Varjú Évát sokan a figyelmünkbe ajánlották, melldöngető férfiak is. Azt mondták, hibája nincs vagy alig van, szinte tökéletes.
Egy szó szerint aranyos település (Csallóközaranyos) élén áll, amelynek a terei az ő közreműködésével épülnek és szépülnek. Vajon hogyan?
Varjú Éva tizenhatodik éve Csallóközaranyos polgármesternője. 35 évesen került a 2500 lakosú község élére. (Könnyen ki lehet számítani, most hány éves.) Nem véletlen, hogy rendre ő nyeri el a bizalmat. Kitartó ember, aki nem adja fel egykönnyen. Nem tudják átvágni, mert építészmérnökként diplomázott. Mikor tűsarkú cipőjében kimegy az építkezésre, mindenki tudja, hogy nem az udvarias csevej ideje jött el
– Hogy indult a polgármesteri karrierje?
– Kicsit nehezen − mosolyodik el. − Négy hónap után ugyanis le akartak váltani. Sosem egyszerű, mikor hosszabb idő után jön a váltás, és az elődöm 22 évig volt polgármester. 2002-ben négy szavazattal kaptam többet, mint ő. A hivatalból a titkárnő petíciót indított, rágalmakkal teli szórólapokat juttatott el a postaládákba. Nem volt szándékomban kiteregetni a szennyest. Úgy tartottam, minek az ilyen, de ezek után el kell mondanom, hogy milyen kasszát vettem át. Sok hibám van, de erényem is: nem futamodok meg olyan könnyen. A lakosoktól bizalmat kaptam, rám szavaztak, ezért kötelességemnek éreztem megvívni a csatát. Az ellenem munkálkodók szószólója a titkárnőm volt, a mellettem lévő irodában gyűjtötte az aláírásokat. A petíciót aztán felmutatta a testületi ülésen. Mondtam, rendben van, az iratot át kell venni, és meg kell beszélni. Összehívtam a lakosokat nyilvános gyűlésre, ahol – bár nem akartam konfrontációt – ki kellett teregetni a szennyest, hogy óriási pénzügyi hiánnyal küzd a község, és a deficit nem a semmiből képződött. A lakosok úgy döntöttek, hogy hagynak négy évig dolgozni. Az idő majd eldönti, hogyan seper az új seprű.
– A férje mit szólt, miszerint a felesége lesz a falu első embere?
– Polgármester vagyok, de ugyanúgy végzem az otthoni munkákat: mosok, főzök, takarítok. Nem szaladt el velem a ló. A férjem mezőgazdász, él-hal a munkájáért. Eredeti szakmáját tekintve fémmegmunkáló, ám a nagypapa kertész volt. Úgy gondolom, innen eredhet az ő ambíciója és ragaszkodása a földhöz. Ügyesen teszi a dolgát, sikeres kisvállalkozó. Engem mindig csak biztatott.
– Hogyan tudott nőként érvényesülni? A közigazgatás férfiak uralta terep, bár egyre több a női polgármester...
– Nemcsak a nemem, de a fiatal korom miatt is nehéz dolgom volt. Igen, sokkal többet kellett dolgoznom azért, hogy elismerjenek, mint a férfi társaimnak. Ám ezen nem sokat agyaltam, hanem dolgoztam. Az elején a képviselő-testület is nehezen fogadott el.
Be kellett bizonyítanom, hogy igenis méltó vagyok a posztra, s el tudom látni a vele járó feladatokat. Az első négy évem nagyon nehéz volt. A 16 év alatt sok minden megváltozott, ma a közeg már elfogadóbb a nőkkel szemben.
– Ilyenkor jön a fordulat, valaki az ember segítségére siet. Önnél is volt ilyen?
– Volt egy segítőm, Lovász Gabriella, aki képviselő-testületi tag volt, de lemondott, mivel nem értett egyet az akkori faluvezetéssel. Hozzá fordultam segítségért. Építészmérnök végzettségem van, tervezőként dolgoztam, így sok mindent nem értettem az ügyvitelben. Tanácsra volt szükségem. Ugyanis ahogy akkor álltunk, az csődhelyzetnek számított. Gabi néni elmondta, két lehetőségem van: vagy a minisztériumhoz fordulok, és kiküldenek hozzánk egy felügyelőt, aki éveken keresztül felügyeli a pénzügyeinket. A másik megoldás az volt, hogy felveszem a kesztyűt, és kivezetem a falut a csődből. Úgy éreztem, muszáj megvívni ezt a csatát is. Szerencsére jó háttérrel rendelkezem, mindenki mellettem állt, a szüleim, a férjem és a lányom is. Az embernek szüksége van biztonsági pontokra az életben, csak akkor lesz meg az egyensúly. Úgy gondolom, támogatás híján nem bírtam volna megvívni a sok ütközetet.
– Hogyan lesz valakiből polgármester, senki nem erre trenírozza magát...
– Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez lesz az út vége. Mindig szerényem éltem, a szüleim egyszerű emberek voltak, akik kitaníttattak engem és a két testvéremet. Nem volt könnyű dolguk, ezért a mai napig hálás vagyok nekik. Soha nem voltak elérhetetlen álmaim. Tervezőként dolgoztam egy irodában, és a szülés után örömmel mentem vissza dolgozni. A férjem tagja volt a képviselő-testületnek, és tőle jött az első impulzus. Tenni kell, mert ez a falu megérdemli! Az igazi lökést azonban nem tőle kaptam. Bevásárlás közben megszólított az egyik kisbolt tulajdonosa, és azt mondta, hogy többekkel egyetemben bennem látják a reményt. Vágjak bele! Hiszen én nem értek a faluvezetéshez! − tiltakoztam. – Akarat kérdése az egész − válaszolta. Addigra már meggyőztem magamat, hogy nem hagyhatom cserben az embereket, akik bizalmat előlegeztek nekem.
