Miben higgyünk? Minek higgyünk? A kártyának, a horoszkópnak, a numerológiának? Mi az, amiben hinni lehet ég és föld között? Mi magunk is ég és föld között járunk, és sok dolgot tapasztalunk. A legtöbb olyan megfoghatatlan számunkra, mint az elszálló füst. Látjuk, érezzük az illatát, de amikor meg akarjuk érinteni, már nincs sehol.
Sokan vannak, akik ilyesmit észre se vesznek. Még többen, akik egy-két jelenségen eltöprengenek. És még ennél is többen, akik naponta felteszik magukban a kérdést: van lélek? Vannak szellemek? Van valami felettünk, alattunk, mellettünk, amit nem látunk, érzékszerveinkkel nem érzékelünk?
Hívő hitetlenek
Mi a spiritualitás? Hit Istenben, a csodákban, jelenésekben, a sámánizmusban, gyógyítókban, kártyavetőkben, numerológiában, horoszkópokban és a hasonló megfoghatatlanságokban, amiket nem lehet lemérni, megmérni, dobozba csomagolni és polcra tenni? Sok tudományág van, amely arra keresi a választ, hogy mi lesz holnap, mi van a halál után, merre halad a világ, mi vár rám, leszek-e boldog és hasonlók. Az ember megtanulta, hogy a spiritualitást egyrészt elismert és elfogadott szellemi dolgokra (vallások és egyházak) oszthatjuk, másrészt a többi megfoghatatlan dologra, amelyek az ezoterika gyűjtőfogalmába tartoznak, s amelyekre a legtöbben csak legyintenek.
Kinek az igaza igaz? A papé vagy a jósnőé? Ki tudja igazán, mi fog történni, mikor halunk meg, melyik a súlyosabb bűn? Senki sem! A hívők kinevetik az ezoterikusokat, a szkeptikusok (ateisták) kinevetik a hívőket. Mindegyik azt állítja a másikról, hogy butaságokat beszél.
A spiritualitás világában nemcsak vélemények ütköznek, hanem nagy pénzek is forognak. Az egyes csoportok között nemcsak ideológiai, hanem üzleti rivalizálás is folyik.
A csodák között is különbség van. Az egyik ember azt állítja, hogy a váratlan gyógyulás csak véletlen volt. A másik azt mondja, hogy a gyógyulás törvényszerű volt. Az egyik ember Pitagorasz tételét sem hiszi el, a másik a megfoghatatlan csodákban is hisz.
A katolikusok egy része elfogadja, hogy Szűz Mária megjelent Medjugorjéban. Ha viszont Józsi bácsi állítaná, hogy látta a Szűzanyát felfényleni a kamrájában, csak a homlokukra ütnének, és azt mondanák, nem kellene annyit innia. A nagy hírű skót jós, Gordon Smith – aki azt állítja, kapcsolatot tud teremteni a halottakkal, és ezt gyakran meg is teszi – adottságait a glasgow-i egyetemen székelő skót jóstársaság vizsgálta, a BBC televízió pedig szalagra is rögzített egy ilyen társalgást. Még ma sem tudja senki, mi az igazság valójában. Egy hasonlattal tudjuk érzékeltetni ezt a jelenséget: két hal vitatkozik a patakban, hogy kinek a vize vizesebb. Pedig csak egy dologban lehetnek biztosak: abban, hogy víz nélkül mind a ketten üresen tátognának.
Mi a helyzet a férfiakkal?
A szellemvilág létén vagy nemlétén leginkább azok a férfiak nevetnek, akikről azt szokás mondani: két lábban állnak a földön. Ezek a kemény fiúk, akik számára minden egyértelmű, minden világos, és egész életük olyan simán halad előre, mint egy olajozott gép. A spiritualitásról és az ezotériáról az a véleményük, hogy a magányos, eltaszított, boldogtalan és kétségbeesett nők mentsvára, olyan nőké, akik a „rendes pasasokat” (ugyan hol vannak ezek a rendes pasasok?) kártyavetőkre, numerológusokra, szektákra, szenteskedésre, csakrákra, karmákra stb. cserélik.
