Az ógyallai származású Hodossy Katalin jogász, de pályát módosított: videóiban az egészséges táplálkozást népszerűsíti, tanít és lakáséttermi vacsorákat szervez.
– Az oldaladon raw séfnek, vagyis nyers séfnek titulálod magad. Hogy értsük ezt?
– Szó szerint. Szeretem a nyers étrendet, és ezért népszerűsítem: a kréker például az aszalógép – s egyben életem egyik csodája.
– Azért ragaszkodtál ahhoz, hogy ezzel fotózzunk le?
– Igen. A nyers vegánok, ugye, általában 75 százalékban hőkezelés nélküli ételeket fogyasztanak. Én azonban eszem főtt ételt és sok minden mást is. Nem vagyok kizárólagos ebben sem, bár minden ételnek a saját ízét keresem. A nyersvonal szerintem a tudatos táplálkozás egyik építőkockája lehet. Akár egy zöldturmixos reggeli is elég ahhoz, hogy jobbá tegyék az étkezésünket.
– Hogyan képzelje el a nyers ételt egy laikus? Annyit tudok, hogy a nyerskonyha azért nem teljesen nyers: részben dehidratálja a zöldségeket, vagyis vizet von ki belőlük.
– A legegyszerűbbek a reggeli turmixok. Ezzel a legjobb elkezdeni a zöldebb életet. Ehhez pedig spéci turmixgépet ajánlok, ezzel készítjük a folyékony ételeket, mint a smoothie-kat, leveseket, pudingokat, hígabb krémeket. A smoothie-t turbózhatjuk müzlivel. A leveseket kesudióval krémesíthetjük. Aprítógéppel a szilárdabb ételeket készíthetjük. A reszelőfejjel szeletelünk, csíkokra vágunk – megkönnyítjük vele a zöldségek feldolgozását. Magvakat és zöldségeket összeaprítok, ezt fűszerezem, formálom és két-három órát aszalom. Az aszalással vizet vonunk ki az ételből, állaga összetettebb lesz, és tovább eláll. Ha nincs aszalónk, akkor használjuk a sütőnk legalacsonyabb hőfokát.
A hús engem sosem vonzott. Hozzátenném: hús és hús között is van különbség. Nekünk az udvarban nyuszijaink voltak, rengeteg nyúlhúst ettünk, csibét, illetve saját nevelésből sertést.
– Ma trendi salátán élni. Kertben salátát termelni mégis kevesen akarnak. Te hogy állsz ezzel?
– Ógyalláról származom, és nekem ez sokat jelent. Két nagyon híres családnak is a szülőhelye Ógyalla. Konkoly-Thege Miklósnak, aki a csillagvizsgálót építtette – édesapám itt dolgozik napfizikusként. Ógyalla a Feszty család székhelye is: Árpád festette, ugye, a Feszty-körképet, ám ne feledkezzünk meg Béláról se, aki országgyűlési képviselő volt. Ő virágoztatta fel a zöldségtermesztést a régiónkban, ő hozta be hozzánk a paradicsomot és a paprikát. Azóta is rengeteg család él a déli régióban a mezőgazdaságból. Mi is mindig termeltünk otthon. Szüleim ezzel egészítették ki a család jövedelmét. Az első saját dolog, amit az enyémnek tudhatok, az egy kiskanna volt, amibe én szedtem a kijelölt soromon a paradicsomot. A biológia mindig is érdekelt, a biológiai olimpia révén kerültem be például a Komáromi Selye János Gimnáziumba. A nyerskonyha kapcsán kicsit megint a biológiával foglalkozhatok, s ez öröm, öröm!
– Ha van egy személy, aki ennyire érdeklődik a biológia iránt, akkor az hogy kerül a jogi pályára?
– A jogi pályára a társadalmi érdeklődésem vitt. Ki ne akarná megjavítani a világot? Úgy gondoltam, ha megértem az állam működését, akkor jobban tudok utat taposni azoknak a nemes céloknak, amelyeket szeretnék elérni.
– Egy jogász, akinek praxisa van, esetleg jól fizető munkája, nem véletlenül vált zöldre... Ennek mi a története?
– Ügyvédi szakvizsga előtt álltam, mikor rádöbbentem, hogy semmi nem mehet úgy tovább, ahogy addig ment. A család egyik tagja megbetegedett. A vizsgára nem mehettem el, a munkámban egyéves szünetet kellett tartani. Kemény hónapok következtek! A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy fogtam a táskákat, és telepakoltam azokkal az élelmiszerekkel a konyhából, amelyeket azontúl nem fogyaszthatunk. Lassan megtanultam, hogyan lehet teljesen állati eredetű alapanyagok nélkül is vonzó és tápláló étkeket készíteni. Étkezés után már nem lép fel nálam az úgynevezett kajakóma-állapot. Megszűnt a késztetésem, hogy evés után egy félórát pihenjek.
– Honnan informálódtál a kezdetekben?
