Lehet pöttyös, csíkos, rövid, hosszú, cicás, szuperhősös, Chewbaccás, méregdrága, olcsó, hercegnős, de az tény, hogy a legkényelmesebb gönc, amit előhúzunk a szekrényünkből. Alváshoz viseljük (vagy nem, mert van, aki pőrén szereti), de ha úgy érezzük, akkor akár egész nap benne lébecolunk. Ki gondolná, hogy csupán egy évszázada viselünk pizsamát?
Ebben a káosszal fűszerezett időszakban a pizsamáim és én minden eddiginél szorosabb barátságot kötöttünk. Igaz, eddig is előnyben részesítettem őket a blúzokkal, szoknyákkal, csinos ruhákkal szemben, hiszen nő létemre nem rajongok a kiöltözésért.
Számomra a kiöltözés amolyan Annie Wilkes-féle tortúrával ér fel. Tudják, Stephen King Annie Wilkes-e a Tortúrából. Mármint nejlonharisnya? Lábak szőrtelenítése? Magassarkú? A hideg futkos tőlük a hátamon. Szóljon tehát ez az írás a pizsamák dícséretéről. Általánosságban és a szekrényemben lapuló pizsamáimnak is. Bevallom, főleg nekik.
Lazulós gúnyák és huzatos fenekek
A pizsama keletről érkezett hozzánk, mégpedig a brit kolonizáció útján. Maga a pizsama szó perzsa eredetű, és egyfajta lenge nadrágra utal. Ezeket a lenge nadrágokat elsősorban a keleti népek férfijai viselték, igaz nem alvásra, hanem kényelmes nappali viseletnek.
Európában egyébként csupán a 17. században, Angliában jutott eszükbe az embereknek, hogy ez a keleti pizsama tökéletes gúnya a lazuláshoz. Ekkor azonban még nem terjedt el. És hogy mit viseltek az emberek alváshoz? Férfiak és nők egyaránt az alul nyitott, majdnem földig érő hálóruhában zuhantak a tollas bálba.
Ez a szerelés a központi fűtés nélküli világban meglehetősen huzatos lehetett. Bár a megfelelő szellőztetés előnyös, senki se szereti, ha fázik a feneke. Így kezdtek az emberek a pizsamanadrág felé kacsintgatni.
Hálóing? Le vele!
Ahogy az 1970-es években a diszkó láz hevítette az emberek testét, úgy pontosan száz évvel korábban az 1870-es években a távoli gyarmatok felől lengedező egzotikus szelek tartották lázban őket. Legalábbis a gyarmatosító briteket. Hiába, keletnek volt és van is egyfajta különös varázsa, ami a mai napig körüllengi a keleti kultúrákat, mint valamiféle füstölő csábítóan és andalítóan illatos, csavarosan kúszó fehér felhője.
Ebből a felhőből bontakozott ki a pizsama is. A britek ráharaptak a viseletre, így az 1890-es években a hálóruhát gyapjúból vagy selyemből készült, lezser nadrágra és ingre cserélték. Ezért mindannyian hálásak lehetünk nekik, hiszen a pizsama kényelmes, puha, meleg, ráadásul az az öltözet, amiben az otthonunkon kívül is otthon érezhetjük magunkat. Az 1930-as évekre alig akadt olyan férfi, akinek a szekrényében ne lett volna pizsama. És mi van a nőkkel?
Köszi, Coco!
Hacsak nem voltunk tagjai a szüfrazsett mozgalomnak, akkor minden bizonnyal megbotránkoztatott volna minket már maga a gondolat is, hogy férfi ruhába bújjunk. És ugyebár a pizsama fele, a nadrág férfiruhának számított, így maradtunk a hálóingnél. Ha tehetősek voltunk, kifejezetten csinos hálóinget is magunkra ölthettünk.
Arra, hogy pizsamába bújjunk Coco Chanel vett rá minket az 1920-as években. Mondhat nekem bárki bármit, és lehet bármekkora divatikon is a kedves Coco, én azért emelem előtte a kalapom, amiért pizsamát öltött.
Nem csupán alváshoz, hanem otthoni, sőt vízparti viseletre is alkalmasnak találta. Igaz, a pizsamát a bikini végül kiszorította a strandokról.
Én és a pizsamáim
Így a végén bevallom, hogy van a szekrényemben olyan pizsama, amit tíz éves koromban kaptam, akkor, amikor először mentem természetiskolába. Emlékszem, hogy este, amikor elült az izgalom, amit egy foltos szalamandra látványa okozott, borzasztóan hiányzott az otthonom, de a kiskutyás, szívecskés pizsama megnyugtatott.
Aztán ott van az a pizsi, amin Füles díszeleg a Micimackóból. Akkor kaptam fájdalomdíjként, amikor a bokámmal jártam lézeres kezelésre. A bosszúállós pizsamámat a Bosszúállók DVD mellé kaptam ajándékba, amit 2012-ben vettem. Azóta lement még három Bosszúállók film. Van egy jegesmedvés is, ami kórházban volt rajtam, ahol olyan meleg volt, hogy nem tudtam aludni, és mindig attól féltem, hogy az infúzióállvány rám dől, ha sokat mocorgok. A jegesmedvék semmi ilyesmitől nem féltek, és amint erre rájöttem, én is bátrabb lettem.
Pizsamadivat az 1930-as években
A nyári pizsamáim közül van egy, aminek a felsőjét nyáron rendre felveszem napközben is, mert annyira könnyű az anyaga. Egy macska van az elején, pedig kifejezetten nem rajongok a macskákért. Viszont a kutyákért nagyon, és ahogy ezt a cikket írom, a kék pizsamámról egy fülhallgatós kutya is követi a sorokat.
Még rengeteg pizsamáról tudnék mesélni, de ahhoz a kedves olvasónak se ártana belebújni egybe, így maradjunk annyiban, hogy imádom a pizsamákat, és ha egyszer világuralomra török, akkor mindenki pizsamában fog járni. A nap huszonnégy órájában, a hét hét napján. Örökre.
