Tisztelt Szerkesztőség!
Még van pár évem a harmadik X-ig, de sokszor úgy érzem, legalább százéves vagyok. Ennek oka, hogy a férfi, akit szerettem, csúnyán átvert. Csak szerelemre vágytam, s mikor úgy hittem, rám talált az igazi, már nem láttam tovább az orromnál. Ő pedig kihasználta a naivságomat.
Húszéves voltam, mikor a kedvenc zenekarom koncertjén összetalálkozott a pillantásunk. Szerelem volt első látásra, annak ellenére, hogy jóval idősebb volt nálam. Nem érdekelt a korkülönbség, mert a szavaival teljesen elbűvölt. Őszintének és egyenesnek tűnt. Elmesélte, hogy a feleségével válófélben vannak, s mivel kölcsön van a házukon, egy ideig kénytelenek még egy fedél alatt élni. Az adósság rendezése után azonban ott akarja hagyni a házat a nejének és két közös gyermeküknek.
Nem zavart, hogy nős, még csodáltam is, amiért továbbra is gondoskodik a családjáról. A szüleim azonban kikeltek magukból, és ultimátumot adtak: ha vele akarok lenni, haza nem mehetek.
Titokban találkozgattunk három éven keresztül. Ez volt életem legboldogabb időszaka: a lebukás esélye különleges színt vitt a kapcsolatunkba. A tenyerén hordott: megvárt az egyetem előtt, vacsorázni, kirándulgatni vitt, szerelmes SMS-eket küldött, és én minden szavát elhittem. Az egyetem után dolgozni kezdtem, és úgy döntöttem, nem titkolom tovább a kapcsolatunkat. A szüleim nehéz természetű emberek, megmutatták, hol találom a kijáratot. De én szerettem őt, és összeköltöztünk. A barátaim véleményét is féltékenységüknek tudtam be. Együtt tervezgettük a jövőt, babát szerettünk volna.
Üzletkötőként dolgozott, így nem volt furcsa, hogy néha napokig távol volt. Eszembe sem jutott kételkedni benne. Egy véletlen találkozás buktatta le: megláttam őt mással csókolózni. Mint kiderült, a felesége volt az. Egész idő alatt hazudott a feleségének és nekem is. Kettős életet élt, mindkettőnket átvert és kihasznált. Nem akartam végighallgatni a magyarázkodását. Sokáig zaklatott. Még a számomat is lecseréltem, de hiába. A felesége visszafogadta őt, én pedig hazaköltöztem a szüleimhez, és sokszor hallgatom a feddéseiket. Utólag már én is okosabb lennék.
Edit
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
