Tisztelt Szerkesztőség! Nagyon aggódom a fiamért. Épp végzős alapiskolás volt, mikor tavaly a koronavírus miatt bezártak az iskolák. Már akkor sem viselte túl jól a helyzetet, de az osztálytársai, a megszokott társaság és az ismerős tanárok segítettek neki túllendülni a nehézségeken.
Szeptemberben megkezdte a középiskolai tanulmányait. A régi osztálytársai közül senki sem választotta ezt az iskolát, így teljesen egyedül maradt, mikor a középiskolák újra átálltak online üzemmódra. A férjemmel mindketten végigdolgoztuk ezt az időszakot, reggel korán mentünk, este volt már, mire hazaértünk. Nem jutott sem erőnk, sem időnk a fiunkra figyelni. Őt pedig szép lassan beszippantotta az online világ.
Minden nap 6-7 órát ült a gép előtt – a tanárok minden órát megtartottak. Csak a tanórák után következhetett a leckeírás, ami a legtöbb esetben szintén számítógépen történt. A leckével magára maradt, az új osztálytársaival nehezen tudott kapcsolatot létesíteni. Mindig is magának való, csendes gyerek volt, aki nehezen tudott barátokat szerezni. Épp ezért, mikor nyolcadikos korában faluról városra költöztünk, a fiunkat hagytuk, hadd járjon az ismerősei közé a falusi iskolájába.
A középiskolában pedig nem volt ideje barátokat szerezni. Csak ült egész nap a gép előtt – jócskán meg is hízott, és rászokott a lövöldözős játékokra.
Nem tudtuk ágyba parancsolni, az internetet pedig nem kapcsolhattuk le, hiszen akkor nem tudott volna az óráira kapcsolódni. Pedig, mint utólag kiderült, februárban és márciusban egyáltalán nem vett részt az online órákon... Elege lett, besokallt, és napközben vagy aludt, vagy gépezett. Nem tudtuk őt a lakásból kimozdítani. Az üzletben, az emberek között rosszul lett, a nagyszüleit pedig nem akarta látogatni, nehogy véletlenül megfertőzze őket. Mikor kiderült, hogy újra járhatnak iskolába, könyörgött, hogy ne küldjük el. Állandó fejfájásra, rosszullétre panaszkodik, ha iskoláról van szó. Pedig a tanulással sosem voltak problémái. A férjemmel egyszerűen nem tudjuk, mihez kezdjünk vele.
Egy aggódó édesanya
Kedves Olvasóink! Továbbra is várjuk leveleiket! Amennyiben szeretnék velünk és olvasóinkkal megosztani örömüket, bánatukat, problémáikat, szívesen állunk az önök rendelkezésére: akár névtelenül vagy álnéven is írhatnak. Kérjük, az ímél tárgya ,,LEVÉLTITOK'' legyen! Ímélcímünk: office [at] ujno.sk
