Az ENSZ nemrég vörös riasztást adott ki, mely szerint a klímakatasztrófa visszafordíthatatlanná vált. Mit is jelent ez pontosan, s van-e még valami, amit tehetünk a katasztrófa elkerülésének érdekében?
Egyértelművé vált, hogy az emberiség a több évtizeden keresztül kapott figyelmeztetésekre a füle botját sem mozdította. Hiába szajkózták a tudósok és kutatók, hogy a Föld olyan kincs, amelyhez hasonlót sehol máshol nem találunk, a társadalmak egyszerűen képtelenek voltak jól megszokott, kényelmes életmódjuk megváltoztatására. A gazdaság továbbra is csak a növekedésre törekszik, ahelyett hogy a körforgásos alapon működő, fenntartható rendszerekbe invesztálna.
Ennek ellenére még mindig sokféle forgatókönyv létezik a klímaváltozás következményeinek semlegesítésére nézve. Az, hogy átléptünk egy határt, azt jelenti, hogy mindenképpen történni fognak éghajlati változások, katasztrófák, azonban a lehetséges kimenetelek közül még válaszhatjuk a kisebbik rosszat. Tudni kell még, hogy az ingadozás mértékének megállapítása nem a napi hőmérsékletek alapján – hanem évszázados átlagok megfigyelésével és elemzésével történik. A tudósok ezeket feljegyezve képesek követni a Föld klimatikus rendszerének változásait. Ezekben a változásokban pedig az emberiség most lépett át egy olyan határt, amely már visszafordíthatatlannak számít…
Tele a pohár
A klímakutatók szerint ha holnaptól kezdve megszűnne minden károsanyag-kibocsátás, nem használnánk többet fosszilis energiákat s valóban minden rendszer egy csapásra fenntartható módon működne – a szélsőséges időjárástól még akkor sem tudnánk megszabadulni évtizedeken keresztül. A Föld légköre ugyanis tele van mindenféle káros anyaggal, s tartályként működve bizony az utolsó cseppig megtelt. Minden szárazföldi terület jelentősen melegszik, a jégtakarók folyamatosan olvadnak: a nyári időszakban például teljesen jégmentessé válnak, ami nemcsak az ott élő állatok kipusztulását, hanem az üvegházhatás erősödését is tovább fokozza. Ezek azok a folyamatok, amelyeken nem tudunk változtatni.
A most végrehajtott cselekedeteink nagyjából csak a 40 év múlva bekövetkező lehetséges forgatókönyveket képesek befolyásolni. Vagyis jelenlegi tetteinkkel azt döntjük el, hogy gyermekeinknek, unokáinknak élhető bolygót hagyunk-e hátra…
Greenwashing
Az emberiség egyre kevésbé lesz képes alkalmazkodni például a hősmérséklet hirtelen ingadozásihoz, a nagy forrósághoz. Ez pedig negatív spirálba kerget bennünket. Hiszen a meleg ellen egyre több légkondicionálót használunk majd, ami szintén további légköri károkat okoz.
Az emberek energiaigénye folyamatosan növekszik: ez olyan tény, mellyel egyetlen tudós sem szállna vitába. Az azonban, hogy honnan szerezzük be a felhasznált energiát, már kulcskérdés! A zöld aktivistáknak például fel kellene adniuk az atomenergiával szembeni ellenállásukat, ugyanis enélkül lehetetlen megvalósítani a teljes mértékben fosszilisenergia-mentes fogyasztást.
A most használt technikák mögött álló moralitás teljes körű és azonnali megváltoztatására lenne szükség. Egyáltalán nem folytatható tovább, hogy továbbra is a növekedésre és az állandó profittermelésre legyünk berendezkedve. Egy véges rendszeren belül – ami Földet és annak erőforrásait jelenti – nem lehet a végtelenségig növekedni és felhasználni annak erőtartalékait. A zöld célok és programok politikai célú kihasználása látszatmegoldás csupán. Ez a „greenwashing” jelensége, melynek során egy cég vagy szervezet saját tevékenységét a jobb eladhatóság és társadalmi megítélés érdekében fenntarthatónak mutatja – valójában azonban szó sincs hatékony lépésről.
