A szerelem azt jelenti, hogy szeretnénk belebújni a másik bőrébe, méhecske módjára mindig körülötte döngicsélni. Az okostelefonunkkal ezt meg is tehetjük, megszerezhetjük kedvesünk jelszavát, s azontúl fel s alá garázdálkodhatunk a telefonjában.
Interjú Nagy Reginával, aki szinte függővé vált, szüntelen a párja telefonját figyelte. Ma már óva int a lesimobilozástól.
Nagy Regina
Nem, nem minden második lány, ma majdnem mindegyik lány ki- s bejár kedvese telefonjába: lecsekkolja, ki lájkolta a párját, kit lájkolt a párja, letiltja azt a lányt, aki visszajárogat párja oldalára.
– Rengeteg kapcsolat megy tönkre a mobilban való kutakodás miatt – mondja Nagy Regina. Regina 24 éves, a Csallóköz szívéből, Nyárasdról származik. Idegenforgalmi középiskolában végzett, majd közgazdaságtant tanult. Kedvesével 17 évesen, a középiskola alatt ismerkedtek meg, hetedik éve alkotnak egy párt.
– Párom kőművesnek tanult, aki igazi mester! – folytatja Regina a bemutatkozást. – Egy egész házat képes felépíteni, az alaptól a tetőig. Nagyon ügyes a szakmájában, most épp a közös fészkünket építi. A Spartan Race akadályversenyen jöttünk össze. Láttam, milyen kitartó, megfogott külsőleg és belsőleg is. Az is tetszett, hogy van egy közös szenvedélyünk, a sport. Én is évekig kézilabdáztam.
– Mennyire befolyásolta kapcsolatotokat az internet?
– Az elején éretlenek voltunk. Én még csak 17 éves voltam, a párom alig 20. A telefon ördöge azonnal bezavart a viszonyunkba.
Nőcis hisztirohamaim voltak, számon kértem rajta, hogy miért jelölgetik be lányok a Facebookon, vagy miért írnak rá. Egyáltalán: miért vannak szép női ismerősei?!
– Mikor megismerkedtetek, mindkettőtök fent volt már Instagramon?
– A páromnak a mai napig nincs Insta-oldala, a Facebookját viszont szorgosan figyeltem. A Spartan napján szakítottak az exével, és mi rá egy hónapjára jöttünk össze. Nem tagadom, kissé bizalmatlan voltam vele... Az exe még tőlem is fiatalabb volt, gyerekes módon viselkedett, félreérthető üzenetekkel bombázta a páromat. Szerencsére rájött, hogy ebből már nem lesz semmi, s végül minden jól alakult.
– Hogy látod, mennyire jellemző, hogy a pasi a kávéházi szőke pincérnőt lájkolja, miközben a párja ott hever a kanapé másik felén?
– Szerintem, aki szereti a párját, az ilyenre nem kapható. Vagy nem fog visszajelezni. Viszont, ha valaki szüntelen a szép lányokat lesegeti, az könnyen csapdába esik. Ez a lányokra is érvényes. Ilyenkor kezdetét veszik az oda-vissza lájkolgatás, a flörtölés. Laza húr ez, de megfeszülhet, ha húzogatni kezdjük. Kialakul egy kapcsolat, később egy érzés. Miközben minden igazi nő azt vallja: ne legyen mellettem más. Ne írogasson a párom senkinek, mert ez tiszteletlenség velem szemben! Ne nézegesse a félpucér orosz modellek képeit a mobilján, ne vigye mindig magával a telefonját, vagy fordítsa le az étteremben. Ez nem fér bele egy szerelmi viszonyba.
– Más lányok is írogattak a párodnak?
– Nagy szerencsém van, hiszen a kedvesem mindent megoszt velem, és mindig megmutatta az üzeneteit. Ez kifogta a szelet a vitorlámból, akkor azt gondoltam, biztos minden rendben van. A kisördög azonban nem hagyott nyugodni. Pedig csak azokkal az ismerőseivel beszélgetett, akiket a munkája révén ismert, és az egyeztetések miatt írtak rá. Ekkor kezdődtek a féltékenységi hisztijeim: miért ír nekik, miről beszélgetnek? Napirenden voltak a veszekedések. Egy heves vita után aztán észhez tértem: ez volt a fordulópont. Rájöttem, hogy a kémkedésemmel csak megmérgezem az életünket! A vita után mindketten megijedtünk, és leálltunk a mobilmániánkkal.
