz virágokat szúrtam (minden ilyen kapható a hobbiboltokban). Három színpompás virágocskát a váza elejére nyomtam – s voilà, a húsvéti asztalt én ezzel az apró alkotással dobom fel.
Tavaszi asztali dísz
A másik vázába beletömködtem a vízzel áztatott tűzőhabot, majd élő virágokat és némi zöldet szurkodtam csokorformába. A virágfejek közé szúrtam be az apró, színes tulipánokat: ezek dobják fel az egyszerű fehér virágcsokrot. Ezúttal is ragasztottam a vázára pisztáciahéjból készült virágfejeket, s máris elkészült az asztali díszem. Az élő virág bármikor lecserélhető, így sokáig dísze tud lenni otthonunknak egyik és másik alkotásunk is.
Nem ötperces munkáról van szó, kellett vagy két óra, mire mindennel kész lettem (bár a festék még száradhatott volna egy kicsit, de türelmetlen voltam). A végeredménnyel elégedett vagyok, s kijelenthetem, hogy egy ilyen díszhez nem igazán kell művészi hajlam, se kézügyesség. Fontosabb maga az alkotási folyamat, főleg, ha többen sertepertélünk az asztal körül. A közösen töltött idő manapság megfizethetetlen. Díszünk pedig sokáig szerez örömet az egész családnak.
