Vége a nyárnak, közös nyaralással a hátunk mögött. És következik a válás. Hogy miért? Mert sok esetben nincs tovább élet a nyaralás után.
A közös nyaralás álomutazás. Vagy mégsem? Inkább hasonlít afféle megrázkódtatásokhoz, mint egy baleset, zűrös lakáscsere vagy az állás elvesztése. A közös szabadság bizony válságba sodorhatja a házasságot. S lehet, hogy ez a szabadság lesz az utolsó közös utazás. Lejjebb olvasóink utazási „élményeiből” és tanácsaiból szemezgettünk.
Laura vallomása: Két lányunk elhatározta, hogy elmennek a barátaikkal sátorozni. Az első eufóriában, hogy végre egyedül lehetünk, és a gyerekek nem fognak szüntelen a fülembe nyafogni, lefoglaltam egy utat Bulgáriába (olcsó volt, és mindegy volt, hová megyünk, csak legyünk végre édes kettesben). De már akkor pánik fogott el, amikor postán megérkezett a számla. Egy egész hétig teljesen egyedül leszünk? Édes kettesben? Mi lesz, ha nem tudunk olyan jól meglenni? Mi lesz, ha nem tudunk mit mondani egymásnak (hisz otthon már csak a lányok és a háztartás a téma, esetleg az elromlott autó, a napi rutin)? Mi lesz, ha többet fogunk veszekedni, mint otthon? Mi lesz, ha kiderül, hogy már nem is akarunk együtt élni? Mi lesz, ha kiderül, hogy Pityu már nem is kíván igazán, mert ott a parton jobb nőket lát?
Még mielőtt dűlőre jutottam volna, hogy menjünk-e vagy maradjunk, a férjem kifizette a nyaralást, tehát már nem lehetett visszalépni. Nem tehettem mást, szondázni kezdtem a barátainknál, hogyan lehet épségben, egészségben (válás) és összeveszés nélkül túlélni a közös szabadságot – szerelmes édes kettes „összezártságban”.
1. Amiről sem ő, sem én nem tehetek
Otthon felejtjük a zsebpénzt. Útközben karambolozunk, mert belénk hajt egy őrült motoros. Lekéssük a repülőcsatlakozást, és valahol a világ végén rostokolunk. Piszkos a szállodai szoba, ehetetlen az étel, rossz idő van, három napig egyfolytában esik. Hogyan készüljünk fel, hogy közös nyaralásunk ne legyen egyben az utolsó is?
Eszünkbe jut minden elképzelhető katasztrófa. Kilyukad a radiátor, és a víz elönti a lakást. Nem fizettük be a jelzálogkölcsönt. Elfelejtünk elmenni a napközibe a gyerekért. Ki a hibás? Szokás szerint mindent rákenünk a férjre, hiszen a hárítás nevű sportágat tökélyre fejlesztettük.
Az én nyakamba szakad viszont a kosztpénzszámla lemerülése (már megint nincs pénz a számlán!), az eltűnt tárgyak (hová tettem az útleveleket?) és a gyerekek betegsége (a megfázásoktól kezdve, a világméreteket öltő madárinfluenzáig). Hogyan lehet elkerülni a kölcsönös szemrehányásokat, vádaskodásokat? Például úgy, hogy azt mondogatjuk magunkban: ez csak egy nyaralás. Bármi szörnyűség történik, egy hét után hazamegyünk, és a kellemetlenségekből egy jó sztori lesz, amit otthon már nevetve mesélgetünk a barátainknak.