– Mi váltotta ki a nagy vitát?
– Akkor már heti négy-öt napot is együtt voltunk. Az egyik este tévét néztünk, és én szokás szerint a telefonját bújtam, majd kérdőre vontam, hogy az exe még miért az ismerőse? Sorra vettem az ismerős lányokat, mindegyikre rákérdeztem: ki ő, és miért barátkoznak? Ebből nagy veszekedés kerekedett, a párom pedig kijelentette: „önjáró módon” viselkedem, sztorikat kreálok, melyeknek nincs semmi alapjuk. Nincs elég problémám? Miért csinálok újakat magamnak? Farkast kiáltok, miközben kapcsolatunkat nem fenyegeti veszély. Ma már tudom, hogy igaza volt! A leselkedéssel olyan spirálba kerülhet az ember, hogy teljesen elveszítheti maga felett a kontrollt. Azt sem fogja tudni, mi az igaz, mi a hamis, s a végén beleroppanhat.
Az a legjobb, ha hozunk egy döntést, és azt mondjuk magunknak: Na, jó, ebből elég, mert ez már a vég! Ha nincs bizalom, akkor semmi nincs! Milyen viszony az, mikor mindig csak azt lesem, hogy mikor csaphatok le a párom telefonjára?
– Hogyan tudtál lecsapni rá?
– Mindennapi rutinja, hogy hazatérése után megiszik egy kávét, amivel jelképesen kilép a munka világából, majd átöltözik. Én ezalatt gyorsan átpörgettem a telefonját: kivel sms-ezett, kit hívott fel aznap, kivel váltott üzenetet a Facebookon... „Nide, hisz új ismerősei vannak, ezt a vigyorgó lányt miért lájkolta?” És így tovább. Ez ment mindennap.
– Honnan tűntek fel az új ismerősök?
– Az elején minden zsenír nélkül válaszolt egy ismeretlen lánynak, ma már ilyen nincs. Most már nem jelöl vissza ismeretleneket. Elég pár félreérthető üzenet, s máris kialakulhat a bizalmatlanság. Szerintem az elején még túl fiatalok voltunk. Azóta a szokásaink jócskán megváltoztak. Arról nem is szólva, hogy a párom egy nagy cégnél dolgozik, ahol új emberekkel kerülhet kapcsolatba. A Facebook pedig kidobja, ha valakinek új ismerősei vannak, és a chatfelületen megmutatja az utolsó tíz ismerőst. Most már mindenki lenyomozható, s egy eltévedt üzenet bankot robbanthat. A Messenger új opciót kínál: titkos beszélgetésre is van lehetőség, és beállítható egy funkció, ami pár másodperc után eltünteti az üzeneteket. Szerencsére most már nem érzem azt, hogy más is beférkőzhet közénk, akkora bizalomfalat húztunk fel magunk köré a párommal. Együtt tervezzük a jövőnket. Neki is a „mi“ a fontos, így nincs okom a féltékenységre. Igazság szerint a mai fiatalok nagy kelepcébe kerültek. Régen nem volt ennyi lehetőség az ismerkedésre. Most elmegy mellettünk valaki az utcán, és a Facebook azonnal ismerősnek ajánlja.
– Ma már a lányok is vadásznak: a párodra nem nyomulnak?
– Volt egy munkatársa, aki bejelölte a Facebookon. Olyanokkal piszkálta, hogy: „Jaj, most beteg a kiscicám, mit csináljak vele?”, „Jaj, most nem eszik a kiscicám, mit csináljak vele?”. Én akkor kijelentettem, hogy ebből elég legyen. Szerencsére a páromnak is leesett, hogy ez már több, mint egy munkakapcsolat.
– Régen a nők körmönfontabban közölték a párjukkal, ha valami nem tetszett nekik. Te az egyenes beszéd híve vagy?
– Mindenképp. Szépen megkértem, hogy fejezze be a külsős beszélgetéseket, mert ennek nem lesz jó vége. Ne beszélgessen magánéleti dolgokról más lányokkal, mert kísértésnek vagyunk kitéve, s minden ember gyarló. Tiszta vizet öntöttem a pohárba.