– A nyerstáplálkozásra – akkor már egy ideje csak növényi táplálékon voltam – egy rádiós interjúban figyeltem fel. Az interjú Varga Istvánnal, a glutén- és laktózmentes nyers ételek gourmet specialistájával készült. Az enzim táplálkozásról beszélt, és a mondandója teljesen megragadott. Azt addig is tudtam, hogy a növényekben vitaminok, ásványi anyagok és nyomelemek vannak. Viszont azt, hogy a zöld étkezéssel enzimekhez juthatunk, és ezáltal spórolni tudunk a saját enzimjeinkkel, és regenerálódni, azt már nem.
– Az életminőségedre milyen hatással van ez a konyha? A látásmódodban is történt változás?
– Az első pozitívum, amit tapasztaltam, hogy több lett az energiám. Rendszeres lett az emésztésem, a súlyproblémák is megoldódtak. Örömtelivé vált az étkezés. Ám én senkit nem kényszerítek arra, hogy ugyanazt szeresse, amit én. Azt viszont egy kicsit elvárom minden felnőtt embertől, hogy ne zárkózzon el az új dolgok elől, mert a világ halad. A lényeg: hallgassuk meg a másikat!
– Egy nyersétkezés mennyire tud színes lenni? Eszel sütit?
– A kedvenceim! A nyers sütik nagyon tömények, azoknak nem lehet csak úgy nekiülni. Másik előnyük, hogy nem lehet őket elrontani. Kenyeret is szoktam készíteni, többfajta változatban. A turmixokat azért szeretem, mert azokat úgy lehet hangolni, ahogy akarom. Lehet egy nagyon tömény fehérjebomba, lehet hűsítő, antioxidáns, ami frissít. A turmix igazi jolly joker!
– Mikor nyersen táplálkozol, nem hiányzik a meleg étel érzése?
– A meleg érzetileg és emésztés szempontjából is fontos. Ezt a nyerskonyhában fűszerezéssel lehet elérni: a pikánsabb fűszerek pont ezt az átmelegítő hatást fejtik ki. Másrészt én nem csak nyersen eszem. Az arány télen átlibben a hőkezelt ételek javára. Rengeteget tanulok még mindig, tanfolyamokra járok. Sok befektetett energiám van ebben, de máshogy nem is menne. Ezért indítottam én is tanfolyamokat. Decemberben Budapesten tartottam workshopot. Hazai közönségnek pedig Komáromban, illetve Dunaszerdahelyen, Gútán. Ha viszont háziasszonyok hívnak házhoz, úgyis megyek. A végén mindenki eldöntheti, a látottakból mit épít bele a saját konyhájába.
Rengeteget tanulok még mindig, tanfolyamokra járok. Sok befektetett energiám van ebben, de máshogy nem is menne.
– Élményvacsorákat is szervezel. Ezekről mit lehet tudni?
– Az élményvacsorákat lakáséttermi stílusban szervezem, konkrétan a nappalinkban. Azokat hívom meg, akik követik a tevékenységemet.
– Milyenek a családod táplálkozási szokásai?
– Férjem és fiam vegyesen táplálkozik, mi a lányommal vegánul. S jól elvagyunk. A múltkor az ovis szakács néni azt mondta a lányomnak: „Látom, anyád jól tart!” És meghúzogatta az arcán a kis husikákat.
– A rajongásból mi maradt meg, lesz saját kerted?
– Tavaly költöztünk családi házba: az volt számomra a hazaérkezés. Első dolgom volt, hogy kitisztítottam egy sarkot, azzal, hogy itt lesz a konyhakertem. Vetettünk, ültettünk. Hamarabb volt borsónk, mint hogy beköltöztünk volna a házba. Számomra a termesztés örömforrás és alázat. Amikor látom, hogy a picike magból kinő a növény, és a gyümölcsét nekem adja, hogy az engem tápláljon, s úgy múlik el, hogy megint marad magja, az engem mindig lenyűgöz!
– A videókon lelki segítőd is van: „Lara“...
– Anno a zöld átállás nem volt egyszerű, lelki teherrel járt. Én is csak emberből vagyok! Kezdetben arra fordítottam az összes energiámat, hogy a problémákat elkendőzzem. Ne lássa, ne vegye észre senki. A zongoratanárnőmnél arról voltam híres, hogy mindig szépen készülök az órákra. (Tudniillik felnőttként tanultam meg zongorázni.) Ő jött rá először, hogy szét vagyok esve, mégpedig a játékomból. A zene nem hazudik! Ott volt a nagy áttörés, amikor neki is és magamnak is beismertem, hogy bölcsebb lenne tényleg segítséget kérni és változtatni. Így bukkantam Urbančok Larisára, vagyis Larára, aki „lelki koordinátornak“ nevezi magát. Hamar rájöttem, hogy amikor elkezdünk változtatni, nem elsőre jön az, ami tartósan az életünkben marad. Ám érdemes addig változtatni, míg tényleg meg nem találjuk magunknak a megfelelőt.