Csak lassan a testtel, urak! Néha a férfiak is kerülnek olyan helyzetbe, hogy jósnőhöz kell fordulniuk. Nemegyszer szorongva faggatják a jósnőt, mit mutat a kártya, nem vesztik-e el a munkájukat, tudják-e majd fizetni a jelzálogkölcsönt, el tudják-e tartani a családjukat. (Ismerek egy polgármestert, aki rendszeresen eljár egy kártyavető cigányasszonyhoz.) A kártyavetés ma virágkorát éli. Van olyan kártyavető is, aki megkapta az iparengedélyt. „Általában nők járnak hozzám – mondja –, de egyre több férfi nyitja rám az ajtót. Ma az arány, mondhatom, hogy fele-fele. Sok mindenről kérdeznek: munkáról, pénzről, családról, a szeretőkről, sportról.”
A horoszkópokat elsősorban a nők olvassák – és szintén a nők azok, akik bekörmölik születési dátumukat a numerológusok négyzethálójába. Természetgyógyászhoz mindenki jár, akár a szempilláját festi, akár borotválkozik. A szakemberek szerint ez az egészségügy siralmas állapotáról tanúskodik.
A buddhisták között sokkal több a férfi, mint a nő, a lámák többsége is férfi. A keresztény egyházak papjai között a férfinem vezet, a katolikus egyházban pap csakis férfi lehet. A lelkiség keresői általában olyan emberek, akiknek támaszra, segítségre van szükségük, akik nem tudják elfogadni magukat olyannak, amilyenek. Anna buddhista. Huszonkilenc éves korában, kiegyensúlyozott emberként, boldog szerelemben élve kezdett el „hinni”. Amikor barátnője elmagyarázta neki a buddhizmus lényegét, rájött, hogy már régen buddhista maga is, csak nem tudott róla. „Mindent megtaláltam benne, ami foglalkoztatott. Megerősített. Például abban, hogy nem vagyunk egyedül, s hogy nincsenek véletlenek.”
Az angyalok állítólag nehezen elérhetők
Ila két gyerek édesanyja, jó kedélyű, önironikus, csipkelődő teremtés. Mellette nem lehet unatkozni. Ő sámántanfolyamra iratkozott be, mert úgy érezte, jobban meg kell ismernie a körülötte élő embereket. Amit keresett, itt megtalálta.
Mónika az, aki minden ezoterikus elméletet végigtanulmányozott. Véleménye szerint teljesen mindegy, hogy az ember milyen lelkiállapotban van. A „megmagyarázhatatlan” mindig érdekli, olyan kérdésekre keresi a választ, amelyeket józan ésszel képtelen felfogni. „Sokáig nem tudtam megérteni, miért követem el mindig ugyanazokat a hibákat. Mindenfelé kerestem a választ, és sok furcsa dologgal találkoztam. Itt vannak például az angyalok. Hogy jobban megismerjem őket, beiratkoztam egy tanfolyamra. Egy-egy előadáson valami kis információt mindig kaptam. Hogy többet is megtudjak, be kellett fizetni a következő előadásra. Csak a pénzt szedték ki az ember zsebéből. Tökéletes manipulálás volt az egész. Megpróbálkoztam a sámántánccal is. Kellemes volt. Jaj, és ne feledkezzek meg a numerológiáról! Ott szereztem meg a sorsszámomat. Rengeteg ezoterikus könyvem van. Bár, hogy őszinte legyek, ma már tudom, másvalamibe kellett volna invesztálnom.” A természetgyógyászokban azonban a mai napig hisz. Nem tablettákkal gyógyítanak, hanem lökést adnak a szervezetnek, hogy maga is képes legyen meggyógyítani önmagát.
Ezt egyébként a természetgyógyászok maguk is elismerik. „Én nem gyógyítom meg az embereket – mondja az egyik –, én csak ellátom a betegeket információkkal, gyógynövényekkel, és bioenergiát, belső nyugalmat, önbizalmat adok nekik. És rámutatok a betegségeik gyökerére.”
