A vérlemezkék (trombociták) a vér legkisebb alakos elemei (a vérnek színt adó vörösvértestek és a többféle fehérvérsejt mellett). Tulajdonképpen nem is igazi sejtek, hiszen a csontvelői alap sejtplazmájából szakadnak le, és sejtmagjuk sincs. Ennek ellenére fontos élettani (fiziológiás) funkciójuk van: a vérzéscsillapítás, a véralvadás legfontosabb sejtes elemei.
Hiányuk vagy működési zavaruk lehetetlenné teszi a vérzés megállását. Részt vesznek a vérzés helyének eltömítésében, és aktiválják a vérplazma alvadási rendszerét is.
(Kép forrása: mccares.org)
A szülés, történjen akár természetes, hüvelyi úton, akár a hasfalat és méhet megnyitó császármetszéssel, óhatatlanul is erek megszakításával, azaz kisebb-nagyobb vérzéssel is jár. Fontos tehát, hogy a szülő nő szervezetében a vérzésmegállás, az ún. hemosztázis hibátlanul működjön, aminek egyik feltétele a vérlemezkék normális száma (és zavarmentes működésük).
Ezért minden várandós vizsgálatának része kell hogy legyen a vérkép vizsgálata, beleértve a vérlemezkék számát is. Egy egészséges felnőtt vérének egy köbmilliméterében 150 000-250 000 vérlemezke található (újabban, literre átszámítva: 150-250 x 10 a kilencediken). Ha ez a szám a normálérték alsó határa, azaz a 150 alá csökken, vérlemezkeszám-csökkenésről (trombocitopénia) beszélünk. A terhesség ideje alatt fellépő trombocitopénia viszonylag gyakori lelet. Szerencsére azonban csak enyhe fokú, azaz a vérlemezkék száma nem csökken 100 alá. Többnyire panaszt, tüneteket sem okoz, tehát nem alakulnak ki a bőrön „vérfoltok“, azaz pontszerű apró bevérzések, nincs ínyvérzés, orrvérzés.
Ennek ellenére a várandósság alatt felfedezett, a normálistól alacsonyabb vérlemezkeszámra oda kell figyelni, és minél gyorsabban meg kell állapítani az okát. A „terhességi trombocitopénia“ ugyanis ún. kizárásos diagnózis: csak akkor nyugodhatunk bele, ha minden egyéb, vérlemezkeszámot csökkentő komolyabb okot ki tudtunk zárni.
Ha ez sikerül, és csak „sima“ laboratóriumi eltérésről van szó, nincs szükség kezelésre. Ha azonban a vérlemezkék száma erősen 100 alá csökken, szükség van gyógyszerekre is. E kezelést szakorvos (hematológus) irányítja, aki figyel arra is, hogy az alkalmazott gyógyszer ne ártson a magzatnak. A pontos kórok gyors megállapítása azért is szükséges, mert létezik egy, a terhesség vége felé, a 37. hét körül kialakuló tünetegyüttes is, melynek egyik tünete éppen a vérlemezkeszám-csökkenés. Ezer terhesség közül 2-6 esetben fordul elő. Oka ismeretlen, viszont az ún. eklampszia (terhességi rángógörcs) esetén sokkal gyakoribb. A leggyakoribb tünetei kezdőbetűiből HELLP-szindrómának nevezett terhességi kór hányingerrel, hányással, fejfájással, lábdagadással, látászavarral, epilepsziás (rángógörcsös) rohammal jelentkezik.
Ezeket egészíti ki a „véroldódásra“ (hemolízis) utaló vérkép, a trombocitopénia, ill. a májfunkció romlását jelző „májteszt“. Nagyon fontos a korai felismerés és az azonnali kórházi ellátás. Az anya (és magzat) életét csak a szülés azonnali megindítása vagy a császármetszés mentheti meg. A várandósság alatti „vérszegénység“, azaz a vörösvértestecskék számának csökkenése aránylag jól ismert a laikusok körében is. Figyeljünk oda azonban a vérlemezkék számára is!