2. Ne legyünk olyanok, mint a sziámi ikrek
Otthon normális körülmények között naponta 8-12 percet beszélgetünk a házastársunkkal. A témát főleg hétköznapi dolgok adják: ki megy el a gyerekért, ki vásárol be, mi legyen vacsorára, ki kap holnapra kimenőt. Valahogy idegesek leszünk a gondolattól, hogy majd egész nap a teraszon ülünk a férjünkkel, és nézzük a tengert… El tudjuk-e viselni, hogy a nap huszonnégy órájában vele kell lennünk, és csak vele beszélgethetünk? Mert hatalmas különbség van a megértő hallgatás között és aközött, ha azért hallgatunk, mert nincs mit mondanunk egymásnak…
Megoldás lehet, ha nem töltjük együtt az egész napot. A legtöbb férfitól nem lehet elvárni, hogy egész nap a wellnessben heverésszen. A nők szívesebben masszíroztatják magukat, esetleg vásárolgatnak a helybeli boltokban, a férfiak pedig szívesebben kirándulnak a közeli városokba, megnézik a szomszéd településen a vízesést, vagy búvárkodnak. Este, a vacsoránál legalább lesz miről beszélgetni, ha naponta pár órát külön töltünk.
3. Néma gyereknek anyja sem érti a szavát
A férfiakat őrületbe lehet kergetni azzal, ha elvárjuk tőlük, hogy kitalálják a gondolatainkat. Volt osztálytársam, Marci ezt így fogalmazta meg: „Egyszer csak észreveszem, hogy Mónika valami miatt dühös. Megkérdezem tőle, miért mérges, ő azt válaszolja, semmiért. De én látom, hogy még mindig dühös. Jó kétórai detektívkedés után rájövök, azért haragszik, mert filmet szeretne nézni, én meg valahogy leragadtam a focinál.”
A nők ezt máshogy látják. „Nem mondhatom meg, hogy mit akarok, mert követelőző bestiának látszanék – mondja Mónika. – Inkább jelezni próbálom, hogy mit szeretnék. Még akkor is, ha az esetek kilencvenkilenc százalékában a jelzéseknek semmi eredményük sincsen. A férfiak egyszerűen nem értik a jelzéseket.”
Nem lenne jobb kerek perec megmondani, mit akarunk? Főleg szabadságon, idegen környezetben?
4. A romantika ráadás, nem jön magától
Tizennégy év után az első együtt töltött nyaralás különféle reményeket kelt. Úgy érezzük, a tenger morajlása, a lebukó nap, a semmittevés, a váratlan élmények valahogy szavatolják, hogy minden más, szebb, különlegesebb lesz – a szex is izgatóbb és viharosabb. De mi van akkor, ha szabadság idején is ugyanolyan uncsi, mint néha otthon? Egyik olvasónk, Luca ezt tanácsolja: „Nyaraláskor a szex jobb reggel, mint este. Nincs értelme erőltetni az együttlétet akkor, amikor este fáradtan jövünk haza a tengerpartról, frissen leégett háttal, ráadásul bennünk van egy üveg vörösbor is. Inkább aludjunk egy jót, és használjuk ki a reggelt, amikor pihentek vagyunk, és végre nem nyitnak be a gyerekek. Vegyük elő a fantáziánkat, melegítsünk be egy szerelmes videóval, amelyet már otthon gondosan előkészítettünk. Utánozzuk a legjobb nőket a partról: csak van valami titkuk, ami miatt a férjeink megfordulnak utánuk! Legyünk szebbek és szexisebbek, mint a hétköznapokban, elvégre az ágyunk is „szabadságolós”, különleges ágy. Lazuljunk bele, engedjük el magunkat, kezdjük egy pohár pezsgővel az ágyban…”
Másrészt viszont nincs értelme azt várni, hogy egyetlen, tenger mellett eltöltött hét visszahozza a fiatalkori romantikát. Csalódás a vége, ha túl magasra állítjuk a mércét. Inkább gondoljunk arra, hogy már maga a tény, hogy képesek vagyunk egy nyugis hetet (pár izgalmas éjszakát is beleértve) eltölteni a párunkkal, azt bizonyítja: nincs nagyobb baj a házasságunkkal. Ezért folytassuk otthon!
Varga Klára
