A depresszió a leggyakoribb lelki betegség. Kétszer annyi nő depressziós, mint férfi. A depressziót nem kell szégyellni, ez is ugyanolyan betegség, mint a többi. Létezik, amióta világ a világ, csak sokáig nem ismerték fel. Az utóbbi években sok minden megváltozott.
Gondok és megmagyarázhatatlan szomorúság nehezedik ránk. Úgy érezzük, az életnek semmi értelme, nem érdemes bármit is tenni. Teljesíthetetlen feladat a mosogatás, képtelenek vagyunk rávenni magunkat, hogy lezuhanyozzunk, nehezünkre esik az is, hogy megmozduljunk. Inkább bevonszoljuk magunkat a hálószobába, és lefekszünk. Nem mosakszunk, meg se fésülködünk, hiszen úgy sincs értelme...
Ilyen tünetekről számolt be Adél, aki negyvenöt éves, és két éve antidepresszánsokon él. Adélnak hol van munkája, hol nincs. Az alkoholt kerüli, észrevette, hogy ha iszik, még súlyosabb depressziós rohamai vannak. Egy dologban szerencsésebb, mint a többi depressziós: nincsenek öngyilkos hajlamai. Mindenért magát okolja, nem akarja áthárítani a felelősséget a sorsa miatt se másokra, se a jóistenre.
Nyomott hangulatban
A depressziós állapotnak néha van konkrét oka, máskor viszont ok nélkül és váratlanul tör rá a betegre, mintha az unná egyhangú életét. Természetesen a depressziónak is van fiziológiai oka, mint például a cukorbajnak az inzulinhiány. A depressziót egyes neurotranszmitterek (idegi ingerületet átvivő anyagok) hiánya okozza. Itt elsősorban a noradrenalinra és a szerotoninra, kisebb mennyiségben a dopaminra gondolunk. Az antidepresszánsok emelik ezek szintjét az agyban, ezáltal tompítják a depresszió tüneteit. Azt azonban még ma sem tudjuk, hogy mi csökkenti a neurotranszmitterek mennyiségét. Az életben előforduló negatív jelenségeken kívül a genetikai hajlam és a személyiség típusa okozhat depressziót. Ezenkívül ilyen hatást váltanak ki egyes agybetegségek, gyógyszerek és kábítószerek is.
Általános nézet, hogy a nők gyakrabban szenvednek a depressziótól, mint a férfiak. Ennek valószínűleg hormonális okai vannak, de közrejátszik a női mentalitás is. Pontos adatokat nehéz szerezni, mert a férfiak sokkal nehezebben szánják rá magukat, hogy depressziós tüneteikkel orvoshoz menjenek, mint a nők.
Miről ismerhetjük fel, hogy depressziósak vagyunk? Mikor kell orvos segítségét kérnünk? Akkor mindenképp, ha a szomorúság és rosszkedv négy-hat hétnél tovább tart, és bármit teszünk is, nem múlik el.
A depresszió nem jár egyedül
A betegség tünetei közé tartozik a látszólag ok nélküli reménytelenségérzet, a szorongás és a bűntudat. A beteg nem tud mással foglalkozni, csak körbe-körbe jár, és nem érdekli a külvilág. A depressziót fizikai tünetek is kísérik, például álmatlanság, fáradtság, a szex iránti érdeklődés hiánya, étvágytalanság vagy épp a nagyevés, különféle fájdalmak (fejfájás, hátfájás stb.) vagy szapora, erős szívdobogás.
Ne féljünk az orvostól
Az utóbbi években sok szó esik a depresszióról – valahogy divatba jött volna a betegség. A történelem folyamán mindig nagyon sok volt a depresszióban szenvedő beteg, csak mostanában nyíltan beszélünk róla, és betegségnek tartjuk. Ez helyes is, hiszen a lelki betegségekkel ugyanolyan fontos foglalkozni, mint a testi panaszokkal. Manapság a depressziót már nagyon jól tudja kezelni az orvostudomány, de tudni kell, hogy ez hosszú folyamat. A betegség ugyanis nem egyszeri tünet, és gyakran visszatér. Az antidepresszánsok szedésével a tünetek két hét után javulni kezdenek, és az esetek többségében 6–12 hét alatt teljesen eltűnnek. A gyógyszereket néhány hónapig még azután is szedni kell, amikor a beteg már gyógyultnak érzi magát.