A greenwashing során egy cég a gyártási és szállítmányozási folyamatait sokkal környezettudatosabbnak tünteti fel, mint amilyen valójában. Ezzel nincs más célja, csak az, hogy azon fogyasztók szemében, akik számára jelentős szempont a fenntarthatóság, növeljék a cég iránti bizalmat.
Az IKEA bútoráruház például a Forest Stewardship Council nevű tanúsítvány mögé bújva azt állította, hogy fenntartható forrásból szerzi be a felhasznált faanyagot. 2020 júniusában azonban illegális fakitermelésen kapták őket Ukrajnában – és vádat is emeltek ellenük. A fast fashion márkák is hasonlóan működnek. A H&M például sokat reklámozza magát újrahasznosított, fenntartható anyagokból készült ruháival. Textiljeinek azonban mindösszesen 20%-át képes újra felhasználni, ami jobb ugyan, mint a teljes pazarlás, azonban még nem igazán nevezhető környezettudatosnak. A vásárlók szemében ezáltal persze ,,zöld” márkaként tűnik fel…
A H&M raktárában használt ruhák sokaság várja, hogy újrahasznosítsák. A ruhagyártó azonban nem reklámozza, hogy csupán a textilek 20%-át képes újra felhasználni. ,,Zöld" hírét kihasználva azonban még több vásárlót vonz az üzleteibe...
Felmerülhet a kérdés: tehát minden erőfeszítés haszontalan volt, ami eddig a klímavédelem érdekében történt? Vagy csupán a greenwashing jelenségével volt elfedve, s ezért nincs eredménye? Ez nem jelenthető ki ennyire egyszerűen. Egyrészt az emberek nagy részében tudatosodott a probléma, sok diskurzus folyik róla. Másrészt sok tudós és cég valóban kifejlesztett olyan rendszereket, amelyek hosszú távon is használhatók. A probléma inkább a globális és országos politika szintjén jelenik meg. Ahhoz, hogy valami igazán hatékony legyen, mindenhol meg kell hozni és be kell tartatni a szükséges korlátozásokat.
Mit tehetünk mi a globális katasztrófa elkerülésének érdekében? Részben nagyon is sokat, részben pedig alig valamit, hiszen cseppek vagyunk a tengerben. Ha mindenki igyekszik környezettudatosan, erőforrásainkra odafigyelve élni, akkor a kis tettek összeadódnak, s lehet tényleges hatása a Földre nézve.
Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!
Sajnos, azzal is érdemes tisztában lenni, hogy egyéni fogyasztóként nem mindig vagyunk valós döntési helyzetben. A nagy cégek ugyanis sok esetben meghatározzák lehetőségeinket, s bizony előfordul, hogy azt gondoljuk, egy termék megvásárlásával tettünk valamit a bolygónkért – közben pedig a greenwashing áldozatai lettünk.
A felmelegedés szélsőséges időjárási körülményeket idéz elő. Villámárvizek, tomboló tűzviharok és tornádók pusztítanak olyan országokban is, melyeknek eddig nem kellett tartaniuk ilyenféle természeti csapásoktól.
De a programozott amortizációt is érdemes megemlíteni: hiába tudnánk technológiailag olyan termékeket gyártani, melyek 20-30 éven keresztül működhetnének! Ha nem cseréljük le eszközeinket másfél-két évente, a cégek bizony nem termelnének akkora profitot – tehát nem érdekük, hogy valóban környezettudatosak legyenek.
Mi azonban igyekezzünk tartani magunkat a jól ismert mondáshoz: „Gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan!” Ha nem teszünk semmit, környezetünk egész egyszerűen emberi életre alkalmatlanná válik. Az, hogy Földünk élhető lesz-e gyermekeink, unokáink számára, ebben az évtizedben dől el… s a mi cselekedeteinken is múlik.
