„Nyár van, olvad a málna a számban, égek egy könnyű lázban...” – tökig gázon szól Rúzsa Magdi dala, miközben utazik a család. Nem nyaralni, nem ám! Egy kalandos út áll előttünk: hárman megyünk, négyen jövünk.
A határon átívelő egészségturizmus évek óta jellemző a szlovák-magyar határ mentén található régiókban. Olvassuk el Nóra történetét.
A fájások egyre erősödnek, én annál hangosabban dúdolom „...és minden percben nyár van...” Nincs messze a kórház, alig 40 km-re és egy határátlépésnyire az otthonunktól. Magyarországon szülök, a kedvenc városomban, Salgótarjánban. Álljunk meg egy lángosra! – persze csak blöffnek szántam. Ki akarna éppen szülés előtt letolni egy jókora adag sajtos-tejfölös lángost a torkán... Amúgy imádom a tarjáni piac lángosát. Nálunk senki nem tud olyan finomat készíteni, mint a piacon, kivéve persze az anyósomat. Kiskorom óta jártunk a salgótarjáni piacra. Kora reggel indultunk, hogy kikerüljük a dugót a határátkelőnél. Az átlag füleki hétvégi programja volt a tarjáni piac. A határ túloldalán minden finomabb volt! Imádtam kószálni a piaccsarnokban, a vállfán függő ruhasorok között tekeregni, a hentesáru standján magamba szívni az akkor még méregdrága Pick szalámi illatát. Persze, az évek során sok minden megváltozott, de Tarjánban semmi. Ott minden a régi...
A remény városa
Így túl a harmincon már másként nézek Salgótarjánra. Nekem és a férjemnek a remény városát jelenti. A tarjáni szülészeten kaptunk reményt és hitet. Itthon meddő párnak nyilvánítottak bennünket az orvosok. Mi nem adtuk fel, kerestük a fényt, a sötét alagút végén a kijáratot. Persze évekbe telt, míg megleltük. Az egyik ismerős ajánlására megbeszéltünk egy személyes konzultációt a salgótarjáni Szent Lázár Megyei Kórház nőgyógyász-andrológusával. A találkozás során energiabombát kaptunk az élethez. Újra elhittük, hogy az élet szép. Nincs lehetetlen! – mondta a doktor úr. Kisvártatva meg is fogant az első gyermekünk: igen, nekem és a férjemnek... Nem volt kérdés, hol szülöm meg a gyermekemet. Csodálattal emlékszem vissza a terhesgondozásra, az egészségügyi dolgozók figyelmére és törődésére.
A szülésen kívül egyéb kezelésekre is sokan utaznak át Magyarországra a jobb kórházi feltételek, a felszereltség és az ellátás magasabb színvonala miatt – és nem utolsósorban azért, mert magyarul beszélhetnek. A hazai kórházakban ez már nem szokványos, a magyarlakta járásokban sem.
Virágzik a szülésturizmus!
Ma az édesanyák egymás kezébe adják azoknak az orvosoknak az elérhetőségét, akiknél a vágyott szülésélményt megtapasztalhatják. A szülésélmény ugyanis kulcsélmény. A szülés lehet megerősítő élmény – de akár életre szóló trauma is. Az utóbbit minden édesanya igyekszik elkerülni, bár néha nem lehet. Vannak várandósok, akik az utazás terhét vállalva, néha több megyehatáron átkelve egy másik országba indulnak szülni. Ez a másik ország az anyaországunk, Magyarország. Hiszik, hogy ott minőségibb szülésélmény várja őket.
Magyarországon szülni!
A határmenti kismamák főképp azért döntenek a magyar intézmények mellett, mert jobb a felszereltségük, otthonos a légkör és a nővérkék is kedvesebbek, mint nálunk.
– Terhesgondozásra is Salgótarjánba jártam – meséli az egyik füleki anyuka. – Egyre több anyatársam panaszkodik, hogy a hazai kórházakból ki van tiltva a magyar nyelv, az alkalmazottak nem akarnak (vagy nem mernek) megszólalni magyarul. Tarjánban nem hoztak kellemetlen helyzetbe azért, mert más vagyok. Pedig más voltam, mert a határon túlról érkeztem, palóc tájszólásban beszéltem, de ettől csak nagyobb figyelmet kaptam. Ami nálunk nem jellemző, mert ha kilógsz a sorból, itt a szemedre hányják. Nekem ez volt a plusz élmény.
