LEVÉLTITOK

A múltkor közölt olvasói levélben a saját történetemre ismertem. Az én férjem is 50 felett bolondult meg: felnőttek a gyerekeink, jól ment a vállalkozás, és egyszeriben ő is habzsolni kezdte az életet. A sorrend nálunk is hasonló volt, először a külső, aztán a baráti kör és a hálószobai szokások változtak meg. Igyekeztem mindenben megfelelni a férjemnek, lépést tartani vele a változásban. Tetszett, hogy megengedhetem magamnak hetente a fodrászt, a fiatalító kezeléseket a kozmetikusnál, a divatos ruhákat a neves butikokból. Hetente többször étteremben vacsoráztunk, és elindultunk felfedezni a világot. Szinte minden hónapra jutott egy hosszabb-rövidebb kirándulás. Még a hálószobai újítások is imponáltak nekem. A párom törődőbb, figyelmesebb, leleményesebb és aktívabb lett. Minden egyes együttlét során el tudott varázsolni, és el tudta hitetni velem, hogy még mindig szeret és kíván. 

Akkor még eszembe se jutott, hogy gyanítanom kéne valamit. Mígnem nálunk is megjelent a férjem oldaláról az igény a harmadikra. Vonakodtam, de végül belementem abba, hogy egy huszonéves csitrivel osztozzak a férjemen az ágyban. Azt gondoltam, ha mindent megteszek, amit a férjem kér tőlem, még jobban megerősödik a kapcsolatunk. Több hónapon keresztül, heti rendszerességgel került sor az édes hármasra, és én soha semmit nem gyanítottam. Pedig, ahogy utóbb kiderült, a férjem már vagy egy éve a kis hölgy szeretője volt. Mikor erre fény derült, a férjem összepakolt, és a szeretőjéhez költözött. Bejelentette, hogy el akar válni, az ügyvédje majd keresni fog. Ennek már három éve. Az ügyvéd még nem keresett, a férjem viszont azóta már a negyedik huszonéves barátnőjét ölelgeti a Facebookon. 

Bea

To­vább­ra is vár­juk le­ve­le­i­ket! Amennyi­ben sze­ret­nék ve­lünk és ol­va­só­ink­kal meg­osz­ta­ni örö­mü­ket, bá­na­tu­kat, prob­lé­má­i­kat, szí­ve­sen ál­lunk az önök ren­del­ke­zé­sé­re: akár név­te­le­nül vagy ál­né­ven is ír­hat­nak. Ímélcímünk: ujno [at] ujno.sk. Kér­jük, az ímél tárgya „Le­vél­ti­tok“ legyen!