Huncut egy fickó volt ez az Anonymus, nemhiába fedi homály a nevét, s takarja el arcát sokatmondóan a kámzsa, ahogyan az ópusztaszeri emlékparkban található szobrán is láthatjuk. Mert bizony vagy 300 esztendővel a honfoglalás után ezt-azt alighanem megszépített történeteiben.
Így esett, hogy Szert tette meg az első országgyűlés helyszínének. Merthogy ezt írta: „Azon a helyen a vezér és nemesei elrendezték az országnak minden szokástörvényét meg valamennyi jogát is, hogy miképpen szolgáljanak a vezérnek meg főembereinek, vagy miképpen tegyenek igazságot bárminő elkövetett vétekért. Azt a helyet, ahol mindezt elrendezték, a magyarok a maguk nyelvén Szer-nek nevezték el azért, mert ott ejtették meg a szerét az ország egész dolgának.”
Mese-e vagy valóság ez, talán sosem tudjuk meg, de annyi bizonyos, hogy a régészek Szer helyén monostort és Árpád-kori temetőt találtak, tehát a történet nem teljesen elvetendő. A kolostor rommá vált, és talán ezért lett az egykori Szerből Pusztaszer. Ópusztaszer helyén, a kolostor romjai mellett, századokon át Sövényfalva állt, mely sövényfalú házairól lett elkeresztelve. Az Ópusztaszer név, bármilyen veretesen hangozzék is, mindössze 1974-től ismeretes. Ha legenda, ha nem, szép hinni benne, hogy ezen a helyen, a történelmi Magyarország kellős közepén gyűlésezett Árpád vezér hű embereivel.
A magyar pusztában
Amikor először jártam a magyar pusztában, meglepődtem. A Csallóköz színeihez, termőföldjeihez szokott szemem végtelen fakósárga tájat vélt felfedezni, melyet csak ritkán szakít meg egy-egy gémeskút vagy tanya. Az illatok sem tetszettek: mindenütt por kavargott. Aztán lassan észrevettem, hogyan találkozik a föld az éggel ebben a végtelen messzeségben... Felfedeztem, hogy mennyi állat nyüzsög körülöttem. Háborítatlan nyugalomban. A Hortobágy Magyarország egyik jelképe. Megőrizte a pásztorhagyományokat, a szilaj állattartást és az ősi magyar háziállatfajtákat (a magyar szürke marhát, a racka juhot, a mangalica sertést és a nóniusz lovat).
A turistáknak gyakran rendeznek látványos „behajtásokat a legelőről“. A pásztor hajtja be az állatokat, a gazda számlál a kapuban, és persze más, viseletbe öltözött személyek is felvonulnak...
A táj óriási szőnyegként terül el, közepén ezüstös szalagként kanyarog a Hortobágy folyó, s csak néhol emelkednek alacsony halmok. Ezeket az úgynevezett kunhalmokat (kurgánokat) emberi kéz alkotta: a középső rézkorban beözönlő nomádok építették őrdomboknak vagy temetkezési helyeknek. A Hortobágy döntő hányadát sziki gyepek, legelők és egy tavakból és holtágakból álló „vízország” teszi ki.
Fontosságát madárvilágának köszönheti: a Magyarországon átvonuló madarak többsége a Hortobágyon pihen meg. A daru- és vadlúdvonulás az egyik legszebb látványosság, és az eddig megfigyelt legnagyobb darucsapat 55 ezer madarat számlált! S ha kirándulócsapatunknak szerencséje lesz, látni fog egy – nálunk csak a Hortobágyra jellemző – természeti jelenséget, a délibábot. Úgy tűnhet: a tanyák vagy a legelésző csordák visszatükröződnek az előttük elterülő tóban. Aztán közelebb érve rácsodálkozunk: nincs is ott semmilyen tó! Ez tehát a délibáb. Látszólagos vízfelszín ott, ahol víznek nyoma sincs, és ebben tükröződnek a tárgyak, állatok. Mindennek semmi köze sincs a tündérekhez. A jelenség tudományosan magyarázható, és máshol úgy nevezik, hogy fata morgana.
A körképről
Ópusztaszer ma a Nemzeti Történeti Emlékparkkal büszkélkedhet, melynek alapjait még a millenniumi ünnepségek idején rakták le. Az évek során rengeteg látnivalót halmoztak össze ezen a történelmi helyen. Köztük is előkelő helyet foglal el Feszty Árpád 1894-ben elkészült körképe, A magyarok bejövetele. Feszty – aki származásában német, de szívében mindenképpen magyar volt – apósa, Jókai Mór szavára hallgatott, amikor a vízözön helyett a honfoglalást festette meg. A mű a maga nemében a mai napig lenyűgöző.