Nálunk akár megyén belül is eltérő lehet az ellátás. Nagyon nem mindegy, hogy melyik kórházban szül az anyuka. Ugyanannak a közegészségügyi rendszernek a része mindegyik kórház, mégsem azonosak a feltételek. A losonci magánkórházban rengeteg a császármetszés, és nincs szoptatási tanácsadás. A 30 kilométerrel odébb fekvő Rimaszombatban már anya- és családközpontú szemlélet uralkodik, mégis hideg és rideg az egész hely. Amúgy is rendszerszintű probléma egész Szlovákiában, hogy a nők kiszolgáltatottnak érzik magukat a kórházban. A szülésznővér fellebbenti a hálóinget, és már kaptunk is egy szurit a hátsónkba (valószínűleg „fájáserősítőt”, de senki nem tájékoztat, hogy éppen mi történik velünk). Fekszünk a szülőasztalon, és hipp-hopp, infúziót kötnek a karunkba... Vagy se szó, se beszéd, felfektetnek az asztalra, és az orvos méhszájtágításba kezd. Ennek okán fogadnak szülészorvost, s nyúlnak mélyen a zsebükbe a fiatal párok (hálapénz, te drága). Mikor a páciens fizet, az ad – olykor egy hamis – biztonságérzetet. Nálunk szülésnél a kényelmi szempontok dominálnak, ezért rengeteg a programozott császármetszés és a nem indokolt szülésmegindítás.
Zsuzsa gátmetszés nélkül szeretett volna szülni, ezért ment Magyarországra.
– Az itteni orvosom kinevetett, s kijelentette, hogy a gátmetszést nem kérik, hanem kapják a nők! A gátmetszést azért alkalmazzák, hogy megelőzzék a durva repedéseket. De mikor alkalmazni kezdték, senki nem gondolta volna, hogy rutineljárássá válik, s ha kell, ha nem, sebészollót használnak majd az orvosok a szülésnél. Én a gátvédelem híve vagyok – de nem vagyok elvakult. Mikor az orvosom azt mondta, hogy akkor menjek Ausztriába szülni – ott gátstop van, ezért aztán össze-vissza repednek a nők –, már tudtam, hogy más orvos után kell néznem. Azt is tudtam, hogy itt nálunk senkit nem fogok találni, aki gátvédelemmel vállalja a szülést. Nálunk az orvosok nem vállalnak alternatív szülést (ebben közmegegyezés van), és teljesen ők döntik el, hogy milyen legyen a vajúdás. Végül egy budapesti dúla segítségével találtam meg a szülészorvosomat. Évekkel ezelőtt olvastam Frédérick Leboyer A gyengéd szülés című könyvét, ahol leírja az erőszakmentes szülés módszerét. Szerettem volna, ha a babát rögtön rám teszik, és a köldökzsinórt se vágják el azonnal. Ma már bizonyított, hogy jót tesz a babának, például nem lesz vérszegény. Miután elfojt a magzatvizem, az apukám vitt fel Pestre, a Szent László kórházban szültem. Reggel hétre értünk be.
Hosszú vajúdás következett, közben a dúla masszírozott. Órákig vajúdtam, s miután megszületett a kislányom, egy órán keresztül ott hagyták rajtam, és később is mellettem volt. Körülöttem a szobában minden nő gátvédelemmel szült, s ezen senki nem csodálkozott! A nővérek, a szülészorvos mindvégig, nyolc óra hosszat ott volt mellettem, nem sietett. Ugyanezzel a kis csapattal született meg afiam is, azzal a különbséggel, hogy akkor épp szabad volt az alternatív szoba. Beülhettem a kádba, a meleg víz ellazított. Ki se akartam jönni. Az orvosom azt mondta, csak rajtam múlik, hogy együtt dolgozom-e a fájdalommal... Az első szülésnél próbáltam kikerülni a fájdalmat, ezért tartott tovább. A másodiknál a vízben született meg a fiam. Pozitív élmény volt. Nem a kórházon múlott, mert állami kórházban voltunk, hanem az orvoson. Sajnos, nálunk a szülés ritkán szól a nőről, hanem inkább az a fontos, hogy mi a jó az orvosnak: jól lásson, kényelmesen üljön. Az én orvosom meg arra volt büszke, hogy már fél éve nem volt császármetszése. Ilyet nálunk soha nem hallottam.
A hazai gyakorlat előnybe helyezi a kényelmi szempontokat: rengeteg a programozott császár. Ez azt jelenti, hogy akkor is császármetszést hajtanak végre az anyán, ha az orvosilag nem indokolt (farfekvés vagy mélyen tapadó lepény lehet az objektív ok). Vannak kórházak, ahol minden második szülés császármetszés.
