Nem csalás, nem ámítás, a fiatalok nagy része manapság a Mi leszel, ha nagy leszel? kérdésre tényleg így felel: YouTuber!
Vagyis József Attila verse után szabadon: „YouTuber leszel vagy instapoéta, play gombot nyomkodó lájkvadász...”
Instant világ
Az insta látszólag nem az én korosztályomé. Pedig dehogyisnem! Imádom: ma már azzal kelek, azzal fekszem. Szép új világ! Sok idilli kép, rövid infó, semmi agresszió (bezzeg a facen). Mikor először találkoztam itt vloggal, csak ámultam-bámultam. Az első videómba Hedinke nyújtózkodott be csipás szemekkel, barátja keresztben hasalt rajta, és egy szétdúlt ágyban feküdtek. Hedinke úgy igazából nem mondott semmit. Utána a legtöbbször is csak arról beszélt, miért nem győzte feltölteni a sims videóját, meg hogy mennyi tenger dolga van (de az sosem derült ki, hogy mi lenne az). Mégis megszerettem a live videóit, mert Hedinke bájos volt és intim, szinte a szobámban hasalt, és irtóra el tudta adni a vacak szempillaspirálokat és ajakfényeket, amiket postán kap, s minden posztjában beajánl.
Közben megtudtam, hogy itt a szép Csallóközömben, legalábbis az alapsulikban nem ő a sztár, hanem a csillszvlog és vfruzsi, akiért például a gellei iskola összes (lánya)osztálya megőrül, és tömeges népvándorlás indul, mikor Győrben közönségtalálkozót rendez. (Milyen szép a hajad! Szeretlek! Hol vetted a pulcsid? Milyen szép vagy! Ilyen beszólások jelennek meg a live videós buborékain.) Hedinkét meg az erdélyiek szerethetik, mert időközben onnan jelentkezett be. Úgy hiszem, olyasmi jelenség lehet ez, mint volt régen a filmsztárok imádata. Esztike, egy generációval idősebb kolléganőm anno Lollobrigidát imádta, én meg Jules Vernét. Később találtam szlovák vloggereket is (az ő posztjaik jól fésültebbek, csillivillibbek, mint a magyaroké, ami nemzeti karaktervonás lehet, nem tudom).
Szóval, rájuk kattantam, meg az instára, és ma már az iPodommal kelek és fekszem. Főleg a dizájnerblogokat követem, és az ételvloggereket, akik külön kasztot alkotnak a bloggerek között. S azóta már az Új Nő videocsatornájára is felkerült az első vlogok, kukkantsanak bele.
VLOGGEREK
Mert YouTuber bárkiből lehet, aki a videomegosztón képes létrehozni saját profilt, és van telefonja (jobb esetben kamerája), amivel fel tudja venni azt a tartalmat, amit meg akar osztani a nagyérdeművel. A YouTuber szakmához két dolog szükséges: gyors internet és merészség.
Kik azok a YouTuberek?
Másfél éve ismerkedtem meg közelebbről a YouTuber-világgal. Vagyis a videós bloggerekkel (vé mint videó + blogger = vlogger), azaz a vloggerekkel. A barátom kérdőn nézett rám: Te nem ismered őket? Ők a jövő sztárjai! Valóban: ők a jövő! Ám sztárnak azért nem minden esetben lehet nevezni őket...
Hogyan készül a vlog?
A vlogger megfogja a telefonját vagy a kameráját, elkészít egy 10 perces videót, amit megtölt tartalommal, összevágja, és máris ingyen feltöltheti a legismertebb videomegosztóra (YouTube). Tulajdonképpen úgy tűnik, mintha nem csinálna semmi érdemlegeset. Ám a koncepció és az utómunka (mármint a vágás) azért elég sok időt igénybe vesz. Ötletelésre is szükség van, a tartalmat is ki kell találni. Ha igényes vlogot szeretnénk készíteni, azzal jócskán van munka!
Mégis miért akar minden gyerek YouTuber lenni?
Elárulom. Azért, mert ezzel könnyen pénzhez lehet jutni. És azért nem törekedik a YouTuberek zöme a minőségre, mert megelégszik az eladhatósággal. A legtöbbet nézett videósokat ugyanis megkeresik a nagy cégek és a menő márkák, termékeket vagy pénzt ajánlanak nekik reklámért cserébe, s máris pénz üti a YouTuber markát! Nem kell neki három műszakban a gyárban robotolni vagy nyögvenyelősen a tankönyvek fölött izzadni: elég, ha videóra veszi dolgos vagy épp dög unalmas hétköznapjait (egy jó kis bőrradírral a képén). A lényeg, hogy jó sok lájkot kapjon (like=tetszik), mert akkor indul csak be igazán a YouTuber-biznisz! Nem igaz?
