A népbetegségként terjedő elhízást, különösen annak ún. központi (alma típusú) változatát ma a sokat emlegetett „metabolikus szindróma” egyik fő ismérvének tartjuk. A cukor- és zsíranyagcsere zavaraival járó „anyagcsere” (metabolizmus) tünetegyüttes viszont az érelmeszesedéses szív- és érrendszeri betegségek melegágya.
A metabolikus szindrómához sorolt kóros állapotok sora egyre bővül, gyakran olyan betegségekkel is, melyeknek idesorolása nem kis meglepetés még az orvosok számára is. Például az eddig szigorúan nőgyógyá-szati betegségnek tartott kórról, az ún. soktömlős petefészek tünetegyüttesről is kiderült, hogy valószínűleg a metabolikus szindróma valamiféle fiatalkori formája. Ráadásul azt is megtudtuk, hogy nem is ritka betegségről van szó: egyes (talán kissé pesszimista) kutatók szerint minden ötödik, termékeny korban levő nőben kimutathatók a szindróma legalább enyhe jelei. Fokozza a kórkép iránti érdeklődést az a tény, hogy a betegség gyakran már a serdülőkorban kialakul. Felismerését viszont nehezíti, hogy jelei megegyezhetnek a serdülőkorban „normálisan” is jelenlévő tünetekkel. A ki-kimaradozó, rendszertelen havivérzés, a fokozott szőrösödés, ill. az aknék megjelenése mindkét állapotra jellemző.
Serdülőkorban történő felismerésének viszont nagy a jelentősége, hiszen a fel nem ismert soktömlős petefészek (policisztás ovárium) magában hordja nemcsak a meddőség, méhvérzés, méhnyálkahártyarák, hanem az elhízás, a 2-es típusú cukorbetegség, a magas vérnyomás és az ezekkel összefüggő szívbetegségek kialakulásának rizikóját is. Miért fokozódik a soktömlőjű petefészek kialakulásának veszélye a serdülőkorban? A pontos választ nem tudjuk. Kétségtelenül szükséges hozzá a hajlam öröklődése (genetikai ok), viszont egyre több bizonyíték utal az ún. környezeti (epigenetikai, „genetikán túli”) tényezők szerepére. A csomagolásra használt műanyagokból napfény hatására felszabaduló vegyi anyag, a fehérítő fogkrémekből vagy a szójából szervezetünkbe kerülő anyagok képesek a nemi hormonok anyagcseréjébe beavatkozni, és így fokozni az emlegetett szindróma kialakulásának rizikóját. Normális esetben a havivérzések között tüszőrepedés (ovuláció) – az érett petesejt kilökődése a petefészekből – következik be. Hormonzavar esetén nem jön létre ovuláció, és a tüsző tömlővé (cisztává) alakul át. Ha ez többször ismétlődik, kialakul az ultrahanggal felismerhető, megnagyobbodott, több mint tucat, pár milliméter átmérőjű tömlőt tartalmazó „soktömlős petefészek”. Mivel ez az ultrahangos kép gyakran a „normális” pubertásban is látható, a „nem normális”, tehát kóros, beteg petefészek diagnózisához szükséges a vérben keringő férfi nemi hormon (tesztoszteron) szintjének megállapítása is. Az emlegetett kórkép lényege ugyanis a férfi nemi hormon túlsúlya.
Ha a lánygyermek már elhízottként kerül serdülőkorba, vagy serdülőként kezd hízni, a fiúkra jellemző szőrösödés, aknék jelennek meg testén, és két évvel az első vérzése után még mindig szabálytalan a menstruációja, indokolt az alapos orvosi ellenőrzés – beleértve a petefészkek ultrahangos, ill. a vérben keringő férfi hormonok szintjének vizsgálatát is.