Még nem volt mozgókép, amikor divatba jöttek a körképek. Egy kör alakú teremben felállítva, és valós tárgyakkal kiegészítve, a valóság hatását keltették. Úgy képzeljük el, mint mostanság a 3D-s mozit, de ehhez nem kell speciális szemüveg. Aki látja, úgy érzi, maga is benne van a képben. Jönnek a magyarok kocsikkal, asszonyokkal, harcolnak a harcosok, és révül a táltos...
Páratlan élményt nyújt ez a kép, mely a második világháború idején csaknem megsemmisült, és lengyel restaurátorok kitartó munkájának köszönhetően láthatjuk mai pompájában.
A festőről
Feszty Árpád Ógyallán született 1856-ban. Elszökött vándorszínésznek (ez akkoriban igencsak romantikus hivatásnak számított), majd Münchenben, Párizsban, Velencében és Bécsben tanult festészetet. Nem igazán tudta elfogadni a korlátait. Különleges ember volt, akit a körkép megfestése testileg-lelkileg igencsak igénybe vett. Hiába, csak kivételes elmék képesek kivételes dolgok létrehozatalára! A festészet mellett az írással is próbálkozott. Tehetséges és sokoldalú volt, de rajongó természete olykor fásultságba csapott át. Ha megfáradt, felüdülést csak a kingyesi tanyáján talált, ahova számos barátja is ellátogatott. (Kingyes Ógyalla közelében van.)
Feszty Árpád
Feszty Masa emlékei
A festő lánya (édesanyja Jókai Róza) így vall a körkép festésének időszakáról:
„Apám nem ismert fáradtságot, időt és főképpen anyagi áldocczatot, hogy a világon fellelhető összes adatokat fel ne kutassa. Át kellett tanulmányoznia a történelmi könyvek halmazát. Hónapokig ült budapesti és bécsi könyvtárakban, ahol maga Thallóczy Lajos segített neki az anyaggyűjtésben. Thallóczyval együtt gondoltak arra, hogy az ázsiai népek ruházatára és fegyverzetére vonatkozó adatokra kell támaszkodni. Szerencsés nyom volt. Apám még a perzsa és indus motívumokat is összehasonlította a magyar falvak viseletével. Egy pillanatra sem vélt ezzel tudományos konstrukciót teremteni. Képzelete találta meg itt azt az alapot, amelyen aztán a festő tovább építhetett. Sok adatot talált az országos néprajzi gyűjtemény ural-altáji részében is... Orosz szakemberekkel is érintkezésbe lépett, akiktől megtudta, hogy I. Miklós cár megrendelésére készítettek egy díszes kivitelű ...munkát az összes ázsiai népek typusairól, viseletükről, szokásaikról, fegyverzetükről, lakásaikról. Ez a mű csak pár példányban készült, kizárólag uralkodók részére. Egy példányát, I. Ferenc József tulajdonát, a bécsi császári könyvtárban őrizték. Nagyot lendült az anyaggyűjtés ennek ismerete révén.“
A festőtársakról
A körképet Feszty Árpád nem egyedül festette meg, számos festőtárs segédkezett a hatalmas munkában. Feszty érdeme azonban elvitathatatlan, hiszen még a Vereckei-szorosnál is tábort ütött, és festett (az ott élő jámbor ruszinok nagy csodálkozására!).
Maga a monumentális mű, a zseniális kompozíció teljes egészében Feszty Árpád érdeme.