Nem kell azonnal pszichiáterhez fordulni, ha az ember a depresszió tüneteit észleli magán, mert antidepresszánst a háziorvos is felírhat. A betegeknek alig a fele szokott pszichiáterhez kerülni. A háziorvoshoz forduló betegek esetében az orvos még idejében el tudja kapni a betegséget, és gyógyszerekkel sikeresen kezeli. Ha a gyógykezelés három hónap után se hoz eredményt, vagy ha az orvos súlyosnak látja a helyzetet, akkor ki szokta kérni pszichiáter véleményét.
A depresszió legsúlyosabb szövődménye az öngyilkosságra való hajlam erősödése. Ezért nagyon fontos, hogy a beteg idejében orvoshoz kerüljön, s maga is megértse, hogy szomorúsága és kétségbeesése nem szeszély, hanem betegség.
Aki már meggyógyult
Anikó meséli: – Eleinte nem is tudtam, hogy depressziós vagyok, azt hittem, azért vagyok lehangolt (enyhén szólva), mert csődbe jutott az általam vezetett társaság, a tulajdonos nem fizette ki a béremet, végül teljesen kifogytam a pénzből, és munkát sem sikerült találnom. Ráadásul megrándult az Achilles-inam, és nem tudtam járni. Több pályázaton részt vettem, kérdőíveket töltögettem, mígnem az egyik fejvadász kimondta: bár nagyon kreatív alkat vagyok, de a teszt szerint súlyos depresszióm van! Nem tudom, miből jött rá, de csak nézte-nézte a válaszaimat, én meg elkezdtem sírni. Sírva mentem a pszichológushoz, nem tudtam kinyögni egy ép mondatot sem, nem bírtam abbahagyni a sírást. Ez vezetett rá arra, hogy valóban depressziós vagyok. Kaptam gyógyszereket, és úgy egy hónap után javulni kezdett a helyzet, már nem sírtam mindenen.
Anikót még jó pár hónapig kínozta a szorongás. – Olyan ez az érzés, hogy amikor reggel felébred az ember, nem tudja, hol van, nem tudja, kicsoda. El kell telnie pár percnek, amíg minden a helyére kerül a fejemben, amíg tudatosítom a helyzetemet. És akkor hirtelen összerándul a gyomrom, és rám tör a félelem.
Napközben általában javul az állapotom, de az is előfordul, hogy nem. De a reggeli őrületes szorongás minden depressziós betegre jellemző.
Könnyebb depresszió esetén
- Terelje el figyelmét a negatív gondolatokról. Ha észreveszi, hogy mindig ugyanarra a rossz eseményre gondol, keressen életében egy pozitív eseményt, és azt boncolgassa. A legjobb egy közeljövőben bekövetkező kellemes élmény, aminek örülni lehet. A szép emlék ugyanilyen jó gondolatelterelő.
- Tevékenykedjen. Bármilyen mozgás megfelel, a séta, a torna vagy a szauna is, mert felpezsdíti a vérkeringést. A mozgás hatására az agyban endorfinok keletkeznek, és ez megszünteti a negatív hangulatot.
- Beszélgessen valakivel. A barátok nem megfelelőek erre a célra, mert velük csak a problémáit fogja újratárgyalni. Jobb egy felületesen ismert személy, akivel egyéb témákról beszélgethet, nemcsak a bajairól. Az ő világlátásának tükrében a saját problémája sem fog olyan reménytelennek látszani.
Kihez forduljunk súlyosabb baj esetén?
Először menjen el háziorvosához vagy a pszichiáterhez, ha hozzá több bizalma van. Információkat szerezhet az internetről is, mert ha beírja a depresszió címszót, egy sereg orvosi és ismeretterjesztő cikket talál.
