Felrobbanó Halálcsillag kartonból, égő vulkán gyufából, sárkány makettek és több milliós videómegtekintések. A kreatív ötletek megálmodója Mokso Dávid, aki a felvidéki Pereszlényen él, és akibe nem kis tehetség szorult. Tavaly elnyerte az arany YouTube-díjat, piros Mustángja mellett pedig magabiztosan mosolyog. Sikerei mögött azonban kemény munka és jó néhány buktató áll.
– A legnagyobb lecke számomra az volt, hogy önmagában sem a siker, sem a pénz nem tesz boldoggá. Tehát, ha valaki azt mondja, hogy majd akkor lesz boldog, ha meglesz az autója, vagy lesz egy jó párkapcsolata, az nem fog működni. Jelenleg azon dolgozom, hogy ne kössem feltételekhez a boldogságot. Persze küzdhetünk egy kitűzött célért, de azt is el kell tudnunk fogadni, ha valamit nem érünk el – ecseteli bölcsen Dávid.
– Alig néhány éve hallottam a videóidról, és hitetlenkedve hallgattam, hogy hónapokon át több ezer gyufából barkácsolsz valamit, majd felgyújtod az egészet. Ez nagyon vagány dolog...
– Mindig is nagy vágyam volt, hogy olyan dolgot találjak ki, amivel kiemelkedhetek a tömegből. Valamiben én szerettem volna a legjobb lenni.
– Környékünkön nem igazán ismerek youtubert, olyat pedig biztos nem, akinek több mint másfél millió feliratkozója van.
– Talán azért, mert ha valaki ezzel szeretne foglalkozni, és utánanéz a magyarországi vagy a szlovákiai helyzetnek, hamarosan azzal szembesül, hogy ebből nem lehet megélni. Illetve, ahhoz az élmezőnybe kell tartozni. Én viszont jobban beleástam magam a témába, és rájöttem, hogy nemzetközi szinten elég, ha benne vagy a legjobb 10 000-ben. Az Egyesült Államokból érkező kattintás fizet a legtöbbet, de a kínai, vagy akár a burmai megtekintő is „többet ér”, mint a szlovákiai.
– Mikor és minek hatására kezdtél ilyen behatóan foglalkozni a YouTube videókkal?
– Kanyargós út vezetett idáig. Az elektrotechnikai középiskola után közgazdaságot hallgattam, de úgy éreztem, az ott tanultakat nem tudom majd az életben kamatoztatni. Elkezdtem MLM–mel (multi level marketing – a szerk. megj.) foglalkozni, ami megadta nekem az alapokat, és ami nélkül most nem lenne a YouTube sem. Rájöttem, hogy semmi sincs ingyen, a sikerért meg kell dolgozni. Fegyelmet és alázatot tanultam. A legfontosabb azonban az volt, hogy találkoztam sikeres emberekkel, és ezáltal elhittem, hogy én is lehetek sikeres. Elhittem, hogy másképp is lehet élni.
– A „másképp” alatt azt érted, hogy szeretted volna elkerülni a mókuskereket?
– Inkább úgy mondanám, hogy ha körülnéztem, azt láttam, hogy rengeteg keményen dolgozó ember egyszerűen nem engedheti meg magának, hogy igazán élvezze az életet. Próbáltam másfajta utat keresni. Körülbelül négy éve figyeltem fel arra, hogy külföldön rengetegen youtuberkedésből élnek. Egészen fiatal srácok a legjobb autókkal furikázzák a családot. Elkezdtem fáradhatatlanul tanulmányozni az online tartalomgyártás hátterét.
– Hogy működik ez a gyakorlatban?
– Ahhoz, hogy megjelenhessenek a videóink alatt a hirdetések, két feltételnek kell megfelelni. Az egyik, hogy legyen 1000 feliratkozó (követő), a másik, hogy összejöjjön a 4000 óra megtekintési idő. A fizetés úgy történik, hogy a YouTube kiteszi a videóim alá a hirdetők reklámjait, akiktől a befolyt pénzösszeg egy része az enyém. Minél több a megtekintés, annál több emberhez jut el a reklám. Viszont rengeteg szabály van, amikre oda kell figyelni. A videónak családbarátnak és hirdetőbarátnak kell lennie. Ha még pénzt is akarunk keresni, akkor további szabályokat kell betartani. Nekem is több buktatón kellett átvergődnöm, hogy ott tartsak, ahol most.