– A pasik nem féltékenyek a csajokra, nem kutakodnak a telefonokban. Vagyis én nem tudok róla, a barátnőimnél sem jellemző. A pasik nem vesznek el a részletekben, bezzeg mi, nők! A párom esténként nem cseni el a telefonomat, s nem nézi meg titkon, hogy kivel váltottam bizalmas üzeneteket. Mindig azt mondja, neki erre nincs szüksége. Ő érzi, hogy én szeretem.
– A nők miért éreznek késztetést a kutakodásra?
– A nők rivalizálnak egymással. Ha valaki az enyém, akkor résen kell lennem, nehogy ellopják. Az a történelmi tapasztalat, hogy „a jó pasi érték“. Mindenhol azt látjuk, hogy a nő a csábító.
– A fiatal párok többsége alig kommunikál egymással, szótlanul nyomkodják telefonjukat.
– A munka után mi is a Facebookot pörgettük egész este. Alig szóltunk egymáshoz. Aztán megegyeztünk, hogy ennek véget vetünk. Jellemző ránk, hogy mindent megbeszélünk. Kikötöttük, hogy csak a tévés reklámok alatt vehetjük elő a telefonunkat, utána egymáshoz bújva tévézünk, vagy csak lazán beszélgetünk.
– A barátnőid is lesik a fiúik közösségi oldalait?
– Persze, ez ma már népszokás. Van, aki még a nyomkövetőt is beállította a mobilján, hogy lássa, merre jár a párja. Sajnos, az ellenőrzés már olyan, mint a fogmosás: a napi rutin része. Az a legnagyobb baj, hogy így bizalmatlan üzemmódban létezünk: nem a pasira figyelünk, hanem azt várjuk, mikor tesz valami tisztességtelent. De van egy jó hírem, le lehet szokni róla. Nekem is sikerült!
A telefon túszai
Mikor még nem volt okostelefon, a levadászott vagy kósza sms-ek miatt mentek tönkre a házasságok. Az egyik barátnőm egy párnák között pittyegő mobilüzenet miatt vált el, tizenkét évi házasság után. Ekkor még sok múlt a véletlenen – ám jött az okostelefon, melynek segítségével már teljes kontroll alatt tarthatjuk a kedvest. Mérföldkőhöz értünk: az „ügyes“ lányok előtt nincs többé titok. A vadmacskák közös Facebook-oldalt létesítenek a párjukkal, így elolvashatják egymás üzeneteit. Plusz ezzel a többi vadmacska tudtára adják: ez a férfi az enyém. El a kezekkel tőle! S beköszönt az orwelli világ: nincs „saját szoba“, saját üzenőfal.
Végkifejlet!
Miközben ezt a szöveget pötyögöm a számítógépbe, csenget a futár, a képe vörös. Elege van! S elpanaszolja, hogy a barátnője miatt hetente jelszót cserél a telefonján, mert az kémkedik utána, a múltkor a munkából hazafelé jövet már követte. Nincs egy szabad perce, félóránként hívja: „Mi újság?” „Mi újság lenne? Újabb hat háztömböt jártam be, lóg a nyelvem.”
Axióma: Minél több az információ, annál rosszabb. Egyre inkább úgy érezzük, hogy információs alulterheltségben szenvedünk.
A férfi beszél
Laci barátnője szintén kutakodik.
– Minden héten összeveszünk azon, hogy kit lájkoltam be, ki írt rám... – mondja Laci. – Nem akarja megérteni, hogy rajta kívül nekem nem kell senki más! Tudja a jelszavam, reggel kávézás közben a hátam mögé áll és leselkedik. Éjjel nemegyszer arra ébredek, hogy a telefonomat bújja. Engem bezzeg nem érdekel az ő mobilja, mert nem akarok képzelegni.
– Mi történik, ha egy lány rád ír?
– Meggyanúsít azzal, hogy biztos a szeretőm, vagy a lány akar tőlem valamit. Mikor munkában vagyok, akkor is csak azt lesi, hogy hány percig vagyok fent az Instán, s ha nem jelentkezek be nála, akkor lecsap: „Kinek írtam?”, „Miért?” Nem bízik bennem, pedig nincs rá oka. Egy árnyvilágban élünk.