– Olyannyira jól egymásra találtatok Larával, hogy közös projektbe kezdtetek.
– Ez egy – mondhatni – szerelemprojekt. Az a neve, hogy Turmix és Lélek, amiben én vagyok a Turmix, és Lara a lélek. Lehet hozzánk jönni, lehet a példánkból meríteni, és segítünk: én a táplálkozás részben, ő pedig a lelkiben. Májustól Vásárúton lesz a stabil bázishelyünk, egy centrumot építünk ki közösen.
– Végezetül: van valamiféle útravalód számunkra?
– Azt tanácsoltam nemrég egy hölgynek, aki hozzám fordult: ha leül étkezni, először is figyeljen oda, hogy nyugalmi állapotba kerüljön a légzése és a pulzusa. Legyen egy pozitív gondolata az étel felé, amivel megköszöni, hogy táplálni fogja. Lassan, mindent alaposan megrágva kezdjen el enni. Elég ezt az egy lépést megtenni, és a tápanyagok szépen felsorakoznak majd, hogy beépüljenek...
– Szenvedéllyel beszélsz a táplálkozásról. Hosszú távú célod van a séf oldaladdal?
– Nekem ezzel a nyerskonyhával csak hosszú távú céljaim vannak! Ezt tekintem most a hivatásomnak. Jogi tudásomat vállalkozóként hasznosítom, több nonprofit szervezettel összedolgozom. Ám az a társadalmi státusz, amit az ad, hogy én jogász vagyok, nekem már kevés. Nekem küldetéstudatom van! Megint Feszty Bélát említeném, aki országgyűlési képviselő volt, és emellett mezőgazdasággal foglalkozott Ógyallán és környékén.
Trianon után válaszút előtt állt: marad továbbra is országgyűlési képviselő, de elveszíti a földjeit, a gazdaságát, vagy megválik a képviselői státuszától, és így megtarthatja birtokait. Ő a gazdaságot választotta!
ALMÁS-FAHÁJA KRÉKER
A kréker lapos, ropogós, tartós kekszet jelent, tehát egy olyan csemege, amit bármikor előhúzhatunk a spájzból, ha betoppan egy nem várt vendég, vagy ha nassolni támad kedvünk. Az általam készített krékerek sok mindenben különböznek a többitől. Egyrészt: kizárólag növényi alapanyagokat használok a készítésükhöz, vagyis nem használok például vajat vagy zsírt. Másrészt: a ropogós állagot nem sütéssel érem el, hanem hosszú órákig tartó aszalással. Hozzáadott cukrot és zsírt nem tartalmaznak, glutén- és laktózmentesek.
Leggyakrabban reggelire, vacsorára fogyasztom őket friss zöldséggel és kenővel, vagy ebédre leveshez, főzelékhez, salátához. Az alábbi édes krékert pedig gyerekeknek tízóraihoz ajánlom, esetleg lekvárral, vagy csak önmagában reggelire vagy kávé mellé. Nekünk beváltak úgy is, mint természetjáráskor, biciklizéskor előhúzott erősítő.
Hozzávalók:
200 g barna lenmag
250 g mogyoró
100 g napraforgómag
0,5 kg alma
ízlés szerinti mennyiségben fahéj
Eszközök:
nagy teljesítményű turmixgép
aszalógép
keverőtál
kanál
Elkészítés:
A mogyorót és a napraforgómagot előzőleg beáztatom, az áztatóvizet néhányszor lecserélem. A magokat aszalógépben kiaszalom. A lenmagot, a mogyorót és a napraforgómagot leőrlöm, majd e három mag őrleményét összekeverem a fahéjjal. Az almákat alaposan megmosom, nem pucolom, csak kivágom belőlük a magházat, majd turmixgépben pépesre turmixolom. Az almapépet a magvas-fahéjas keverékhez öntöm és alaposan összedolgozom. Az így kapott masszát kikenem a szilikonos aszalólapokra, tetszés szerint felszeletelem, majd rácsúsztatom az aszalótálcákra, és 45 fokon, kb. 12 óra alatt ropogósra aszalom.
TIPP: Néhány óra aszalás után távolítsd el az aszalólapokat, mert az aszalótálcákon fekvő krékereket így könnyebben átjárja a levegő.
Kell egy jó turmixgép!
A turmixgép azért fontos, mert a nyerskonyha magokat, gyökérzöldségeket (cékla, répa) is használ. Ezeket a gép teljesen krémessé tudja eldolgozni, hiszen itt nem főzünk! A jó turmixgéppel az italunk vagy levesünk vákuum alatt készül, ami segít abban, hogy ne legyen vitaminveszteség, ne legyen enzimveszteség, és italunk még tárolható is legyen. A mai rohanó világban fontos, hogy magammal tudjam vinni a turmixomat (hogy délben megigyam a munkahelyemen). Az aszalógépnél, turmixgépnél, aprítógépnél nem árt, ha szakértő tanácsait kérjük.