– Ezek szerint a videók nem mindjárt hozták meg a sikert?
– Nem. Körülbelül három évig csináltam, nulla haszonnal. Ráadásul elég nagy összegeket költöttem különféle képzésekre. A videókat szinte senki nem nézte, mégis minden nap foglalkoztam vele. Folyamatosan újra próbálkoztam.
– A kudarcok tehát nem térítettek el a tervedtől. Minek volt köszönhető ez a hatalmas elszántság?
– Eddigre már nagyon elegem lett abból, hogy a szüleim pénzén élek, és nem jön be semmi, aminek nekifogok.
Azt mondják, hajnal előtt a legnagyobb a sötétség. Mindenki pontosan egy videónyira van a sikertől.
Ezt Jake Paultól, minden idők legsikeresebb videósától tanultam. Ebben hittem én is. Türelem és alázat nélkül nem ment volna.
– Mi hozta meg a várt áttörést?
– Harmadik nekifutásra, 2018-ban hoztam létre a Mokso-csatornát, és egy gyufából készült vulkán hozta meg a sikert. Nem a spanyolviaszt találtam fel, már létezett égő gyufavulkán a YouTube-on. Én voltam a második, aki ilyet csinált, és több mint 93 millióan nézték meg. Mostanra már a magam útját járom, és saját ötleteimet valósítom meg.
– Ha már a saját ötleteknél tartunk, egyértelmű volt, hogy barkácsolni fogsz a videókban?
– A kézügyesség adott volt, szerettem rajzolni is. Gyerekkoromban apukám megtanított mindenre. Meg tudom fogni a kalapácsot, fűrészt, tudom, hogyan működik a cinező. Szerencsére előre el tudom képzelni, illetve tervezni, hogyan fog az adott dolog kinézni. Ha megvan az ötlet, fogok egy vonalzót és lemérem, hogy mekkora lesz, aztán körbenézek a szobában, hogy miből lehetne megcsinálni. Ha jól emlékszem, egyik sárkányom fejének egy vasaló az alapja. A pók Kinder tojásból van. A farkasember fejét egy szűrőre építettem rá szivacsból és szőnyegdarabokból. Szeretem azt közvetíteni, hogy kacatokból is lehet szép tárgyakat készíteni. A videóim igazi egyedisége azonban az, hogy aprólékos munkával elkészített dolgokat röpítek a levegőbe, vagy gyújtok fel. Természetesen olyan munkám is akad, amiket nem semmisítek meg.
Dávid és a híres farkasember álarc.
– Mitől lesz sikeres egy videó?
– A kezdőképen és a címen gondolkodom a legtöbbet. A legszuperebb ötletem és több hónapos munkám sem ér sokat, ha a kezdőkép unalmas, mert nem fognak kattintani. Például a legutóbb egy fegyvert készítettem, amit nem volt könnyű kivitelezni. Ha a végén simán lerakom egy székre és lefotózom, senkit sem fog érdekelni. Ellenben, ha ráteszem az autómra, ami mellett egy csinos lány pózol, akkor biztos, hogy kattintani fognak. A videó első tizenöt másodperce a legfontosabb, de a pörgős tempót végig fenn kell tartani. Egy unalmasabb „rés” már megölheti a videót. Hosszútávon pedig a változatosság elengedhetetlen. Arra is ügyelek, hogy a veszélyes részeknél mindig elmondjam, hogy ne próbálják ki otthon, illetve védőszemüveg, kesztyű is van rajtam, mert a YouTube-nál ez is fontos szempont.
– Nem aggódsz, hogy „elkap a gépszíj”, és a kattintásokért cserébe lejjebb adsz a videók minőségéből?
– Valóban a kattintások száma jelenti a sikert, és igen, ilyen alapon csinálhatnám azt is, hogy felrobbantok egy fotelt a hátsó kertben. Viszont, ha már felvállaltam a nevem és az arcom, valamint elég magasra tettem a lécet, akkor már nem adhatom lejjebb.
– A szüleid mit szóltak a tervedhez, illetve most hogyan viszonyulnak a munkádhoz?