Mivel mindenki a könnyen megkereshető kenyérpénzre utazik, ezért mára jócskán megszaporodtak a videósok. Így vált sokszínűvé a „vlogpaletta”, és az érdekestől a kínosig mindent ki lehet fogni. Szlovákiai magyar YouTuber persze kevés van, mert hozzánk minden fáziskéséssel érkezik (és egyre kevesebb az olyan, aki az anyanyelvét olyan szinten bírja, hogy nívós tartalmat tudjon kreálni).
Mit jelent a tartalomgyártás?
Az érdekes tartalom tényleg leköti az ember figyelmét, sőt, még tanulhat is belőle. Ám nagyon szubjektív, kit miért követünk és szeretünk. Nekem a kedvencem például Magyarósi Csaba, aki hihetetlenül sokrétű személyiség, jó beszélőkével megáldva. Techbemutatókat tart, utazgat, éttermeket próbál ki (és még sorolhatnám). Soha nem kertel, ő egy igazi tartalomgyártó. A másik nagy kedvencem Lilla (Lilla vlogja), aki még Sanghajban, a diákévei alatt kezdett el vlogolni a kínai kultúráról.
Dancsó Péter (Videómánia) pedig annyi iróniával fűszerezi videóit, hogy nem lehet nem szeretni. (Jó, persze azért nála is találunk erőltetett humort.) A végén pedig következzék a legtöbb feliratkozóval rendelkező magyar csatorna, a Pamkutya. Ők Dancsó Péter elől happolták el az első helyet a Luis Fonsi – Despacito című paródiájukkal. Ugye, ezzel nem mondok újat? Pamkutyát mindenki ismeri: hatéves keresztlányom (annak ellenére, hogy otthon nem nézhet videót) az oviban a többiektől megtanulta, és mára kívülről fújja az Undorító című paródiaszöveget...
Celebek, avagy mutassuk meg a családot!
A Nánázsia, azaz Nánási Pál és Ördög Nóra családi vlogja szintén hetek alatt felfutott. A közismert (fotós és tévéceleb) házaspár betekintést nyújt családi vakációikba. Ez annyit jelent, hogy a gyerekeik is szerepelnek a YouTube csatornán, s tudjuk, hogy mindig a gyerek és a kutya hozza a legtöbb lájkot. Példájukat követte Horváth Éva, aki videóra vette bali utazását alig pár hónapos kisfiával. A közönség elsőnek mindig a celebek videóit kapja ki, és csak úgy ontja a kommenteket. Nánásiékat azért bírálták, miért rakják ki a kirakatba a gyermekeiket. Pedig ők aztán tényleg minőséges videókat gyártanak, a gyerekeik is igazán édesek. Horváth Évánál azt nehezményezték, hogy nem viselkedik elég tisztelettudóan az idegen kultúrában élőkkel szemben, és miért utazgat egy olyan picike babával.
Utóhatás
Mindennek ára van: egy vlogger kap hideget és meleget, a negatív kommentekkel mindenképp számolnia kell. Ha egyszer kiküldi az éterbe a videóját, semmi nem mentheti meg a nagy „pofonofontól”. A kommentelők beírásait mindenki olvashatja. Ami nekem éppenséggel tetszik, az másnak nem nő a szívéhez… Kinek van hát igaza? A kérdésről mindig a nézettség dönt.
Ám a legtöbb esetben éppen a silány videók tetszenek a legjobban a közönségnek. Hogy miért? A válasz egyszerű: imádunk kukkolni! A videók ugyanis bepillantást engednek idegen (vagy éppen közismert) emberek életébe és hétköznapjaiba. Olyan ez, mint egy igazi bulváros címlapsztori, első kézből, csak nekem. Régen a jelenséget voyeurségnek hívták, és külön szócikként szerepel a lélekbúvárkönyvekben. Valahogy élvezzük, hogy bekukkanthatunk egy másik ember intim szférájába.
Gyerekek is!
Igen, már gyerek YouTuberek is vannak. A szomorú valóság az, hogy rengeteg gyerek ott ül a számítógép vagy okoskütyü előtt, és bámulja vagy – nemritkán – gyártja a vége-hossza nincs videókat. Megjelentek ugyanis a gyerek YouTuberek, akik például játékokat tesztelnek.
Ez temérdek problémát szül az iskolában – és a családban is. (Nem lehet egy vacsorát megenni nyugodtan, mert a gyerek ott ül, és videózza a családot.) A kis vloggerek később az iskolában kirekesztés áldozatai lehetnek, vagy gondot okozhat, hogy nem tudják kezelni a hirtelen rájuk szakadt népszerűséget. A családban pedig lassacskán minden közös program a tartalomgyártásról szól. Anya a menedzser, apa a vágó, én pedig a sztár! A szülőket két táborra osztja gyerekük YouTuber-őrülete. Az egyik tábor leszerződik valamelyik reklámcéggel, és segít a gyerekének saját csatornát indítani, amivel szépen kaszálhatnak. A másik szülő inkább elzárkózik, és a gyerekét magára hagyja a virtuális térben. Sajnos nincs bevált módszer, hogy mi a helyes magatartás, annyira vadiúj jelenség ez – mondják a pszichológusok.