A többiek a részleteket festették. Ismét Feszty Masa visszaemlékezéseiből:
„Az egész kép kompozíciója Apámé. Az égboltot és az összes előtérben lévő nagy alakokat is ő maga festette. A szekereket, ökröket, az előtéri sziklákat szintén ő, Mednyánszky László, Újváry Ignác, Spányi Béla és Olgyay Ferenc a háttéri tájakat vállalták. Pállya Celesztin a táborozási, sátorverési jeleneteket, Vágó Pál a lovakat. Az előtéri nagy lovakat és a vezérek lovait Apám. Hogy Ziegler Károly, Mihalik Dániel és Barsy Adolf mely részeknél dolgoztak, azt már nem tudom. A gyönyörű, aranysárga hegyoldal Mednyánszky remekműve volt. (Sajnos, ez a rész pusztult el egészen.)... A vezérek és a főalakok vonásaiban felismerhetjük az akkori magyar élet kisebb-nagyobb szereplőit. A bekötött szemű vitéz például Tuba János, Apám komáromi gyerekkori pajtása, képviselő. Árpád alakja: Apám önarcképe. Vonásai, alakja, fejtartása, még kartartása is az övé. Mindenki ráismert.“
Árpád fejedelem
Asszonykéz nyomát is őrzi a körkép: „Mikor már nagyon lázasan dolgoztak, Apámnak engednie kellett elvéből, hogy Anyám csak feleség és múzsa legyen s ne fessen; befogták hát Édesanyámat is dolgozni. Sokszor mesélte, hogy ő csak a halottakat festette, mert se lovagló, se álló alakot nem mert vállalni. Ti. a világon a legnehezebb, hogy egy festett alak jól álljon lábán, vagy üljön a nyeregben, így aztán végül rábízták majdnem az összes halottakat“ – áll Feszty Masa visszaemlékezéseiben. A lány – akárcsak Jókai Róza, az édesanyja – maga is festőművész volt.
Hogyan lehetett ekkora vászonra festeni?
Eredetileg egy pompás, egybeszőtt belga vászonra festették a képet, amely a második világháborúban csaknem teljesen megsemmisült, de sok darabba vágva egy részét megmentették – így lehetett később restaurálni. A körkép 1500 cm magas és 12 000 cm hosszú. Hogyan lehetett ilyen hatalmas vásznon dolgozni? Egy jóval kisebb, előre elkészített festménnyel (pontosan egytizednyi méretűvel), amelyet aztán egyszerű vetítőgéppel a hatalmas, 1800 négyzetméternyi vászonra vetítettek (mozi még nem volt!).
Nem hinnénk, mit festettek fel először! Az emberfeletti munkát az égbolt megfestésével kezdték, csak utána jöttek az alakok. Ópusztaszeren számos látványosság fogadja az odaérkezőket, de a Feszty-körkép csodáját nem múlhatja felül semmi sem.
Feszty Árpád A magyarok bejövetele című alkotásának vázlatait a „Tündér-tanyán”, azaz Kingyesen, a legendás nyári kúriájában festette. (Kingyes egy tanyavilág, amely Komáromtól nem messze, Vágfüzes és Martos között terül el.) Érdekesség, hogy az alkotás számos alakját a martosiakról mintázta: az ottani parasztokat honfoglalás kori viseletbe öltöztette, és a valóságban is megrendezte a körkép nagy lovasrohamának jeleneteit. Leghíresebb modellje Bazsó Lidi volt – róla mintázta a fejedelemasszonyt. Ennek emlékére 2011-ben a Feszty család Komáromban élő leszármazottja, Csíziné Feszty Zsuzsa 1 méter magasságú, martosi népviseletbe öltöztetett babát ajándékozott az Emlékparknak. A baba csodálatos öltözetét egy martosi özvegyasszony, a 91 esztendős Seemann Ferencné készítette, aki valaha a „fejedelem-asszony” szomszédja volt.
Táltos
Ma már csak egy düledező tornyocska emlékeztet a régi kúriára. (Sajnos, egy túlbuzgó kommunista a hetvenes években az épületet buldózerrel betolatta a ház mögötti tóba.) Pedig szebb napokat is megélt a „Tündértanya”! Éjszakákon át beszélgettek, mulattak itt a kor meghatározó személyiségei, művészei, Feszty Árpád barátai. Csak néhányat megemlítve: Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Bródy Sándor, Dankó Pista... Látogatásaikat mindig „dokumentálták” is, elég sajátos módon: rövid versikéket, rigmusokat véstek a ház gerendáira. Például:
1894. 12, 13, 14,
Itt mulatott három ember, azaz négy
Lányi Géza cimbalmozott
Gárdonyi meg ugrándozott
Vidám volt a nádas határ
Pósa dalolt mint a madár
Ilyet nem látott a Kárpát!
Isten veled Feszty Árpád!
Az irodalomtörténeti kuriózumnak számító gerendákat sikerült kimenteni, és a Feszty-család jóvoltából méltó helyre kerültek: az Emlékparkba, a Feszty-körkép mellé. Felújításuk után a 8 db gerendán összesen 52 hosszabb-rövidebb, többnyire verses felirat vált olvashatóvá.