Andrea Salgótarjánban, a Szent Lázár Megyei Kórház szülészeti osztályán szült.
– Eszembe sem jutott, hogy Szlovákiában szüljek! A környékünkön messze nem hallottunk még babamoziról, de Salgótarjánban már végeztek 3-4D-s ultrahang vizsgálatot, és fotót és videót is kaptunk emlékbe, természetesen illeték ellenében. Az itthoni társadalombiztosító nem térített minden kivizsgálást, mert ez csak akkor lehetséges, ha az a vizsgálat nálunk nem elvégezhető. Persze, ilyenkor nem számít a pénz. A nőgyógyászommal megegyeztünk, hogy mihelyt beindul a szülés, hívom. Így is történt. Pénteken, késő délután csörgött a telefonja. Összeszorult gyomorral közöltem vele, hogy úgy érzem, beindult a szülés. Annyit mondott, hogy ne izguljak. Mire beértünk a kórházba, már az osztályon várt. Nem csalódtam. Mifelénk az orvosok a programozott szülést szeretik, szombat, vasárnap nem jönnek be, hiába dugdostál hálapénzt. Akkor szülsz és úgy, ahogy az orvosnak megfelel („Majd szerdán jöjjön be, anyuka, és megszülünk!”).
Marika idevalósi, de átjár dolgozni a határon túlra: a salgótarjáni kórház ápolónővére. Több környékbeli kismamának segített.
– Sokan fordulnak hozzám, hogy intézzek nekik magyarországi konzultációt. Az itteni nőgyógyász például közli a kismamával, hogy a szíve alatt hordott magzat Down-szindrómás. Tarjánban komplexebb ultrahangot kap, és kiderül, hogy nincs semmi baj, csupán babakelengyét kell duplán venni, mivel ikerterhességről van szó. Szerintem a magyar orvosi gárdának felelősségteljesebb a hozzáállása, nem rémisztgetik halálra a kismamákat. Itt az újszülöttnek be van biztosítva a pelenka, a popsitörlőkendő, az anyukának nem kell SOS-kofferbe bepakolni a fél életét, mikor bevonul szülni.
Néha az anyukák is ódzkodnak a hüvelyi szüléstől, mert azt hiszik, hogy ez a kényelmesebb – pedig itt utána jön a fájdalom. A nők azt tartják, hogy császármetszés esetén nem kell végigszenvedni a vajúdást, a szex is könnyebb utána, hisz nem sérülnek „ott lent”, a babánál itt nem léphet fel oxigénhiány (s ezzel agyi károsodás) stb. Nem tudatosítják, hogy komoly hasi műtétről van szó.
Tünde is a salgótarjáni szülészeti osztályon dolgozott, így nem volt kérdés, hol szüli meg a gyermekét.
– Ide jártam egészségügyi középiskolába és mindennemű betegségemet is Tarjánban kezeltettem. Huszonnégy éve ugyanahhoz a salgótarjáni nőgyógyászhoz járok. Két kislányunk van. Az első gyermekemnél a köldökzsinór okozott gubancot, de nagyon rutinosan megoldották az orvosok. A kisebbik lányomnál már nagyobb volt a probléma, mivel nem fordult meg bennem, és lábbal szeretett volna a világra jönni. Ennek ellenére, hál’ istennek, természetes úton szültem mindkettőt. Otthon nem úsztam volna meg császár nélkül. A szülési élményem csupa jó érzéssel tölt el. A tarjáni szülészet „rooming in” rendszerben működik. Ez azt jelenti, hogy az újszülöttek a nap 24 órájában az anyukák mellett vannak, és becsületesen felkészítik a kismamákat a szoptatásra. A korai hazabocsátást is támogatják, magas és országosan elismert a magzatok ultrahang diagnosztikája. Fontos a gátvédelem, ennek is kellő figyelmet szentel az itteni orvosgárda. Alternatív szülőszoba is rendelkezésre áll, ahol sarokkád, franciaágy, mobil CTG készülék és vajúdó labda van. A meleg vízben könnyebb ellazulni, fájdalomcsillapító hatása van, a gátsérülések ritkábbak vagy kisebbek...
Amit érdemes tudni!
