Tavasz van, mikor minden virág azt kiabálja: „Rám, énrám figyelj!” Ha évszakváró virágdíszekre vágyunk, a friss tavasz a legjobb időszak – a szürke tél után ugyanis nagyon ki vagyunk éhezve a színekre. A kreatív ember számára az alkotás az erdőjárással kezdődik. A természet kincseit begyűjtve ékes asztali díszekkel vagy „csecsebecsékkel” lehet feldobni otthonunkat, s itt bizony nem igaz a mondás, hogy olcsó húsnak híg a leve. Pár filléres mütyürök felhasználásával is igazi kézműves csodák születhetnek!
Az alábbi virágdíszeket Sztruhár Anita (Dunaszerdahely) készítette, aki soha nem tér haza üres kézzel, ha sétára indul... A zöld mohától a fa kérgéig mindent összegyűjt, és belőlük alkotja meg asztali és tematikus díszeit. Lássuk a legszebbeket!
Egy egyszerű, ám annál látványosabb darabot alkotott a húsvéti asztalra: egy tavaszi asztali díszecskét. Zöld színe nyugalmat és lelki békét sugároz.
Hozzávalók
– Egy kivágott fa törzsét használtam alapnak – árulja el Sztruhár Anita. – Egy jó barátom ezt korongokra hasította, amelyek az asztaldíszeim alapját képezik. Szokásos erdei túrám során az avarból összegyűjtöttem dirib-darab fakérgeket, és egy kis zöld mohát is hazavittem. Szeretek kertészkedni, ezért vettem kövirózsát, körömvirágot, továbbá egy-két hagymás virágot: nárciszt és jácintot. Ezeket használtam fel.
A természetes alapanyagokon kívül még szükségem volt egy kis kézi fúróra, vékony fonott kötélre, ragasztópisztolyra, valamint vastag fapálcikákra.
Elkészítés
A nárciszokat, a jácintot és körömvirágot gondosan elültettem egy kisebb cserépbe, és egy kisebb kövirózsát is plántáltam melléjük. Fogtam egy nagyobb fakorongot, majd szemmértékkel kimérve ráhelyeztem a közepére az elültetett virágcsemetéket. A kézi fúró segítségével lyukakat fúrtam a virágcserép köré a fakorongba, azonos távolságokra egymástól.
Ragasztópisztollyal folyékony ragasztót csepegtettem a lyukakba, majd vastagabb szárú fapálcikákat szúrtam beléjük, melyek támasztékként szolgáltak a további díszítésnél. Amikor a ragasztó megszáradt, a faháncsgyűjteményemből kiválogattam a nagyobb darabokat, melyekkel befedtem a kis fapálcikákat. Ez lett a díszem külső borítása.
A művelet során keletkezett kisebb hézagokat friss mohával béleltem ki. A díszem tetejét is zöld mohával dobtam fel, majd díszítőelemként néhány elhullott gallyat, barkaágat tűztem bele. Az összhatást egy vékony fonott kötéllel koronáztam meg, amelyet a faháncs köré kanyarintottam. Íme, kész is a kis zöld tavaszi asztaldíszünk!