– Az elején szkeptikusak voltak, viszont támogattak, nem volt visszahúzás. Ezért hálás is vagyok nekik. Tulajdonképpen csak akkor fogták fel, hogy mit is csinálok, amikor beváltottam az ígéretemet, és elvittem a családot Disneylandbe. A kishúgaimnak (Kamilla, Lúcia) ígértem meg, ők pedig kéthavonta megkérdezték, hogy mikor utazunk. Ez nagy motivációt jelentett. Mikor megérkeztünk, mindannyian meghatódtunk.
– Gondolom, sokan csak az érem egyik oldalát látják, és mázlistának tartanak.
– Persze. Sokan azt hiszik, kiöntök egy kanna gyufát, meggyújtom, azután dől a pénz. Viszont többen, akik szerint csak szerencsém volt, belefogtak a youtuberkedésbe, aztán néhány hét után abbahagyták.
Nekem másfél évem kizárólag a YouTube körül forgott, éjjel-nappal erre fókuszáltam. Közben asztalosként dolgoztam, hogy meglegyen a pénzem a kellékekre.
Egy-egy videó elkészítésekor csak az első jelenettel egy órát dolgozom, ami végül két másodperc lesz. Például a farkasember fejét akár két óra alatt meg lehetett volna csinálni, de mivel videót készítek az egészről, majdnem két hónapig készült. Ha youtuber akarsz lenni, hirtelen egy rakás dolgot meg kell tanulnod. Ott van például a Photoshop, a videóvágás, filmrendezői alapok és a szerzői jogok ismerete, hogy csak egy párat említsek. Egy másik videómhoz meg kellett tanulnom hegeszteni, amikor pedig japán kardot készítettem, akkor a kovácsmesterségbe kóstoltam bele. A videóimat szinte kivétel nélkül magam veszem fel. Akik belelátnak, vagy többet tettek le az asztalra, sosem lesznek rosszindulatúak.
– Nem gondoltál arra, hogy esetleg megrészegít a siker, vagy munkamániába csap át az egész?
– Érdekes módon, amíg görcsösen hajszoltam a sikert, addig nem is érkezett meg. Amikor elengedtem a másoknak való megfelelést, és a videóimban azzal kezdtem el foglalkozni, amit ingyen is csinálnék – a barkácsolással –, minden megváltozott. Amikor beindult az üzlet, ugyanúgy az asztalosműhelyben és a méhészetben dolgoztunk apuval. Az autót is meg tudtam volna venni már az elején, mégis vártam vele. Azt hiszem, egyszerűen nem vagyok az a típus, aki örömében „eltapsolja” a pénzét. Ha épp benne vagyok egy munkában, megfeszítve dolgozom, viszont hétvégéimen igyekszem kikapcsolni, és ha úgy hozná a helyzet, vissza tudnék venni a tempóból.
– A jövőre nézve mik a terveid?
– Addig akarok ezzel foglalkozni, amíg élvezem. Abban a pillanatban, hogy nem érdekel, befejezem, mert a görcsösség a videók minőségén is meglátszana. Rengeteg ötletem van még, szeretek kísérletezni. De akad B és C tervem is, arra az esetre, ha mindent elölről kéne kezdenem. Természetesen szeretnék majd családot alapítani. Én abban nevelkedtem, hogy minden vasárnap körbeüljük az asztalt, ma is hetente látom a családomat.
Videó az Új Nő Facebook oldalán.
– Mit tanácsolsz azoknak, akik szeretnék hasonló fába vágni a fejszéjüket?
– Első lépésként a YouTube Creator Academy alapelveit kell áttanulmányozni. Az önfejlesztés nagyon fontos. Mögöttem tulajdonképpen hét évnyi tanulás áll, hisz már az MLM-es üzlettel is sok tapasztalatot szereztem, és ma is legalább egy órát foglalkozom a videóimra vonatkozó statisztikákkal, értékelem az eredményeimet, online előadásokat is hallgatok. Az amerikai üzletember, Kevin Thrudeau képzéseit nézem, de ott van a már említett Jake Paul, akitől rengeteget tanultam online képzéseken. A legjobbakat kell figyelni, de kitartás és alázat nélkül nem jutunk előbbre.