Meggyőzött a petefészkem
Klára akkor kezdett ezotériával foglalkozni, amikor jó állása és stabil kapcsolata volt, és éppen arra készült, hogy megszüli első gyermekét. Barátnője már régebben járt egy természetgyógyászhoz, és megkérte, jelentse be őt is. „Tudni szerettem volna, észreveszi-e, hogy fájdogál a jobb petefészkem.” A természetgyógyász a homlokára tette a kezét. „Ön teljesen egészséges. Azaz, egy pillanat... talán ott lent... a jobb petefészke egy kicsit gyengébb, mint a másik, de nincs nagy baj.” Klárának tátva maradt a szája. De továbbra is kételkedett. Lehet, hogy a barátnője elmondta neki, azért tudta, gondolta. Kételkedése azonban nemsokára szertefoszlott, mert furcsa dolgok kezdtek történni az életében. Mintha valaki meglökte volna az utolsó dominókockát a hosszú sor végén.
Olyan dolgok történtek vele, amelyeket nem tudott megmagyarázni. Például: két férfi volt az életében, akik közül választania kellett: az egyik az „unalmas, de megbízható”, a másik az „érdekes, de megbízhatatlan” címkével volt jellemezhető. Egy délután otthon üldögélt a fotelban, és elgondolkodva nézett a semmibe. Egyszer csak a szemközti falról leesett egy kép, az, amelyet az „unalmas, de megbízható” férfitól kapott. A szög erősen állt a falban, földrengés se volt. Klára abban a percben döntött. Más eset: estefelé nem fogadott hívást jelzett a mobilja. Megnézte, kitől. Egy olyan valakitől, aki napok óta kómában feküdt a kórházban, és biztos, hogy nem telefonált.
Hogy lehet ez? Máig sem tudja. És több ilyen esete volt. Attól kezdve elhitte, hogy vannak dolgok, amelyekre nincs magyarázat.
Hát ez a helyzet
Mindenki szeretné tudni, hogy megtalálja-e az igaz szerelmet, egészséges marad-e, lesz-e jó munkahelye, és a gyerekei boldogok lesznek-e. Egyet lehet érteni Mónikával, hogy egy egész élet sem lenne elég arra, hogy minden tanfolyamot végigjárjunk, minden könyvet elolvassunk. S ha elég lenne is, vajon megtudnánk-e végül, melyik a helyes út? Az benne a vicc, hogy ezt nem tudja senki. Az igazságból mindig csak egy-egy szeletkét sikerül megpillantanunk. Az egyik embernek úgy sikerül, hogy néz maga elé, és egy leeső kép figyelmezteti, a másiknak úgy, hogy tarot-kártyát vettet, és az megmondja neki. Választhatunk a módszerek közül, a saját igazságunkat azonban a sors senki másnak nem árulja el, csak nekünk.
Klára hisz benne, hogy véletlenek nincsenek. „Azokkal az emberekkel találkozom, akikkel találkoznom kell, és azokat az eseményeket élem át, amelyeket át kell élnem.” Mind a két dolog új utakat nyit meg előtte. Új ismeretekre tesz szert, továbbhalad az útján, új ötletek jutnak az eszébe... Aki a saját igazságát keresi, két dolgot kell tennie: keresnie kell egy segítőt – lehet az Isten, Buddha, a tarot vagy a csillagok. És hinnie kell.
Hit nélkül ugyanis az élet fáj. Ezeken kívül még egy dologra megtanította az élet.
Hogy megértse, mi a legjobb számára, tudnia kell, mihez akar kezdeni az életével, mi a fontos számára. Ebben senki nem segíthet nekünk. Csak magunk segíthetünk magunkon. Ezért az a legfontosabb, hogy magunkban higgyünk!
Vekerdy Tamás, az ismert író, pszichológus mondja:
– Emlékszem, tizenhat éves lehettem, amikor az Erzsébet híd romjai közül még megmaradt, a pesti Duna-part fölött átívelő rész alatt mentem át, és azon gondolkodtam, hogy ha nincs Isten, akkor akár holnap öngyilkos lehet az ember, hisz mindig több a rossz, mint a jó, az élet tele van szenvedéssel, csalódással stb., de honnan tudhatjuk, hogy van-e. És akkor elgondolkodtam, hogy csak akkor van értelme életben maradni, ha az ember úgy él, mintha volna. Mintha volna egy intelligencia, ha úgy tetszik, ami fel nem érthető, amiből mi is vétetünk. A másik természetesen az, hogy az Isten nem itt vagy amott van, Isten tibennetek van, vagy mint a zsoltárok mondják: „Mondottam, Istenek vagytok.” Ez már Dávidtól a názáreti Jézusig elhangzó mondás.