– Mit gondol, mi az igazán jó polgármester ismérve?
– A közérdek az első. Egy vállalkozás nyereségorientált. Ezzel szemben egy település sosem lesz nyereséges. Egy jó polgármester mindig meg tudja indokolni, hogy mit miért tesz. Tudja, hogy minden a közösségeken alapul.
– Mit gondol, miben rejlik a siker titka? Vajon miért kap 16 éve rendületlenül bizalmat?
– Nem ülök tétlenül a székemben. Mindig vannak terveim, és jó háziasszony módjára beosztom a pénzt. Nem beszélek a levegőbe, igyekszem megvalósítani a terveket. Úgy gondolom, a lakosok értékelik, hogy a falu fejlődik. Továbbá mindig adok arra, amit a helyiek mondanak. És soha nem felejtek: ha valami gubancról hallok, utánajárok, mi a baj.
– A nők sokszor elvesznek a részletekben. Igaz ez a faluvezetésre is?
–A férfi nagyot gondol, a női vezető földhözragadtabb. Igen, nőből vagyok, aprólékos vagyok, és néha beleveszek a részletekbe. Olykor rám is szólnak, hogy túlzásba viszem. Nagyon szeretem a kollégáimat, mert mindig figyelmeztetnek. Fiatalok, talpraesettek, jóindulatúak és szavatartók. Nálunk nincsenek hosszú értekezletek. Minden reggel és ebéd után leülünk meginni egy kávét, s közben megbeszéljük a teendőket. Nem vezetek jegyzőkönyveket. Ha szóban megegyezünk valamiben, az nekem elég. A papír nem garancia semmire. Jó leckét kaptam már az elején arra vonatkozólag, hogy ami le van írva, azt meg lehet szegni.
– Mit tart a gyengéjének? Mivel birkózik többet?
– Nem tudok szép, formális levelet írni. Ez nagyon tud bosszantani. Megírom én, megírom azt a fránya levelet, de utána mindig megkérem a titkárnőmet, hogy fussa át. Nyelvileg sem érzem magamat a topon, meg kéne tanulnom egy idegen nyelvet. Sajnos kevés időm van olvasni.
Az uram-bátyám világhoz sem értek, ahol a kapcsolatok több pénzt érnek, mint a teljesítmény. A férfiak ebben jobbak, mint a nők.
– Mit tart az erősségének?
– Eltökélt vagyok és szívós, ragaszkodom az elveimhez. Meghallgatok másokat, de ha már eldöntöttem az ütemtervet, akkor ahhoz makacsul tudok ragaszkodni. Nem mondanám magam befolyásolható embernek.
– Polgármesterként a politika színpadán is szerepet kell vállalnia. Hogyan igazodik ki a politikai irányvonalakban és változásokban?
– Próbálok kimaradni belőle. Az igazság az, hogy rossz politikus vagyok. A munkámra koncentrálok száz százalékig. Volt egy időszak, amikor az MKP-t erősítettem, ugyanis volt egy nagyon jól működő helyi szervezetünk. Majd jöttek a változások, nem minden esetben értettem egyet az irányvonallal, így kiléptem a csapatból. Azóta függetlenként vagyok jelen a közéletben.
– Segíti az állam a polgármesterek munkáját?
– Sok jogkört leoszt, de nem ad hozzá paripát, fegyvert. Kevés pénzt kapunk. Ezért vannak olyan jogkörök, amelyeket nem tudunk lefedni. Lehet emiatt panaszkodni, de minek? A falvaknak van jövedelemadó-részesedése. Aki ügyes, be tudja osztani a pénzt.
– Milyen tervei vannak a közeljövőre?
– Az iskolánk és az óvodánk rendben van. A sportcsarnokunk szintén. A fiatalok kérték, hogy legyen egy fitneszterem, és miért is ne lenne?! Felújítottuk a községi hivatalt, van egy egészségügyi központunk. Sajnos, orvoshiánnyal küzdünk, de remélem, megoldódik ez is. Van egy régi épületünk, és a képviselők nagy örömömre megszavazták a renoválást. Így most egy gyönyörű, gangos házat tudhatunk a magunkénak. Továbbá támogatást nyertünk a Magyary-Kossa-kúria felújítására. Ha elkészülünk vele, szeretném átkeresztelni Alkotások házára. Sok amatőr művész él nálunk, itt teret kapnának a bemutatkozásra. A kultúrházat kéne még rendbe rakni, ahol szeretnék kialakítani egy baba-mama klubot. Szeretek építkezni, ez a gyengém − talán szakmai ártalom. Az építőmunkások a múltkor megjegyezték, hogy mikor gyors, apró kopogásokat hallanak, akkor már tudják, hogy jön a polgármester asszony. Ugyanis tűsarkúban járok ki az építkezésekre. Én úgy érzem, ha egy faluban valami szép épül, attól ott az emberek büszkék lesznek, s többre tartják magukat. S ha többre tartjuk magunkat, akkor még jobban igyekezünk, hogy szebb legyen a településünk.
