Aki megnézi ezt a képet, mindjárt azt kérdezi: Van ilyen a valóságban?
Az emberek reakciója különböző. Van, aki azt mondja: Miért is ne lehetne? A másik kételkedik. A harmadik cinikusan megjegyzi, hogy: Mi lenne egy ilyen helyen az allergiásokkal? A negyedik azt kérdezgeti: Milyen virágok ezek, százszorszépek?
Titkon persze mindannyian azt szeretnénk, ha ilyen képekkel találkoznánk a városi utcákon. Mert a világnak szüksége van virágokra. Csak nemrég tudtam meg, hogy a nagyvárosokban az éjszaka leple alatt titkos kerteket ültetnek ki szorgos emberek. Ők a virágmentők, a világ megmentői.
A Titkos virágok kertje című könyvben a főhősnő az éjszaka kellős közepén ültet virágokat vadidegenek számára. Holdvilágos éjszakákon helyet keres a városban, ahova virágokat telepíthet.
Hátizsákjában viszi a nedves jutavászonba tekert kankalinokat, ciklámeneket és tulipánokat. Mindig gondosan előre kiválogatja a növényeket az ágyásokhoz. Minden virágnak jelentése van, a sárga kankalin az újjászületést, a jácint a bátorságot, a rózsaszín tulipán a reményt szimbolizálja. Az éjszakai kertész szorgosan dolgozik, a lapát és gereblye karjai meghosszabbításává válnak.
Munka közben szívverése lelassul, együtt lélegzik a széllel. A végére hagyja a rózsákat, ezeket az erős illatukért ülteti. A városi virágmentő mindenhonnan összeszedi a növényeket, akár a szemétből is, s megmenti őket, termékenyebb földet vagy jobb fekvésű helyet keres a számukra.
A virágok meghálálják a gondoskodást, szorgosan nyílnak és illatoznak. Minden kertész boldog ember, mert a virágok gondozása során megismeri az élet valódi ritmusát. Ráébred arra, hogy az élet nem szorongás, hanem nyugalom és szemlélődés. A kert mindig viszonozza a szeretetünket.