Egy esetpélda, mik a teendők, ha külföldön születik a gyermek: Salgótarjánban, a Szent Lázár Megyei Kórházban szült a kismama. A szülők szlovákiai magyarok, nincs magyar állampolgárságuk. Az újszülött baba ideiglenes magyar anyakönyvi kivonatot kap, ezt hivatalos fordítóval le kell fordíttatni szlovák nyelvre, és elvinni a szlovákiai anyakönyvvezetőhöz. Ő elküldi azt a szlovák belügyminisztériumba, ahol kiadják a szlovák állampolgárságot igazoló anyakönyvi kivonatot. Ez másfél hónap. Megint utazik a család, ugyanis gyerekestől el kell menni a budapesti szlovák nagykövetségre, hogy saját útlevelet igényeljünk a babának. Amíg ez nincs elintézve, hivatalosan nem hozhatnánk át a határon a gyermeket. Az ügyintézés meglehetősen időigényes. Gyakori jelenség a hivatalokban, hogy ritkán tudja a jobb kéz, mit csinál a bal.
Mit térít és mit nem a szlovákiai TB?
Az uniós polgárok szabad mozgásának érdekében az európai szabályok bizonyos esetekben mentesítenek bennünket a fizetési kötelezettség alól, ha egy másik tagállamban vesszük igénybe az orvosi ellátást. A terhességi vizsgálatok és szülés esetére az Igazgatási Bizottság S3-as határozata különleges szabályokat állított fel. A 883/04/EK uniós rendelet 19. cikkében szereplő „orvosi okok miatt szükséges természetbeni ellátások” körébe beemelte a terhességgel és szüléssel összefüggésben nyújtott ellátásokat, azzal a korlátozással, hogy a másik tagállamban való tartózkodás célja nem lehet kimondottan ezen ellátások igénybevétele. Eme határozat alapján tehát, ha más igazolható okból a kismama Magyarországon tartózkodik, az ottani állami egészségügyi központokban is elvégezhetőek a szüléssel összefüggő vizsgálatok. Abban az esetben, ha kimondottan a szülés végett utazik az állapotos nő Magyarországra, csak akkor részesülhet a magyar biztosítottakkal azonos ellátásban, ha fel tudja mutatni a szlovákiai biztosítója által előzetesen kiadott E-112-es (vagy az azt felváltó S3-as) nyomtatványt.
Tervezett gyógykezelést azonban csak akkor kaphatunk, ha az a kezelés az országunkban nem áll rendelkezésre, vagy sokat kellene rá várni. Ha a család ingázik Magyarország és Szlovákia között, mert az egyik fél esetlegesen kint dolgozik vagy mindkét országban, az E 106-os (vagy az azt felváltó S1-es) nyomtatványt is kikérheti a biztosítójától – és így teljes egészségügyi ellátásban részesülhet mindkét tagállamban. A biztosítók által térített műveletek listáját a 777/2004-es számú kormányrendelet tartalmazza – ide tartozik pl. a CT, a mammográfia vagy az ultrahangos kivizsgálás, szülés stb. A költségtérítést formanyomtatványon kell igényelni, a kérvényhez mellékelni kell a kezelőorvos által kiállított beutalót (vagy annak másolatát). Pszichiátriai, szemészeti és bőrorvosi kezelés, illetve ellenőrző vizsgálat esetén nincs szükség beutalóra.
A gátvédelem nálunk még nem elterjedt. Kényelmetlen is lehet, mert a 36. héttől gátmasszázzsal, speciális masszázsolajjal, masszírozással kell rá a gátat felkészíteni. Magyarországon némely kórházban már nővérek tanítják a gátmasszázst.
Sok a cécó, mégis!
Mégis, miért éri meg egyik országból a másikba utazni egy kivizsgálásért, ha ennyi a gond körülötte? Miért dönt úgy egy jövendő édesanya, hogy vajúdás közben felnyalábolja a családját? Ahány szülés, annyi magyarázat. Van az a szakmai stáb, akikért érdemes hegyet mászni. Anyatársak! Kívánom, hogy mindannyian találjátok meg az orvosok közül azokat a kiválasztottakat, akiket megtiszteltek azzal, hogy közösen éljétek át a születés csodáját.
Férjek! Kívánok nektek sok erőt, kitartást és hitet, hogy bátorítani, támogatni tudjátok a születendő gyermeketek édesanyját. Jó utat kívánok minden olyan szülőpárnak, akik épp valamelyik messzi kórház felé tartanak. A többi autósnak meg csak annyit üzennék, hogy figyeljenek még jobban az utakon, mert kismamák is vannak köztük, és olykor nagyon sietnek.
Varga Henrietta
Kapcsolódó írásunk: A TÜKÖR és a szobordöntögetés
